Veszedelmes vonzalmak

Part 5

A napok teltek, múltak. Minden haladt a szokásos kerékvágásban... Eddig az estéig.

A két haver a már jól megszokott kocsma felé sétálgattak. Mögöttük az utcákban már kezdtek megnyúlni az árnyékok, jelezve az éjszaka beálltát. Szokásosan Yoru fizetett ez alkalommal is, ám ennek ellenére nem fogta magát vissza. Ráadásul ez alkalommal Ray sem állt meg 3-4 pohár után.

A hangulat hamar kezdett megváltozni. A kellemes baráti ugratások hamar eltűntek, s helyette harsány kacagás töltötte be a kis sarkot, ahol ücsörögtek, na meg dudorászás. Szerencsére az asztal elég kicsi volt, így egyikük sem mászott fel rá táncolni. Ennyire még maguknál voltak.

Mire a kocsmába már szebb kis létszámú tömeg gyűlt össze, addigra a páros elunta magát. Nagy nehezen kifizették az italaikat, majd egymásba karolva támolyogtak ki a friss levegőre. Mivel ez alkalommal a vörös szeműt sem lehetett GPS-nek használni, Yorunak más módszerhez kellett folyamodnia, hogy megoldja a hazajutást. A második leggyakrabban keresett számot kotorta elő a telefonjából, majd igen értelmesen közölte a csapatuk harmadik tagjával, azaz Jasonnel, hogy valamit segítsen nekik. Szerencsére a kölyök még úgy is segítőkésznek bizonyult, hogy bizonyos eksön közben lett zavarva- a háttérben nyögések voltak hallhatóak, amikor a feketeség tárcsázta a számát.

A körülményekhez mérten még gyorsan is érkezett a taxi. Nagyjából csak negyed órát kellett várnia a duónak, mire egy kocsi fékezett mellettük. Addig halál jól elvoltak, még akkor is, ha a mondandójuk fele csupán érthetetlen motyogás volt, vagy éppen röhögcsélés. Szó nélkül betámolyogtak a kocsiba, majd mivel Yoru szólalt meg hamarabb, hozzá furikázta el őket a sofőr.

A duhajkodók ez alkalommal is a liftet választották. Gondolkodás nélkül. Bár párszor rossz emeleten kötöttek ki, mivel félrenyomták a gombokat. A negyedik vagy az ötödik próbálkozás után viszont egészben felértek a harmadikra, s dülöngélve indultak meg a megfelelő ajtó irányába. A kulcsot ketten alig tudták a zárba illeszteni... Na meg az egész viccesen nézett ki egy külső szemlélőnek. Két haver egymással veszekedik, hogy mit és hova kéne betenni, na meg kinek jobb a lukérzéke. Már ezekben a pillanatokban lehetett sejteni, hogy ez itt és most más lesz... Amint a két kézfej összeért, furcsa bizsergés járta át mindkét felet. A levegőben halványan felizzott az a bizonyos szikra, ám még nem volt biztosan érzékelhető.

Majdhogynem szabályosan bedőltek az ajtón. Az volt a szerencséjük, hogy az egyikük az ajtófélfába tudott megkapaszkodni, míg a másikuk bent a fal személyében nyert támasztékot. A lábbelik most a szokásos rendezett elrakás helyett csak hanyagul el lettek hajigálva, a dzsekik vagy pulcsik pedig le lettek dobva a földre.

-Akkor... én asszem megyek aludni. –jelentette be a vörös szemű, s a falat tapicskolva indult meg a vendégszoba felé.

-A-a. –vetett ellent a feketeség, majd a másik csuklója után nyúlva magához rántotta- Nem hagysz most magamra~ -duruzsolta sokat sejtetőn.

Mire Ray bármit is reagálhatott volna, addigra Yoru már maga felé is fordította, s teljesen a testének simult. Minden gondolkozás nélkül tapadt az ajkaira, s a kezdetleges meglepettséget kihasználva máris a szájába siklott a nyelvével, hogy a másikét egy szenvedélyes keringőbe vonja. A vörös szemű a hirtelen sokkból feleszmélve sem ellenkezett neki, helyette belement a csókba. Egyik kezét a derekára, azonnal a ruhája alá csúsztatta, míg a másikkal az ében tincsek közé túrt, s ezzel egy időben megpróbálta még a csók vezetését is megkaparintani.

A feketeség nem nagyon hagyta magát. Bár a lábain alig tudott megállni, a nála magasabbat a legközelebbi falnak nyomta, s szemeit lehunyva falta tovább. Sosem csókolózott még vele azonos neműekkel, de ez így most ebben a szituációban piszok jólesett neki. Csak a következményekre számítana... A kéz megérzésekor a derekán csak jobban a másik testének nyomta magát, s vállaiba kapaszkodva rántotta lejjebb magához. A vezetés megkaparintásának próbája miatt lágyan a puha ajkakba mart, kifejezve ezzel rosszallását, na meg nemtetszését.

Az ezüstös hajú hátával a falhoz simult, bár amennyire tudott, inkább az izmos mellkas felé húzott. Az pillanatnyilag sokkal kívánatosabb volt számára, mint valaha, így minél inkább érezni akarta. Emiatt elég hamar jeges ujjai felfedező útra is indultak a kidolgozott részek mentén. Mikor a vállain rántva lett, gondolkozás nélkül rogyasztott a kérésnek eleget téve, azonban az ajkát ért sérelmeket fel sem vette, tovább akaratoskodott. Sőt, mikor érezte, hogy egy pillanatra Yoru egyensúlya nem épp a legjobb a mostani helyzetét mérve is, azonnal kapott az alkalmon, s inkább őt nyomta a falhoz.

Ez az egész ,,hatalmi harc" még hosszú percekig tartott, míg végül zihálva váltak el egymástól. Azonban itt nem álltak meg. Bár egyikük sem tudja, hogy hogyan, valahogy sikerült bejutniuk a feketeség hálószobájába s bedőlniük az ágyra.

Ekkor már a józan paraszti észnek semmi beleszólása nem volt a tettekbe. Csupán cselekedtek, éppen ami jólesett nekik. A felsők pillanatok alatt repültek el a szoba távolabbi pontjaiba, s Rayen már a nadrág is a kelletténél lejjebb volt csúsztatva. Bár a feketeségből ezt lehetett a legkevésbé kinézni, jelenleg csak egyet akart. Orálisan kielégíteni a vörös szeműt. A legjobb haverját. Hetero fejjel...

Nagy nehezen kiráncibálta kiszemeltjét az ágy szélére, s a felesleges ruhadarabokat sebesen le is szedte róla. Gyengéden cirógatta a combjai belső felét, majd az első adandó alkalommal be is térdelt közéjük. Az a vigyor, amivel felpillantott a másikra ritka vendég volt az arcán. Fogai kivillantak, s a görbületből csupa pajzánság sugárzott.

Az ezüstös hajú valahogy ülésben tudta tartani magát, s úgy nézett le a lábai közt térdeplőre. Amikor meglátta azt a vigyort, akaratlanul is megmosolyogta s egyik kezét a porcelán pofira vezette végicirógatott rajt, majd alsó ajkán is végig húzta egyik ujjbegyét.

- Ezt józanul meg fogod bánni...- súgja neki, szinte már a jövőtől védőn, de hangjában mégis ott volt egy apró, vágyakozó szikra is. Alsó ajkát beharapva figyelte tovább, mit tesz, nem akarta megtörni a pillanatot unalmas társalgással. Csupán ő szólt előre...

- Nem izgat.- legyintett egyet hanyagul- Most viszont ha kérhetlek fogd be, s nyögésre használd inkább a szádat.

Ezzel lejjebb is görnyedt. 

*************************************************************

Tudom, eltűntem egy időre. De igyekszem gyakrabban hozni a részeket ^^ Hamarosan maga a törénet is beindul. Lesznek majd benne azért érddekesebb jelenetek, addig viszont ehhez a részhez jó olvasást kívánok. Tudom, a legjobb részen van félbe hagyva. Direkt volt~