Szikrák a füstben (Michael Jackson Fanfiction)

3.fejezet (Valentina)

Lementünk a lépcsőn belépve a legnagyobb helyiségbe. Ott állt Jay és Adam, valamint egy gyönyörű szőke nő és egy fiatal, tíz év körüli fiú. Mellettük még helyet kapott egy hosszú hajú és egy fekete férfi majd megint egy nő, aki feltehetőleg ázsiai származású volt. Mind öltönyt és alkalmi ruhát viseltek. Michael elengedett majd megszólalt.

- Ő itt Valentina Sanchez. Mostantól hozzánk tartozik, úgyhogy bánjatok vele úgy mint a csapatunk bármely más tagjával.

- Főnök, ilyen hamar befogadtad? Szerintem korai lenne megbízni benne.

- Nem nyitok vitát, nincs hova mennie. Emlékeztek rá, amikor én voltam ilyen helyzetben? Most sem szabad másképp tennünk.

A többiek bólogattak, elgondolkodva suttogtak egymás között.

- Szóval Valentina. Jayt és Adamet már ismered. Ő itt Mary.

A szőke nő integetett.

- Ő pedig Antonio.

Mutatott Michael a hosszú hajúra majd a fekete férfire.

- Ő pedig Luke.

A két pasas biccentett felém.

- A kölyök Franky. Ne kérdezd, hogy került ide. Egyszerűen csak egy jó ideje közénk tartozik. A fiatal hölgy pedig Aria.

Az ázsiainak tűnő nő persze inkább középkorú volt mint fiatal, így nem értettem az egészet. Majd megláttam a fekete férfi mögé bújó szintén fekete, iszonyatosan gyönyörű lányt aki pár évvel lehetett nálam idősebb.

- És végül Tiara.

Az ázsiai nő elnézően elfordult. Látszólag neki volt a legnehezebb elfogadni, hogy itt vagyok. Miután Michael bemutatott mindenkinek, hozzám fordult.

- Mostantól közénk tartozol. Be kell illeszkedj, tisztelned kell a szabályainkat és meg kell tegyél akármit a többiekért. Úgy kell élj, ahogy mi és úgy kell viselkedj, ahogy itt illik. Az én döntéseim vonatkoznak rád is, mint mindenkire. Felfoghatod úgy hogy a főnököd vagyok de valójában itt attól függetlenül, hogy én vagyok a bandavezér mindenki egyenrangú. A szavam megkérdőjelezheted, ha tudsz más ésszerű érvet vagy megoldást. Ha betartod a szabályainkat úgy élhetsz itt ahogy csak szeretnél, azt csinálhatod ami jól esik. Cserébe mi megvédünk az életünk árán is. Mi leszünk a családod az elvesztett testvéreid helyett. Nem mondom, hogy könnyű az életünk. Igen, luxusban élünk de ez egyben nagyon veszélyes is. Szóval Valentina, vállalod mindezt egy új életért?

Tényleg bűnöző akartam lenni? Kérdezd ezt egy tizenhét éves lánytól akinek nincs semmije és senkije. Akinek ez az egy lehetősége van arra, hogy tartozzon valahova. Most mondhatod, hogy ellenkeznem kellett volna. Megteremteni magamnak a vágyott életet de ott, abban a pillanatban a szívem döntött.

- Vállalom.- feleltem felelősségem teljes tudatában, magabiztosan.

- Üdvözöllek köztünk.

Ezután mindenki odajött hozzám egy egy szóra vagy épp csak kezet fogni. És akkor azt éreztem, hogy újra van családom. Így váltam én akkor, tizenhét évesen a chicagói maffia tagjává. A múltam ezzel lezárult. Véget ért és már csak halvány álomképek bizonyították létezését. Új életem itt, a különös pince-bárban vette kezdetét, de akkor még nem tudtam mi lesz majd később.

Narrátor:

Valentina csak állt, nagy sötét szemeivel, mintha a jövőt akarta volna fürkészni. Gyerek volt még, de tudta, hogy hamar felnő. Maguk köze fogadták. Velük fog kelni, enni, harcolni, szeretni, sírni és nevetni, élni és halni. Ha nem lett volna bátor természete összetört volna. Ilyen terhet nehezen tud elviselni egy fiatal szív. De örült. Az álmai itt valóra válhatnak.
Természetesen Michael is boldog volt. Amióta csak először látta a lányt különös érzés kerítette hatalmába. Szerelem, első látásra. Szerelmes lett a legnagyobb ellenségei húgába, aki ráadásul még csak egy kamaszlány. Próbált megszabadulni a gondolattól. Próbálta kiverni a fejéből. De ahányszor ránézett az érzés újra visszaköltözött a szívébe.