Crazy In Love - Teen Wolf fanfiction (STEREK)

1.Segíts!..

Stiles:

Arra ébredtem, hogy megcsörrent a telefonom. Nagy nehezen leemeltem az éjjeliszekrényemről.
Megdörzsöltem a szemem, mert olyan homályosan láttam, hogy ki sem tudtam olvasni a nevet, ami a kijelzőn villogott. Scott...Ilyenkor? Még elég sötét volt. Épp, hogy csak szürkület.

Felvettem.
-Scott?
- Hello,haver Derek hívott. Legyél ott nála úgy fél óra múlva.
-Ez most komoly?
-Ott találkozunk.
Ezzel a lendülettel le is csapta a mobilt.
A hátam közepére sem kívántam ezt az egészet. Mikor ránéztem az órára láttam ,hogy reggel öt órát mutat.
Te jó Isten..hogy az a...
Belenyugodtam,ha már felkeltem elindulok.Felkaptam az első ruhadarabot ami a kezem ügyébe került,fogat mostam, magamhoz vettem a slusszkulcsot és már be is pattantam a Jeep-be.

Amint odaértem Derek lakására elég furcsa látvány fogadott.
Peter egy széken ült a szoba közepén,Derek és Scott pedig mellette ácsorgott karba tett kézzel. Amint beléptem mindegyikük felkapta a fejét és komoly tekintettel meredtek rám. Eléggé ijesztőek voltak. Dereknek mindig ugyan ilyen a tekintete, de most mindenki ugyan úgy nézet.
-Na mi a baj? Valaki meghalt? Megölték? Vagy valaki minket akar megölni?-
Álltalában ezek a lehetőségek szóval nem is gondoltam másra, hogy mi az az indok, amiért iderángadtak.
-Igen, igen, igen és még nem. - válaszolta Derek elég nyugodt hangnemben.
-Mi a szent szart csináltatok már megint?
-Peter volt!-monda az én legjobb barátom akár egy kisgyerek.
Peter csak sóhajtott egyet és forgatta a szemeit.
-Peter bácsinak kedve szottyant vadászokat gyilkolászni az erdei holdfényben.- mondta Derek gúnyosan.

Mikor ezt meghallottam arra tudtam gondolni, hogy milyen nyomorultakkal vagyok körülvéve.Mégis, hogy gondolta ezt, épp öt totál nyugis napot ha el tudtam tölteni anélkül, hogy valamelyik unatkozó vérfarkashaverom csinálna valami oltári baromságot. Az ilyeneket álltalában én oldom meg.

Persze én sosem harcolok.Nincsenek karmaim, hegyes fogaim vagy ilyesmi. De ha valami történik, akkor ezek nem gondolkodnak,csak megindulnak az agyarukkal es a szupererejükkel fejjel a falnak.Erre vagyok én ,hogy gondolkozzak helyettük.Ezt azonban nagyban megnehezíti, hogy sosem hallgatnak rám, de azért tudja mindegyikük..., hogy kellek nekik.

Vettem egy nagy levegőt és rákérdeztem..
-Mit műveltél..?
-Meghalt három ember..vadászok Argenték emberei
-Nem meghaltak....megölted őket...hideg vérrel legyilkoltad mindet.-mondta Derek egyre indulatosabban.
- Hát nem emlékszel mit tettek velünk Derek?...tönkretették a családunkat,az otthonunkat...folytatta Peter.
-De ők ártatlanok voltak- mondtam leereszkedően..hogy érezze, ez nem helyes.-Miért?...-kérdeztem ,bár tudtam úgy sem kaphatok rendes választ.
-Rámtámadtak..
Volt valami furcsa Peter hangjában de úgy tűnt igazat mondd..
-Megyek beszélek Mr.Argenttel-jelentette ki Scott.
-Nem neked iskolában a helyed,majd én elmegyek beszélek vele.

De jó, úgy látom engem nem vesznek észre ,....megint. Mert nekem is iskolában lenne a helyem.De az már nem érdekes.
Őszintén szólva,engem nagyon tud zavarni ,hogy Dereket kicsit sem érdekli mit csinálok.Vágytam volna egy kis figyelemre tőle.

Elindultunk Scottal a suliba, és ez a nap is ugyan olyan unalmasan kezdődött mint mindegyik.Utálom azt az érzést amikor tudom ,hogy egész napra be vagyok zárva egy épületbe arra kárhoztatva, hogy tanuljak..
Mikor mentünk befelé egyszer csak megláttam Dereket a sulitól távolabb és egyenesen rám nézett,aztán intett,hogy befelé.Nem értettem ,hogy mi ez az egész, csak bementem.

Nem is szóltam Scottnak, hogy láttam.Így is késésben voltunk és nem akartam,hogy ezen gondolkozzon.Biztos csak semmiség.
Ott rohadtam a tanórán,nem is figyeltem az anyagra.Inkább csak elvoltam a gondolataimmal. Scott nem meszze tőlem nyomkodta a telefonját a pad alatt,valakivel sms-ezhetett.Gondoltam Derek már is elmondta mit akart. Óra után leültünk kicsit a folyosón.
- Derekkel beszéltél az órán?
- Nem,Allisonnal..délután együtt tanulunk.
-Mi,de akkor miert volt ott De..- nem fejeztem be a mondatot,mert egyszer csak megpillantottam az ablakon keresztül.- ott is van!
Mire Scott odanézett, eltűnt.
Barátom csak értelmetlenül figyelte, hogy mi történik körülötte, ahogy én is.

Odalépett Allison és elkezdett Scottal beszélgetni. Amikor újra kinéztem az ablakon ott volt Derek. Kezével jelezte ,hogy ne szóljak Scottnak és menjek ki.

Sitve rohantam a kijárat felé. Körülnéztem, de sehol senki.

Valaki egyszer csak a felkaromnál fogva rángatott félre a kocsijához.Hát persze,hogy a drága Derek volt az. Neki lökött az autónak és komoly tekintettel azt mondta,
-Segíts!..