Crazy In Love - Teen Wolf fanfiction (STEREK)

10. A halál angyala

Ahogy a tányérom fölé hajoltam, a frissen sült palacsinta gőze az arcomba csapott.

Remek illata volt, és meg kell mondjam, ezzel Derek most igazán meglepett.

Miután jól szemügyre vettem, eljutottam odáig, hogy megkóstoljam.
Nagyon jól esett, egyszerűen tökéletesre sikerült.
-Mmmm..-nyögtem föl elégedetten.

Derek, aki velem szemben ülve már majdnem végzett, felkapta tekintetét és elmosolyodott.

-Nah, csak nem ízlik?- kérdezte büszkén.
-Jesszusom ez egyszerűen fantasztikus!!

Derek elnevette magát aztán bekapta az utolsó falatot a tanyérjáról, majd felpattant az asztaltól és nekiállt elmosogatni.

Én még falatozgattam, aztan mikor befejeztem, "jó gyerek" módjára odavittem a tányéromat és csatlakoztam hozzá.

Lassacskán, mikor már minden tányér és evő eszköz csillogott a tisztaságtól, és még a pultot is szép tisztára letakarítottuk egy lépést hátrálva boldogan figyeltük a rendet.

Pár másodperc elégedett hallgatás után megfogtam Derek kezét és vezetni kezdtem.
-Gyere, kapsz valami rendes göncöt.

Apám szekrényéből előrángattam egy nadrágot, majd a kezébe nyomtam.

-Köszönöm- mondta szarkasztikus udvariassággal a hangjában.

Felvette, majd felállt és járkálni kezdett benne.
-Na? -kérdeztem kiváncsian őt méregetve.

-Hát..,a lábam közt kicsit szűk de, megteszi..-állapította meg egy kellemetlenül kuncogva.
Erre nem nagyon tudtam mit mondani...csak nevettünk.

Odaléptem hozzá, átöleltem és erősen magamhoz húztam.
Végigsimítottam a karját, aztán leengedtem a hátán keresztül a kezem, végül a farzsebébe csúsztattam. Ráhajtottam a fejem a mellkasára, tisztán hallottam szívének minden egyes dobbanását. Annyira erőteljes volt, nem is figyeltem másra, hirtelen minden apró kis zajt kizártam.

A víz cseppek lassú és hangos zöreje, ahogy a csapból a mosdókagyló alján be csapódik. Még a nagy széllökések is, amelyek úgy csapkodták az ereszt mintha le akarnák tépni az egész háztetőt.
Mindez teljesen semmissé vált.

Derek nyugodt szívverését hallgatva, csak behunytam a szemem. Próbáltam kiélvezni minden pillanatot, amit csak vele tölthettem.

Derek az arcomhoz nyúlt majd gyengéden végigsimította. Csak álldogáltunk egyhelyben, teljes csendben.

Egyszer csak gyorsulni kezdett a szívverése. Felkapta a fejét, majd csendben állt lemerevedve.
Hallott valamit...

Felnéztem rá, az arca pedig elég rémültnek látszott. Szemei hirtelen kék fénybe borultak.

-Földre!! - kiáltott fel.

Erősen megragadott majd földre rántott.

Egy golyó hatolt át az ablak üvegen, keresztül a konyhán, majd eltalálta a pulton álló porcelánvázát.
Rettentő hangos volt. Az éles, apró szilánkok szana-szétszétrepültek a szobában.

Derek teljes testével engem védet. Nem lett bajunk. Ha nem reagálunk időben eltalált volna.

A lövés után vártunk egy ideig. Aztán Derek lassan felegyenesedett a földről és az esetleges elkövető irányába kezdett figyelni.

Ki az aki fényes nappal csak úgy rálő egy ház ablakán keresztül valakire.

Ha átlagos életet élnék, biztos azt mondanám hogy valami apró figyelmetlenség volt, vagy valami eszement barom nem bír magával.

De már megszokhattuk,..ha valaki ránk lő az okkal történik..

Csak vártunk de nem történt semmi.
1 perc néma csönd után Derek lassan felém fordult.

- Jól vagy?- kérdezte aggódva.

Nem tudtam megszólalni,..vagy csak nem mertem..már én magam sem tudom.

Felültem majd lassan elkezdtem talpra álni, és felegyenesedni. Elmúlt a veszély..

Hirtelen átkaroltam Dereket, eléggé megrémültem. Bármelyikünket eltalálhatta volna.

Megszakítva az ölelést,a mellkasomra helyezte a kezét,..hallgatta a szívverésem.
-Hidd el én ezerszer  jobban féltem ,mint te...-suttogta.
Én is megérintettem a mellkasát, pont a szívéhez tettem a kezemet.
Vadul dobogott, szinte kitört a mellkasából.

-...attól féltem, hogy téged talál el.-folytatta.

Összeborulva vártunk még megnyugodtunk. Hihetetlen  hogy soha sincs nyugtunk..Szerettem
volns végre egy kis időt tölteni  Derekkel...

-Kezdjünk el takarítani...hátha meglesz a lövedék, abból pedig sokat megtudhatunk.

Csendben sürögtünk forogtunk a házban. A szilánkokat már mind eltakarítottuk,összepakoltunk. Viszont a golyót nem találtuk meg.

Egy apró kis zajt hallottunk kintről.
Lefagytunk. Elkezdtünk körbenézni.
De nem hallottunk es nem is láttunk utána már semmit sem. Halálos csönd volt mindenhol.

A csendet egy süvítő hang törte meg.
A következő pillanatban már éreztem, ahogy egy golyó mélyen a felsőtestembe fúródik.

Hanyatt vágodtam a fájdalomtól.
Derek rögtön mellém ereszkedett a földre, próbálta ellátni a sebet.
-Te jó ég,Stiles!!...Francba!!!

Olyan gyorsan történt,... hirtelen fel sem fogtam...., lehet hogy most fogok meghalni...

Lenéztem és minden csupa vér volt, még Derek is.

Láttam az arcán, hogy pánikol...
Könnybelábadt a szeme és egyre csak azt szajkózza: -Maradj velem Stiles,minden rendben!

Hihetetlenül erős volt a fájdalom..már már elviselhetetlen.

De még inkább fájt, hogy Dereket ilyen állapotban látom.

A háta mögött egyszer csak megjelent egy férfi.

Kiáltani akartam....szólni neki,figyelmeztetni...De nem tudtam szólni egy szót sem. Valószínűleg annyi vért veszthettem ott helyben, hogy nem voltam magamnál...

A Férfi körülnézet és felkapta a baseball ütőmet a sarokból.
Aztán teljes erőből leütötte hátulról Dereket.

Derek erőtlenül hullott arccal a padlóra. Annyira fájt hogy nem tehetek semmit sem. Sírni kezdtem...
-Ki a franc maga?!!-kerdeztem halkan.

A férfi nem válaszolt csak megragadta  és vonszolni kezdte az ajto felé Derek mozdulatlan testét.

-KI VAGY??!! - ordítottam rá sírva, keserves hangon.

A férfi most sem szólt semmit...
Visszanézett még utoljára az ajtóból, mosolyogva, a szemei pedig vörösen izzottak.
Abban a pillanatban azt éreztem mintha a valódi gonosz alakját látnám magam előtt...annyira kisérteties, titokzatos..és erőszakos volt az ábrázata.

Tehetetlenül feküdtem,..és figyeltem ahogy Derekkel es a baseball ütőmmel a kezében kisétál.