Crazy In Love - Teen Wolf fanfiction (STEREK)

5."Időzített bomba"

Gerard....hát jó ez kész agyrém. Peter sehol, ezzel együtt meg akarja ölni  Christ, amiért kiírtotta a falkáját, de nem is ő volt  hanem Gerard az eszelős apja aki egyébként egy vérfarkasvadász vén szatyor.
Ja és Gerard, a legjobb haverom barátnőjének a nagyapja,én pedig tegnap összejöttem egy vérfarkassal.

Ha már így összeszedtük mitől fogok becsavarodni kezdjük el helyrehozni a dolgokat!
Derek a név hallatán látszott, hogy úgy érzi magát mintha  tökön rúgták volna. Nem tud mit kezdeni az információval.
Lefagyva állt és szinte hallottam ,ahogy az agyában dolgoznak a fogaskerekek.
Gondoltam megszólalok, hogy megkíméljem a jelenlévőket a hosszú kínos csendtől.

-Na akkor szerintem maradjunk itt éjjszakára,vagy legalább egy ideig, hogy őrködjünk. Peter tuti visszajön és megpróbálja majd meggyilkolni magát, de addig is mi itt leszünk és vigyázunk magára.

Argent furcsán nézett rám.
-Meg tudom védeni magam.Egyébként meg pont te szeretnél vigyázni rám?

Kis sértődöttséggel a hangomban,és kihúzva magam megkérdeztem:-Miért mi a baj?-tudtam miért mondja, de fájt, hogy itt mindenki csak úgy gondol rám, mint a nyeszlett, védtelen Stiles. Hahó,Emberek én is vissza tudok ám ütni!!

-Maradhat....ő a kabalám!- mondta vigyorogva Derek.
Felvillantotta farkasszemeit és megmarkolta a vállam. Láttam egy kis büszkeséget és elégedettséget a szemében. Épp ki akartam volna osztani Argentet, de ez az egy mosoly, valahogy elfeledtett velem minden rosszat. Teljesen elvarázsol. A hangja az érintése,olyan hatással van rám ami egyszerűen megmagyarázhatatlan, leírhatatlan....felfoghatatalan..

Argent bólintott.Rendben van.Akkor őrködjünk.

Hazamegyek a cuccaimért,hogy meglegyen minden az éjjszakai őrjárathoz. Megfogtam a slusszkulcsot, aztán leesett...A francba..a Jepp még mindig a suli parkolójában van.
Remélem még nem vontatták el. Elég rizikós lesz oda menni, már második napja,hogy lógok a suliból. Apám is és Scott is már tuti halálra aggódja magát és Apa most főleg, miután meglátott Derek Hale-el az erdő szélén kereket cserélni. Szuper.

-Derek?..
-Stiles?-kérdezett vissza azonnal.
-Elvinnél a sulihoz,kéne a Jeep.
Bólintott,majd beültünk a kocsiba.Pár perc után már ott is voltunk.Nem mentünk túl közel,nehogy meglássanak.Vettem egy nagy levegőt és majdnem futva,de nem túl feltűnően meneteltem a csodálatos kék, belül már csak szikszalagból álló járműhöz. Már csak pár méter választott el attól, hogy odaérjek amikor is valami idióta rámvetette magát. Igen...Scott volt az.
-Héjj haver nyugi már!! Szállj le rólam!- förmedtem rá hirtelen.
-Hol a francban voltál ? Mindenki téged keres.Még Dereknél is kerestelek ma reggel.

Huhh akkor szerencsére pont elkerültük egymást..-gondoltam magamban.

-Hát jó, majd téged is beavatunk, de most épp elég elfoglalt vagyok.
-Mi van?-semmit sem értett abból amit mondtam. És visszagondolva inkább semmit se kellett volna.
Scott hirtelen észrevette Derek koccsiját, látszott rajta, hogy dühös és nem ért semmit. Próbáltam, valahogy kilerülni Scottot és elhajtani.
Mikor jobban megnéztem Derek autóját,már láttam hogy nem ül benne. A másik pillanatban ott termett a hátunk mögött. Scottot félrelökte,engem bevágott az autóba,becsusszant mellém és már tapostam a gázba. Ez gyorsan ment..bár nem értem miért kellett ilyen durván lerendezni Scottot. A visszapillantóból figyeltem ahogy barátom épp beint nekünk..Szerintem jogosan..Nem is értem egyébkén miért kell ennyire kizárnunk őt ebből.

Kellemetlenül éreztem magam a kocsiban,..halálos csend,csak a Jeepem egy traktorra hasonlító berregése hallatszott a kátyús úton. Szorosan fogtam a kormányt...nem mertem oldalra nézni..Derekre..
Nem beszéltünk arról ami köztünk történt... Láttam oldalról,hogy néz..de nem mertem viszonozni a pillantást.

Derek beleszippantott a levegőbe.
-Mi a baj?-kérdezte,de a hangjában éreztem,hogy nagyon jól tudja,miért vagyok kissé feszült.
-Miért? -kérdeztem enyhén dadogva.
-Bűzlesz..Ideges vagy.Izzadsz mint egy ló.
Tudtam...Annyira igazságtalan. Szimatol egy kicsit,és már is tudja mit érzek. Én csak el sem tudom képzelni mi járhat Derek fejében. És..azt sem mit érez..vagy, hogy mit érez irántam.

Bár a történtek után nyílvánvaló, hogy nem közömbös velem kapcsolatban.
Idő közben ,amíg nem tudtam mit mondhatnék, megérkeztünk a házunk elé. -Itt vagyunk!-próbáltam ezzel kikerülni a kérdést.
Kiszáltam az autóból.Szinte szaladtam a bejárati ajtó irányába.Az ajtót rögtön kinyitva,sietségemben azt se tudom,hogy becsuktam-e magam után.Határozott léptekkel törtettem a szobámba.Felkaptam sporttáskám és elkezdtem bepakolni pár cuccot.Egy tiszta felsőt,a tornacipőm...meg még egy csomó mást..nem is tudom mit raktam be csak beraktam ami épp a közelben volt.Reccsent egyet a parketta,és Derek a hátam mögött állt az ajtófélfának támaszkodva.Csak felnéztem rá és folytattam.
-Stiles!-szólt teljesen szelíden.
Nem is figyeltem rá..mintha meg sem hallottam volna. Csak pakoltam tovább.Ideges voltam.Ki akartam adni magamból mindent, amit gondolok,amit érzek..Lehet,hogy furcsa ,de úgy éreztem magam akár egy időzitett bomba ami bármelyik percben robbanhat.És ha a az időzitő eléri a végső másodperceket,a szavak majd berobbanak Derek arcába.
-Stiles!-szólított mégegyszer.Egyre idegesebben dobáltam a cuccaim,úgy járkáltam fel s alá mint egy rögeszmés félbolond.Éreztem ,hogyha mégegyszer hozzámszól már nem tartom vissza.Hagyom ,hogy "robbanjon"..
Stiles!!!Hagyd abba!- a hangjában hallottam az idegességet.Már hangosabban,határozottan szólt.
Felnéztem rá és hagytam magam kibontakozni. Hangosan,már ordítva.
-Mi folyik itt Derek??!! Hmm? Elmondanád? Csak ,mert nem igazán értem.
-Stiles,tudom,hogy ez fárasztó ott a suli,az apád,de semmi gáz...ha nem akarod nem kell éjszakáznod és Chrisre felügyelni.Hiányoztál két napot az iskolából,es alig aludtál.És..tudom,hogy...
Belevágtam a szavába...-Nem Derek..Nem pont erről beszélek..-nem hagytam,hogy befejezze.
Szerettem volna én irányítani,én akratam végre beszélni.-Rólad és...rólam-nagyot nyeltem,éreztem ,hogy lassan kicsordul egy könnycsepp és végigfolyik az arcomon- Kettőnkről...

A hangom remegett..nem is hittem,hogy képes leszek kimondani.
-Nem értem,hogy mi van Peterrel,nem értem mi van a hibbant Argent családdal,de végső soron téged nem értelek..Ez mi? Én mit jelentek a számodra? Ki vagyok én? Elkezdtem kiabálni..nem hagytan szóhoz jutni..jól esett kiengedni végre..már csak a válaszra vártam.Nem is tudom hogy hallani szeretném-e egyáltalán. Scottal is furcsán viselkedsz. Nem értem,miért ne vonhatnánk be.Többet segítene neked mint én.Miért engem kértél meg?? Miert?Mert könnyű célpont vagyok? Mert nem baj ,ha esetleg történik velem valami? Én a jelentéktelen,gyenge,semmirekellő Stiles?  Vagy miért Derek? -Láttam,hogy egyre dühösebb a szeme ragyogni kezdett a karmait kieresztette,és egyre hevesebben lélegzett. Lassan elindult felém egyre határozottabb léptekkel. Félni kezdtem nem tudtam mit akarna tenni. Elvágja a torkom,hogy elhallgassak?

- Miért Derek? Miért?-hangosan ismételgettem a kérdést.Talán úgy gondoltam a hangom erejére talán megállítja,de egyre közeledett..

Megragadta a pólómat és teljes erőből nekilökve a falnak megcsókolt.Nagyon erősen tartott.És ajkai elképesztő erősséggel simultak az enyémhez. Egymáshoz tapadva ,nem engedve a faltól,kicsit eltávolodtunk.Mindketten gyorsan kapkodtunk a levegőért.
Homlokunkat egymásénak támasztva,Derek próbált megszólalni.Összeszorította a szemét és egy nagy sóhaj után kinyögte.-Azért ,mert..,mert szeretlek...-nehezen,de kimondta. És ,valahogy úgy éreztem igazat mondott.
A mélyen a szemébe néztem. Láttam a még mindig teljes kék pompába borult szempárt. Engedett a szorításából, majd arcomat végigsimítva letörölte a könnyeimet.Ellöktem magamtól,hogy teljesen megszabaduljak az erős fogásból.Majd erősen a szemközti falnak nyomtam.Majd egy már rövidebb és gyengédebb csók után magabiztos választ adtam.-Én is szeretlek.
Egymásba borulva álldogáltunk még pár percig. Aztán csenben csak felkaptam a táskám. Mielőtt kimentünk az ajtón ,a sarokba támasztott baseballütőmet magamhoz vettem.És együtt mentünk tovább.