Crazy In Love - Teen Wolf fanfiction (STEREK)

6.Éjjeli őrség

Rengeteg történet,képregény és film szól szuperhősökről. Olyan emberekről akik, valamilyen módon olyan erőhöz jutnak,olyan képességekhez ami,néhány ember számára felfoghatatlan. Egyesek így születnek.

És vannak azok akik legfeljebb szemtanúi lehetnek, és akármit is tesznek soha az életben nem fogják megtapasztalni. Ez kissé lehangoló tud lenni,talán még egy kicsit igazságtalan is.

De megvan a dolgok rendje. Mindenkinek van helye a világban, és ezt el kell fogadni.
Nekem per pillanat itt van a helyem, Argent-ék háza előtt a földön ülve várva Peterre,hogy vajon mikor jön elvágni valaki torkát. Ja..hát nekem ez jutott. De legalább,nem vagyok egyedül. Itt van velem Derek és ettől jobban érzem magam.

Próbálok inkább optimista lenni és félretenni a rossz dolgokat. Végül is nem étrem minek is problémázok. Derek mellettem van.Csillagos égbolt terül el felettünk és végre foglalkozhatunk kicsit egymással , ugyanis csak kettesben vagyunk. Körülöttünk nincs senki.Argent a házban gubbaszt.Vagy alszik vagy épp tisztogatja a fegyvereit. Egyedül Scott lehet az aki váratlanul betoppanhat,de nemhiszem, hogy pont itt keresne minket.

-Mikor avatjuk be Scottot?-kérdeztem egészen halkan. Nem is értem, miért halkan. Talán csak azonosultam a minket körülvevő csenddel.
-Mostmár ,minnél hamarabb meg kellene tudnia mindent.
-Szerinted Peter eljön?
-Nem.  -kicsit meglepett a válasz..,hogy ennyire biztos benne.
-Akkor egyeltalán miért vagyunk itt?
Derek arcán egyszer csak megjelent egy aranyos vigyor és azt felelte:
-Talán jó itt ücsörögni veled.

Egymásra néztünk és én is elmosolyodtam.
-Hát akkor ücsörögjünk!
Ráhajtottam a fejemet a vállára,Ő pedig megfogta a kezemet.

Már egy órája ülhettünk ott és azt vettem észre ,hogy egyre inkább elálmosodok. Egyre nehezebben tudtam ébren maradni és egyre nehezebb volt kinyitni a szemeimet.
Félálmomból egy mély, gyengéd hang ébresztett fel:
-Stiles aludhatsz ha akarsz. Én ébren leszek. -suttogta.

Óriási ásítások közepette kinyögtem egy "Oké"-t és beledőltem az ölébe.

Nem..nem fogok aludni,most nem lehet! De aztán elkezdte simogatni az arcomat. Arra gondoltam,akkor rábízom magam Derek féltő kezeire és hagyom,hogy elnyomjon az álom. Ahogy ott feküdtem, egy ideje először teljes mértékben biztonságban éreztem magam. Minden elcsendesült az elmémben.Csak is  Derek érintésére tudtam öszpontosulni. Mintaha a másvilágon lettem volna,...vagy egy álomban ahonnan nem akarok felébredni....

-Ébredj Stiles! Kelj fel!! Itt van!
-Derek?
Először azt sem tudtam hol vagyok.
Mikor kicsit magamhoz tértem, csak Dereket láttam magam előtt ahogy próbál talpra állítani.

Aztán a sötétségben felvillant két vörös szempár. ...De akkor ez nem lehet Peter...Akkor ki?

Derek neki rontott.Semmit nem látok,nem tudom ki lehet az.
Csak a két árnyat látom ahogy életre halálra küzd egymással a vak sötétben. Időnként láttam felcsillani Derek ragyogó szemeit és az idegen halálos,pirosan izzó pillantását.
Derek felkiáltott. A torkából süvítő hangokból ,szinte éreztem a fájdalmát. Megsebesült..

-Fuss!!Stiles!!Futás!!
Nem tudom itt hagyni,képtelen vagyok rá. A lábaim gyökeret vertek a talajba a félelemtől,nem bírtam mozdulni.

Nem kaptam levegőt,zihálni kezdtem,szédülni...Pánikroham.

Az árny alak megindult felém.
Megpróbáltam elrohanni,be az erdőbe.Kiértem egy tisztásra,úgy tűnt már leráztam. Egyre rosszabbul êreztem magam,csak ott álltam magatehetetlenül levegőért kapkodva.

Mindent,halálos csend váltott fel. Éreztem egy éles fájdalmat a fejemben amitől egyszer csak földre hulltam. Térdelve tenyereltem a földön még a szememet sem mertem kinyitni.Csak Derekre tudtam gondolni. Lehet hogy meghalt?