Crazy In Love - Teen Wolf fanfiction (STEREK)

3. Csak is veled

-Stiles gyere már!
Egyre csak néztem a töltényt, úgyhogy már már belefájdult a szemem.Végül zsebre vágtam és engedelmeskedtem Derek bunkó szavainak.
- Vigyél haza!
Derek nézett rám,nem szólt semmit és beletaposott a gázba. Csak bámultam ki az ablakon,a kérdéseim és a gondolataim pedig elárasztották a fejem. Valamiért az az egyetlen pillanat lebegett a szemem előtt, ahogy ott szerencsétlenkedtünk az ajtóban. Az a pillanat, amikor csak úgy elvesztem a tekintetében, és egymáshoz tapadtunk szoborrá dermedve.

Hirtelen azon kaptam magam,hogy elmosolyodtam. Úr Isten!! Mi a franc?! Mi van velem?
Nyílvánvalóan Derek rossz hatással van rám. Még a barátomnak sem tudom nevezni,hisz annak nem túl jó.
Nem is tudom mit gondolhattam.Hát én asszem nagyon hülye vagyok...

Csak az zökkentett ki a gondolatmenetemből, hogy Derek egy elég éles kanyart vett a kocsival és nekilöködtem az ablaküvegnek.

-Derek.. nem erre lakok.
Rám nézett és megint csak nem szólt semmit. Pár méter után leparkoltunk Derek háza előtt.
-Miért hoztál ide?...Derek?! - rám se hederített,csak arccal előre megindult be az ajtón.

-Derek beszélhetnénk?Csak én nem értek most semmit? Minek rángatsz el mindenhova,miert nem vittél haza?
- Be tudnád fogni egyetlen másodpercre, Stiles?Mindjárt elmondok mindent.
Hangosan szuszogva,zsebrevágtam a kezemet és határozott léptekkel fejemet lehajtva ballagtam be utána.Körülbellül úgy festhettem ,mint egy kisfiú aki mindjárt hisztirohamot kap,és felrobban.

A szobában lehuppantam a kanapéra,és vártam, vajon mikor kezd el felvilágosítani. Derek leült a mellém és bele is kezdett.
-Peter megölt 3 vadászt ,ez már biztos.
Arról a másik ötről semmit sem tudunk. Lehet ,hogy semmi köze hozzá. Szerintem ma is ki fog menni és mi majd kinyomozzuk, miért?

-Micsoda? Te azt akarod ,hogy én kimenjek veled éjjel, megnézni, mit csinál az őrült nagybátyád?
-Igen.
-És ezt miért velem? Miért nem Scottal?
-Mert ennek a dolognak köze van Argentékhoz és Scottot meg érzékenyen érintené Allison miatt.

Mérges voltam Derekre.Teljes mértékig biztos voltam ,hogy nemleges választ adok majd.
Egyszer csak közelebb ült.Nagyon közel. Egyik karját a vállamra emelte és elővette azt a csodálatos mély érzelmes tekintetét.Teljesen elvarázsoltak azok a szemek,de tartottam magam a NEM-hez.
-Jóó..-válaszoltam egy nagy sóhaj kíséretében, megszeppenve.

Gratulálok Stiles ügyes vagy.Miert nem ellenkeztél? Most mehetsz egy vérfarkassal megkeresni Peter-t ,hogy megtudd, miert vadászik vadászokra.

Válaszom után Derek arcára szökött egy aranyos félmosoly. Ennél furcsább volt, hogy a kezét még sok ideig ott tartotta a vállamon. Aztán az egész karomat végigsimítva vette le. Miközben végig szemével követte amit csinál. Újra felnézett rám és szemével végig az arcomat fürkézte.
Egy ideig még így ültünk egymással szemben..
Aztán nagy lendülettel felkelt és a konyhába sietett.

Én eközben ijedt arccal csak őt figyeltem. Meg sem mertem mozdulni.
Arra gondoltam mostmár talán megkedvelt, ahogy én is őt. Túlságosan is, amit nagyon szégyelltem.

Pár óra elteltével megindultunk az erdőbe. Kb. éjjfél lehetett, teljes sötétség volt,alig láttam valamit.
Ott botorkáltam derek mögött. Éppen akartam szólni neki, hogy megkérdezzem merre is tartunk, amikor erős kezével rámarkolt a csuklómra és vezetett a helyes irányba. Még öt-tíz percig gyalogolhattunk az erdőben. Derek megállt körülnézett és lekuporodtunk egy fa rönk mögé az avarban. Ücsörögtünk még egy jó ideig, egymáshoz sem szóltunk.

Szerettem volna megtörni  ezt a kínzó csöndet,de nem tudtam mit mondani. Köhécseltem párat,hátha megszólal..de nem történt semmi. Gondolkoztam egy ideig,aztán megszólaltam.
- Mi lesz ha itt végeztünk?Haza viszel?
- Azt szeretnéd?
-Hát..- tanácstalanul hebegtem- habogtam,nem tudtam mit kéne válaszolnom, vagy hogy mit szeretnék.

-..Én..én nem tudom.
-Velem is maradhatsz.
Mikor ezt meghallottam teljesen kikészültem.A szívem majd kiugrott a helyéről. Az ahogyan kijelentette : "velem"... Nem tudtam megállítani a szapora szívritmust. És ami zavart, ebben, hogy tudom, hogy hallotta minden egyes szívverésemet és annak embertelen gyorsaságát.

Vettem egy nagy levegőt és szégyenlős mosollyal, de magabiztosan azt mondtam.
- Csak is veled...
Az arcán látszott a meglepettség. Nyílván nem számított arra ,hogy ezt ki is mondom.

Elkezdtem közelebb hajolni hozzá. Láttam,közben végig az ajkaimat nézte. Ő is közelebb hajolt. Már alig volt távolság köztünk ,éreztem az illatát. Minden mást kizártam,nem tudtam másra gondolni csak is rá. Derekre..Ránk. Ajkaink már majdnem összeértek,gyenge lehelletét éreztem a bőrömön.

És ezt az egészet megszakította egy nyílpuska hangos süvítő hangja a fák között,nem is olyan messze tőlünk. Mindketten ijedten felkaptuk a fejünket. Aztán már csak egy egyre közeledő hangra figyeltünk fel. Valaki egyre hangosabban és gyorsabban futott a száraz leveleket taposva a földön. Derek felugrott és védelmezően,karmait kieresztve elém állt. Egy férfi alak rajzolódott ki a sötétben.Elég furcsán mozgott mintha megsérült volna.
A másik pillanatban már elesett és a lábaink előtt hevert.
Peter volt az. Valaki oldalba lötte. Felemeltük és két oldalról támogatva bevittük a házba.

A pólója egy merő vér volt.
Amíg Derek kioperálta belőle a nyílvesszőt és ellátta a sebeit,én inkább odébb álltam, nehogy elájuljak a sok vértől. Derek megitatott vele egy pohár vizet amibe altatót kevert,hogy aludjon reggelig.Nem akarta,hogy elsétáljon anélkül, hogy nem beszéltek.

Miután elláttuk,feltakarítottuk a vértócsákat. Nem mertünk beszélni egymással,még csak egymásra sem  néztünk. Amikor végeztünk. Leültünk a konyhában.
-Most, haza kellene már mennem.
Jelentettem ki fájdalmas köszörüléssel a hangomban.
-Maradj! Szólalt meg végre annyi hallgatás után. -Itt is aludhatsz.
- Rendben.- felmentem az emeletere,hogy  lezuhanyozzak.
Nagyon jól esett a forró víz. Annyira őrjítő volt,hogy Derek itt van tőlem nem messze. Beszélni szerettem volna vele az erdőben történtekről. Nem tudtam, hogy ez valódi vagy csak mind a ketten összezavarodtunk. Közben  éreztem valamit a hasamban,mintha pillangók repkedtel volna odabent.
Borzongtam,összeszorult a gyomrom.

Mikor kiszálltam a víz alól egy kupac tisszta ruha volt letéve a szekrényre. Gondolon Derek tehette oda nekem. A pólója nagyon nagy volt rám. Kétszer is belefértem,de kényelmes volt és ami a legjobb,hogy elképesztően finom volt az illata.

Háromszor letüdöztem.Egyszerűen nem tudtam betelni vele.

Úgy éreztem készen vagyok ezért kinyitottam a fürdőszoba ajtaját. Halálra réműltem amikor megláttam Dereket az ajtóban. Amit először észrevettem az a csupasz felső teste volt, ugyanis levette a pólóját.  Végignéztem rajta,és ő is rajtam.
-Jól áll neked a pólóm..- mondta közben elmosolyodva.
Közelebb lépett hozzám.Beltúrt a hajamba,magához húzott és többé már nem volt köztünk távolság.Megcsókolt. Közben végig  szorosan tartott közel magához. Én is a hajához nyúltam, abba kapaszkodva, húzva magam felé folytattam.
Felemelt,én pedig vele szemben csimpaszkodtam a derekán.
Lassan bevitt a szobába és meglepedten észleltem,hogy csak egy ágy van. Egymással szemben pihentünk meg a puha takarón. Ujjainkat egybefonva feküdtünk csendesen.
- Derek!Ígérj meg valamit!
-Igen?
-Reggelre nem fogsz eltűnni...
-Soha..
Biztonságban éreztem magam Derek erős karjaiban. Úgy éreztem többé már nem vagyok egyedül.

Csak is attól féltem, hogy ez egy álom és reggel felébredek...