Camouflage - Álcázás [2. - Z.M.] - szünetel

8. // Akit szeretni mertem

"Mindig valami hiba van abban a módban, ahogyan szeretek. De tudod, ha még téged sem szabadott úgy szeretnem, ahogy szerettem volna, hát akkor én tényleg nem kívánom ezt a világot élni."  (Albert Tímea)

- Zayn -

Nagyot szívtam a kezemben tartott cigarettából, miután már jó öt perce álldogáltam kint a napfelkeltét lesve, de a reggeli hűvös időnek köszönhetően hamar be kellett ismernem, hogy itt fogok megfagyni ha nem megyek vissza a házba pillanatokon belül. Így a szál befejezése után egy gyors mozdulattal beléptem az üvegajtón, ami egyenesen a nappaliba vezetett és elnyomtam egy ásítást a korai ébresztő miatt, aminek az egyetlen oka egy telefonhívás volt, méghozzá Liam-től, hogy jó lenne ha odatolnám hozzá a seggem délután, ahogy ő fogalmazott. Azt mondjuk nem kérdeztem meg, ő mégis mi a halálért van ébren hajnalok hajnalán, de nem ez volt az első tulajdonsága amit nem értettem meg vele kapcsolatban az elmúlt közel hat évben, szóval pár káromkodás közepette végül válaszoltam a hívására és még bele is mentem hogy átugrom. Tehát reggel fél nyolckor már, tőlem igen eltérően, túl voltam a reggeli cigimen, mert akármennyire is próbálkoztam a vissza alvással, csaknem lehetetlennek tűnt, ezáltal fáradtan csoszogtam a konyhába ahol az egyetlen megmentőm várt, a kávé. Megtámaszkodtam a pulton, miközben a kávégép monoton hangját hallottam, ugyanis azon kívül még csak egy árva moraj sem volt az egész házban, ettől pedig még üresebbnek éreztem. Talán azután lettem annyira figyelmes a csendre ami nap, mint nap körülvett ebben a helyiségben, miután Kylie oldalán megtapasztaltam milyen ha nem egyedül kelek minden reggel és milyen amikor van valaki mellettem, hiszen ha Ő itt volt mindennek éreztem magam, csak magányosnak nem és vele együtt még a ház sem tűnt annyira üresnek. Viszont amióta már nem jár ide, egyre inkább idegesítően hat rám az engem körülvevő hangtalanság.

Felkaptam a fejem a csipogásra ami az ital elkészültségét jelezte és egy laza mozdulattal elvettem a csészét, majd a telefonom társaságában a bárszékhez lépkedtem. A kávé forróságának köszönhetően egy perc sem kellett hogy a torkomat csaknem teljes mértékben leégessem, de lassan már az sem tudott volna érdekelni, hogyha hangom sem lesz utána, énekesi karrier ide vagy oda. A fejemet a kezembe temetve próbáltam magam jobb belátásra bírni a mai nappal kapcsolatban, habár tény és való a Liam-mel való találkozásra még vártam is volna, de ha azt nézzük az elmúlt időben nem igazán volt kedvem emberek közé menni, nyilvánosság elé meg pláne, akkor lassan ismét inkább itthon maradtam volna. A telefonom fülsüketítő zajára kaptam fel a tekintetemet, mialatt már előre elküldtem a francba azt aki képes ilyenkor felhívni, hát még amikor megláttam Gigi nevét a képernyőn. Hosszas káromkodások közepette végül lehalkítottam a mobilt, mert ha volt valaki akivel aztán végképp nem volt hangulatom beszélni egy hétfő reggelen, akkor az határozottan ő volt, arról nem is beszélve valószínűleg milyen létfontosságú dologgal akar zaklatni, megint. Szóval megvártam, amíg feladja a próbálkozást az elérésem érdekében és talán rájön hogy nem vágyom a cseszegetésére ez alkalommal sem, attól eltekintve hogy úgy nagy általánosságban nem volt bajom azzal ha keres vagy éppen találkozunk, bár nem sokat adott hozzá a napjaimhoz, innentől kezdve majdnem mindegy volt hogy velem van vagy sem.
A mobilomon tartottam a tekintetem mialatt akaratom ellenére is csak arra tudtam gondolni, hogy nagyjából egy hónappal ezelőtt még mennyire vártam hogy megcsörrenjen csak éppen Kylie nevével a kijelzőn. Azonban vele kapcsolatban hamar meg kellett tanulnom, hogy volt annyira bizonytalan, magától ne keressen sűrűn és inkább rám bízta a dolgok ezen részét, ezzel pedig semmi bajom nem volt. Az viszont már kifejezetten megijesztett, hogy ez volt két dolog közül az egyik amiben biztos voltam vele kapcsolatban, mert az is lehet próbálkozhattam volna erősebben, majdnem lehetetlen volt bele látnom a fejébe vagy csak megérteni akár egy pillanatra is. Ez pedig mindig is fel tudott idegesíteni vagy inkább a jó értelemben az őrületbe kergetni, főleg mert ha belegondoltam már az első alkalommal is ez fogott meg benne a legjobban, vagy legalábbis az egyik dolog határozottan ez volt. Aztán sorolhattam volna mi minden játszódott le a fejemben mikor megpillantottam a Heaven's-ben még négy hónappal ezelőtt először, noha a felét lehet inkább megtartanám magamnak, de kétségtelen hogy volt benne valami ami még csak véletlenül sem engedte hogy levegyem róla a szemem, miközben ő valami másik lánnyal társalgott, de kettejük közül én csak őt láttam.
Zavartan megráztam a fejem az emlékek hatására, majd a csészét a számhoz emelve kortyoltam egyet a kávéból, de a gondolataim még így sem voltak képesek békén hagyni, emiatt pedig már rég elküldtem magam a fenébe Kylie-val együtt, aki amióta csak megismertem lehetőséget sem ad rá, hogy ne ő járjon a fejemben, ez pedig már túlságosan is szokatlan volt. Ebből adódóan képtelen voltam megfeledkezni arról mennyivel jobb volt vele, mint nélküle és mennyivel szívesebben szívtam el vele egy szál cigit a teraszon, mint totál egyedül. Vagy éppen mennyivel boldogabban keltem fel az ő látványára, mintsem a hűlt helyére, ami csaknem azt kiáltotta jöjjön vissza minél hamarabb, de még én magam is tudtam, hogy ez közel sem ilyen egyszerű.
Szóval a Kylie-hoz köthető kapcsolat szerűségem igencsak meghatározó volt a mindennapjaimban, hisz még mindennek a legelején nem gondoltam volna, pont Ő lesz az aki hosszú hónapok után először nem adja fel a megismerésem és akinek úgy tűnik valóban többet jelentek mint egy egyéjszakás kaland. Arról nem is beszélve, hogy az idő előre haladtával ugye már sokkal többről volt szó, mint egy éjszakáról, de az őszintét megvallva ezzel szemben semmi ellenvetésem nem volt, mivel addig is magam mellett tudhattam legalább. Aztán az éjszakákból a hetek múlásával már nappalok is lettek, én pedig arra lettem figyelmes, hogy lassan minden szabadidőmet vele töltöm, de még ennél is többet akartam volna, főleg hogy egy idő után már elképzelni sem tudtam egy napot anélkül hogy ne lássam, ettől pedig szívesen vertem volna bele a fejemet a falba, de úgy jó erősen.
Nem tudom szavakba önteni miért nem tudtam távol tartani magamtól Őt, miközben az első számú célom volt hogy soha senkit ne engedjek magamhoz túl közel, vagy azért mert én sérülök, vagy azért mert Ő, de talán ebben az esetben mindketten. Az pedig hogy ez jelenleg egyedül az én hibám volt hatalmas bűntudatot hagyott maga után, különösen ha felidéztem Kylie arcát amint az irodámban áll, és mélységesen csalódott bennem, mialatt látszott hogy mérföldekkel fáradtabb mint a legutóbbi találkozásunknál. Titkon reméltem, hogy annak talán nem volt köze hozzám, de meglehet még magamnak sem akartam bevallani a nyilvánvalót, miszerint tényleg sikerült tönkretennem az egyetlen embert akit hosszú idő után szeretni mertem.
Ismét fejrázásra késztetett mikor belegondoltam mennyire gyűlölhetett azon a reggelen és mennyire meglepett hogy néhány órára rá megjelent nálam, mialatt sosem gondoltam volna hogy képes lesz oda jönni hozzám. Ettől pedig megint ráeszméltem, hogyha azt hittem ismerem Őt teljes egészében akkor bizony rohadtul tévedtem, mert az a lány aki az irodában állt még csak nem is hasonlított arra a Kylie-ra, akit addig ismertem.
A veszekedésünk után szótlanul álltam egy helyben, míg ő egy egyszerű mozdulattal kisétált az ajtón és ezzel együtt az életemből is, hisz azóta még csak nem is hallottam felőle. Noha a gondolataimból csak nagyon ritkán tudom kiűzni, lassan ideje volt belátnom hogy ez alkalommal ezt rendesen elbasztam és meg sem lepne ha valóban nem akarna látni többet. Őszintén szólva nem tudtam helyesen cselekszem-e, mikor másodnap sem kerestem, sőt harmadnap sem és még azután sem, de úgy éreztem egy egyszerű bocsánatkérés ide már rég nem elég, így ahogy telt múlt az idő egyre kisebb esélyét láttam annak hogy felvenné nekem a telefont, igaz szívem szerint oda állítottam volna a lakásába és elmondtam volna neki mindent, amire még nem volt lehetőségem. Beleértve ebbe azt is mennyivel többet jelentett nekem, mint ő azt valaha gondolta volna, mivel ez olyan volt, amit magamnak is nehezen vallottam be, neki pedig még csak esélyem sem volt.
Illetve beleértve ebbe a Gigi-vel való dolgomat is, azonban az egész szituációban az volt a legidegesítőbb hogy még csak rá sem tudtam nézni Kylie-ra miután tudtam mennyire rosszul esett neki, hogy eltitkoltam előle. Viszont mindez meg sem közelítette azt az idegességet, amikor magamban végig tudtam, hogy minden ami a szőke modellel van csak kirakat és semmi köze ahhoz amit a korábban említett lány gondol. Hiszen amikor nagyjából egy hónapja megjelent a menedzsment pár tagja a stúdióban, miszerint fontos dologról kell beszélnünk, világ életemben nem gondoltam volna, hogy egy kapcsolat megjátszása lesz amivel odaállítanak majd. Persze amikor rákérdeztem minderre miért van szükség, készségesen a rossz imidzsemre fogták, amivel megjegyzem szerintem semmi probléma nem volt, de majd ezután lesz, szóval ellentmondást nem tűrően jelentették ki, hogy mostantól több eseményen közösen kell majd megjelennünk, illetve ahhoz hasonló szituációkban is el kellett kapni minket, mint amit Kylie is láthatott a képekről. Így hát nem volt más választásom, mint belementem a színlelésbe, akármennyire is gyűlöltem, hogy egy hamis képet akarnak láttatni rólam az emberekkel, de túl hamar meg kellett tanulnom, hogy ebben a szakmában a hitelesség már rég nem az első számú prioritás. Szóval egyik dolog következett a másik után, először találkoztam Gigi-vel, aki hasonló véleményen volt mint én, de gyorsan belátta, hogy neki kifejezetten jót tesz majd a hírverés, innentől kezdve nem esett nehezére hogy megtaláljuk a közös hangot, én pedig először még azt hittem komolyan akar tőlem valamit. Mondjuk arra nem térnék ki, hogy az elmúlt egy hónapban igencsak kihasználtuk egymás társaságát, ha csak arra gondolok én mennyire eszeveszetten próbáltam elfeledkezni Kylie-ról, ő pedig az exéről, így nem egyszer történt hogy egymás ágyában kötöttünk ki valamilyen félresikerült este folytán, vagy néha már önszántunkból is. De nem mondhattam azt, hogy mindez segített bármit is, hiszen mindegy lett volna kivel szexelek akár nap mint nap, ha nem az a valaki volt, akivel igazán akartam volna. Mondjuk abban határozottan előnyünkre vált, hogy talán egy kicsit hitelesebben tudtuk előadni a nyálas hollywood-i sztárpárt, akiknek semmi problémájuk nincs azon kívül hogy a felhalmozott munka miatt sose látják egymást és a sok idióta, akik mindezt el is hitték, kifejezetten rajongani kezdtek értünk. Nekem pedig akkor lett végképp elegem ebből, mikor mást sem láttam csak a mi képeinket a tévében, az újságokban sőt még a saját twitteremen is és úgy terjedtek tovább mint a futótűz, illetve felcseszett a tény, hogy mindez nem valódi és mindaz, amit én képviselni akartam ebben a szakmában, a kirakatkapcsolatom totál ellentéte volt. Miközben pontosan tudtam, hogy Kylie figyelmét sem fogják elkerülni a képek ha csak nem zárkózik el a külvilágtól, mint én az elmúlt napokban, bár titkon azért reméltem ő kevésbé szenved kettőnk miatt, mint én teszem.
Aztán később megtudtam, hogy ebben az időszakban mindketten a szakadék szélén táncoltunk.
Zsebre vágtam a konyha pulton nyugvó cigis dobozomat és egy határozott mozdulattal léptem ki délután kettőkor az esős időbe, ami az elmúlt napokban folyamatosan örvendeztetett minket itt Londonban. Tehát nem telt bele pár percbe hogy Andrew mögött üljek a hátsó ülésen és Liam lakása felé tartsak, ahol lehet a kelleténél több időt töltöttem mostanában, de mivel négyük közül ő volt az egyetlen, aki képes volt felfogni nekem sem volt olyan egyszerű kilépnem a bandából, mint a többiek hitték, így egy rövidebb mosolyszünet után már ismét szívesen láttuk egymást, ez pedig ma sem volt másképp. Sietve pattantam ki a fekete kocsiból és igyekeztem fel a lépcsőn mielőtt bárki is felfigyel a jelenlétemre, hiszen a város kellős közepén nehezen lehetett elkerülni a feltűnést.
- Szarul nézel ki. – Fogadott Liam az ajtóban meglepő tekintettel, és pár pillanat múltán a nappaliban találtam magam.
- Nem tud érdekelni. – Feleltem egy vállrántás kíséretében, mire a fiú ábrázata egyre inkább zavarosabb lett, én megpróbáltam ignorálni mindezt, bár nem telt bele sok időbe hogy rájöjjek Liam előtt a titkaim nem sokáig maradnak azok.
- Van valami változás a Gigi dologban? – Kérdezte miközben már az erkélyen álltunk és előszeretettel gyújtott rá egy szál cigire, majd felém nyújtotta a dobozt, én meg szívesen húztam le egy darabbal.
- Kezd kurvára elegem lenni már belőle. – Jelentettem ki, majd lángot adtam a kezemben tartott cigarettának és nagyot szívtam a káros szerből, a mellettem álló fiúval egyetemben, aki úgy tűnt ízlelgeti a válaszomat egy kis ideig.
- Legalább szórakozásra jó. – Húzta enyhe mosolyra a száját, hiszen ha valaki tisztában volt a Gigi-vel való kapcsolatommal az határozottan Liam volt, aki még csak véletlenül sem ítélte el ha beavattam a félresikerült estékbe. Azonban akármennyire is tudott lassan mindenről velem kapcsolatban, a Kylie témát mindenki előtt tabuként kezeltem és ez alól a mellettem állomásozó fiú sem volt kivétel, de volt egy olyan érzésem itt volt az ideje hogy elmondjam amit el kell. Arra viszont nem gondoltam mindezidáig, hogy lehet azért volt lehetetlen bárkinek is elmondanom mi történt köztünk, mert én magam sem akartam elhinni hogy lehetett rám ekkora hatással valaki, miközben én már rég megfogadtam hogy sosem történik ilyen újra.
- Fogjuk rá. – Mondtam egy vállrántással egyetemben, a fiú pedig értetlenül pillantott rám. Beletelt néhány pillanatba, amíg erőt vettem magamon, noha mélyen legbelül még mindig úgy éreztem nem kéne erről beszélnem. – Volt egy viszonyom négy hónappal ezelőtt, aminek pont ez vetett véget. Innentől kezdve kevésbé vicces a sztori. – Jelentettem ki miközben a távolba meredtem és egy nagy slukkot szívtam a kezemben tartott szálból ezzel kerülve Liam tekintetét, bár a szemem sarkából így is észrevettem mennyire összezavarodott a kijelentésem hallatán.
- Viszony? – Vonta fel a szemöldökét, mire megtámaszkodtam a velem szemben elterülő korláton, amint a barna hajú lány képe és minden amit hozzá kötöttem egyszerre villant fel a szemem előtt. Őszintén nem tudtam, hogy készen állok-e rá, hogy az ami a kettőnk titka volt mindeddig, most egy harmadik emberhez is eljusson. Hosszú percekig próbáltam összeszedni mégis miképpen lehetne ezt érthetően tálalni, de mivel még én magam sem értettem mégis mi zajlott le köztünk, ez még nehezebb volt.
- A Heaven's-ben ismertem meg. – Kezdtem el lassan, de próbáltam elhessegetni az emlékeket amik ezzel együtt akaratlanul is eszembe jutottak. – Szórakozásnak indult, legalábbis nekem, aztán onnantól kezdve hogy aznap este hazajött velem már rég nem szórakozás volt, sőt. Összejártunk, megismertem és a többit szerintem nem kell kifejtenem. – Megráztam a fejem a mondandóm hallatán. - Örülnék, ha ki tudnám verni a fejemből. - Jegyeztem meg az orrom alatt.
- Hoppá. – Szólalt meg hirtelen Liam, mire csak újabb slukkot szívtam a cigarettámból és igyekeztem kerülni a szemkontaktust a mellettem álló fiúval, akinek az arcán halvány mosoly jelent meg a kijelentésem hallatán, bár tagadni sem bírta a meglepődöttségét.
- Rendesen behálóztak, ember. – Állapította meg a nyilvánvaló tényt, mire csak egy szemforgatással reagáltam, de még mindig érdekesebbnek tűnt a többi lakás látványa.  
- Már amúgy sem számít, mert ezt is sikerült elbasznom.
- Mit műveltél? – Érkezett a kérdés hirtelen, mire éreztem ahogy a kezeim ökölbe szorulnak a gondolatától.
- Nem szóltam neki Gigi-ről. – Jelentettem ki, erre a fiú fájdalmasan elhúzta a száját én pedig aprón bólintottam a reakcióra. – Kikerültek az első képek és pár óra múlva már az irodámban vitáztunk. Szóval megmondta hogy ne keressem többet és el akarja felejteni hogy bármikor is köze volt hozzám, én pedig nem tudtam megállítani hogy kisétáljon azon a rohadt ajtón. – Folytattam a mesedélutánt és képtelen voltam nem észrevenni Liam aggodalmas tekintetét magam mellől, amit erősen próbált álcázni, de jól tudtam hogy sajnált, viszont arra a legkevésbé sem volt szükségem.
- Ki tud még erről? – Szólalt meg pár perc után, mikor már úgy tűnt sikerült összeraknia a képet amit eddig nem értett és talán több múltbéli gyenge pillanatom is világossá vált a számára.
- Ha csak Kylie nem mondta el valakinek, amit mondjuk erősen kétlek, akkor csak te. – Feleltem egy vállrántás kíséretében.
- Tehát Kylie-nak hívják? – Tette fel a kérdését miközben összeráncolt szemöldökkel nézett rám, én meg bólintottam válaszként és ezúttal Ő volt az aki a korlátnak támaszkodva a távolba meredt, mialatt csaknem hallani lehetett ahogy forognak a fogaskerekek a fejében. – Az lehetséges hogy találkoztam vele az Aftertaste-ben pár héttel ezelőtt? – Fordult felém, ezzel kizökkentve a gondolatmenetemből.
- Mivan?
- Barna hullámos haj, magas, nagy szemek. – Sorolta Liam, mintha egy bevásárló listát olvasna, én meg bizonytalanul tekintettem rá, habár benne volt a pakliban, hogy összefutott vele, mindegy milyen idiótán hangzik.
- Kösz, ezzel kizártad nagyjából az itteni nők felét, már csak pár millió maradt. – Jegyeztem meg gúnyosan, mire a fiú csak megforgatta a szemeit és ismét az utcát kezdte kémlelni, miközben úgy tűnt erősen próbál visszaemlékezni arra a bizonyos estére.
- Rosszul volt a mosdó előtt, én megláttam és leültettem mielőtt összeesik. – Kezdte el, majd újra felém kapta a tekintetét. - Aztán mesélt nekem valami csávóról, akivel bonyolult a helyzet, én meg inkább leléptem miután láttam hogy jobban van, mert a barátaival volt vagy mi. – Próbálta felidézni az emlékfoszlányokat a mellettem támaszkodó fiú, nekem pedig nem kellett ennél több hogy rájöjjek valóban Kylie-ba botlott aznap este és én meg ez idő közben a parkolóban vártam rá. Utólag belegondolva már nem tudom mit képzeltem, amikor kihívtam, de tekintettel a tényre hogy nem ordította le a fejem amint lehetősége volt rá, ez kicsit növelte az önbizalmam vele kapcsolatban. Szóval innentől mindegy volt, hogy előtte már egy jó ideje nem kerestük egymást, mégsem tudtam kihagyni hogy ne csókoljam meg, mikor készségesen beült mellém a kocsiba, bár tény és való szívesebben láttam volna az ágyamban azon az estén is.
- Ezek szerint nem kell bemutatnom. – Néztem Liam-re jelentőségteljesen, mire enyhe mosolyra húzta a száját.
- Annyit azért nem beszéltünk, de határozottan az egyik legjobb akit összeszedtél. – Mondta, miközben egy újabb szálra gyújtott rá és nekem sem kellett több csatlakoztam hozzá, ugyanis a cikázó gondolataim ismét a lány körül forogtak s már kezdtem azt hinni ez sosem lesz másképp. Nem reagáltam a kijelentésre, bár mindketten pontosan tisztában voltunk azzal hogy tökéletesen egyetértettem. - Próbáltad megmagyarázni a dolgot? – Hozakodott elő a kérdésével óvatosan Liam.
- Nem érdekelte mit mondok, mert átvertem. – Mondtam magától értetődően, mire egyikőnk sem reagált és pár perc erejéig csend állt be közénk, miközben újabb és újabb slukkot szívtunk a kezünkben tartott cigiből, viszont Liam spontán megszólalása mindezt megszakította.
- Nem fogok könyörögni, Zayn. – Nézett rám, mire csak a kérdő tekintetemmel találta szembe magát. – De ne kövesd el azt a hibát amit én.
És abban a pillanatban eljutott a tudatomig hogy két választásom van, vagy ostorozom magam még egy jó ideig vagy odaállítok Kylie elé és elmondok neki mindent. De tényleg mindent. Nem lesz több titok, nem lesz több hazugság és nem lesz egy bizonyos harmadik személy sem a képben, mert az elmúlt napokban sikerült rádöbbennem arra, hogy ha a jó imidzs a cél, ahhoz nincs szükségem Gigi-re, mert vagy Kylie oldalán akarok kiállni a világ elé vagy sehogy, ezzel pedig lassan a menedzsment is szembesül majd.
Pár óra múlva már sötétedni kezdett, én meg sietve hagytam el Liam lakását mielőtt bárkinek is felkelteném az érdeklődését, azonban úgy tűnt a félhomálynak köszönhetően eleve nehezebben ismertek fel. Egy gyors mozdulattal beszálltam a fekete autóba ami a lakás előtt várt és az úton hazafele gondoltam csak bele mennyire hálás voltam, amiért Liam mellettem állt az elmúlt időszakban, teljesen mindegy hogy csak a történések töredékeivel volt tisztában. Hiszen ha ő nem lett volna, akkor nem tudom meddig maradtam volna a négy fal között.
Itt realizáltam, hogy talán ez volt a legkegyetlenebb része annak, hogy elhagytam a bandát, hisz azelőtt bármi volt mi mindannyian ott voltunk egymásnak, de nekem főleg Louis, akivel a kapcsolatom mostanra koránt sem fényes. Sőt, ha jellemeznem kellett volna, konkrétan elcseszett minden ami köztünk történik és ezt még meg is tetőzzük azzal, hogy szívesen mondjuk egymás arcába mennyire nem bírjuk a másikat. Nem történt ez másképp előző héten sem, amikor a lemezbemutatóm estéjére hivatalosak voltak mind a négyen, de Louis nem jelent meg és előszeretettel tett máshol látogatást, én pedig túl jól éreztem magam ahhoz, hogy ne keressem meg és ne szórakozzak egy kicsit. Nagy meglepetésemre azonban Louis nem egyedül érkezett.
Persze mondhattam volna, hogy fogalmam sem volt, mégis ki kísérte el a hősszerelmest a klubba, de akkor hazudtam volna, mert Chloe-t már azelőtt ismertem, hogy neki egyáltalán tudomása lett volna rólam meg Kylie-ról, erre pedig csakis abból jöhettem rá, hogy semmit sem értett velem kapcsolatban. Őszintén megvallva kifejezetten jót nevettem a tudatlanságán, arról pedig nem is beszélve, Louis mennyire féltékeny lett amint csak szemet vetettem rá, én meg nem akartam lelőni a slusszpoént mégis kivel jártam össze hónapokig, mert akkor határozottan elrontom a saját szórakozásom. Így szívesen húztam őket még egy darabig, annak ellenére, hogy lehet Chloe volt az eddigi egyetlen, aki képes volt visszaszólni nekem méghozzá úgy, hogy a haja szála sem görbült, ezzel pedig még engem is lenyűgözött, hát még a mellette álló fiút. Szóval a szócsatánk ami az alkalommal sem maradt el, néha már betegesen szánalmas volt, de nem is tudom mit vártunk magunktól, miután egy rohadt szót sem tudtunk váltani az elmúlt egy és fél évben, bár jobban belegondolva nem is nagyon akartunk, ettől pedig megint rossz érzésem támadt.
Rápillantottam a telefonomra, ami vagy öt nem fogadott hívást jelzett Gigi-től és egy szemforgatás kíséretében muszáj voltam elhatározni, hogy felhívom amint a házba érek, mert csak nem próbál elérni ennyire eszeveszetten, ha nem fontos a dolog. Az ajtó előtt megállva túrtam a kabátzsebemben, miközben akarva sem akadt a kezembe a kulcscsomó, amivel bejuthattam volna.
- A kurva életbe. – Káromkodtam idegességemben, mert volt rá esély hogy éppen Liam padlóján hevert, nekem pedig semmi kedvem nem volt visszafurikázni hozzá, aztán ismét haza. Nagy meglepetésemre azonban a következő pillanatban kinyílt az ajtó és Gigi fogadott nagy mosollyal az arcán, miközben egy nagyon tapadós ruhában feszített, én pedig akaratom ellenére is végigfuttattam a szemem rajta.
- Minek van telefonod? – Kérdezte, a tekintete pedig ezúttal kérdőre váltott, azonban egy sóhaj kíséretében elhaladtam mellette és a fotelbe dobtam a kabátomat.
- Talán fontos lett volna? – Néztem rá gúnyosan, de nem úgy tűnt, mint aki tud bármit is válaszolni erre. – Mellesleg hogy jutottál be? – Tettem keresztbe a kezeimet a lány pedig felemelte a kezében tartott apró tárgyat.
- Pótkulcs.
- Örülnék, ha nem úgy tekintenél a házamra, mint egy hotelre. – Fordultam sarkon és a konyhába igyekeztem egy üveg vízért, ami tudtam hogy a hűtőben vár rám.
- Mintha annyira bánnád, hogy itt vagyok. – Jelent meg az átjáróban, mialatt nekidőlt az ajtófélfának, nekem pedig nem kellett több pár percnél hogy kitaláljam mire megy ki a játék. De akármennyire is próbáltam tartóztatni magam, ha csak arra gondoltam nem helyes amit csinálok, mégsem tudtam ott maradni a pultnál és azt mondani, hogy nem vágyom a szórakozásra.
Pár pillanat múlva az ajkaim az övéihez tapadtak, a kezeim automatikusan a ruhája alá csúsztak és nem telt bele sok időbe, hogy a hálószobában találjam magunkat, miközben tudtam, talán ez lesz az utolsó alkalom, hogy mindezt megtehetjük.