Én utáltam iskolába járni. Tele van emberekkel, akik folyamatosan csak ítélkeznek, és gúnyolnak.
Mindig néztek engem, aztán nevettek, és mindig találtak rajtam valamit, amit aztan ki tudtak beszélni.
Az órákon is ez volt. Mindig volt valami amin nevethettek. Rajtam is. Azon, hogy elvörösödök. Azon hogy nem tudok az egész osztály előtt megszólalni. Direkt piszkáltak, kérdezgettek mindenről, aztán mikor már vörösödtem, kiröhögtek és tovább folytatták.
A tanárok sem voltak jobbak. Ők is tudták hogy könnyen pirulok, és sokszor nehezen szólalok meg, mégis megaláztak azzal, hogy felszólítanak. Ekkor az egész osztály engem nézett...szörnyű volt.
Bármikor, mikor tudtam volna a választ az órán, nem mertem felemelni a kezem, mert tudtam hogy akkor mindenki engem fog nézni. Mikor ki kellett volna állnom valami mellett, akkor sem szólaltam meg.
Csak csendben lapultam a helyemen, és vártam hogy vége legyen a napnak.
Tényleg bármikor elpirultam, nem kellett hogy mindenki rám figyeljen, vagy valaki hozzámszóljon. Ha csak otthon ültem, és a megalázásomon gondolkodtam, akkor is elvörösödtem. Ugyanez volt ha megnéztem magam a tükörben.
Mostanában már nem vörösödöm el olyan sokszor, de még így is előfordul. Remélem sikerül ebből végleg kijönni.
YOU ARE READING
Én, és a szociofóbia
Random"A szociofóbia (szociális szorongásos zavar) bizonyos szociális, nyilvános helyzetekben fellépő szorongás ezért a beteg az ilyen helyzeteket többnyire kerülni igyekszik."
