Én, és a szociofóbia

Nálam szinte az összes testi tünet megjelenik. Emiatt érzem magam rosszul, és emiatt lesznek rossz gondolataim.

Az olyan helyzetekben amikor sok (3-nál több) emberrel beszélgetek (vagyis én inkább csak hallgatom a többieket), az arcom rákvörös lesz, izzadok, remeg a kezem, a pulzusom meg valahol az egekben van. Nehezen szólalok meg és inkább terelem a szót, vagy átadom másnak a szereplést. Viszont a legtöbbször jobbnak érzem ha tényleg csak hallgatok és bólogatok vagy legvégső esetben elmegyek a társaságból. Félek megszólalni. Félek hogy kinevetnek azért amit mondok. Régebben közvetlenebb voltam, bárkivel tudtam beszélgetni. Volt hogy ki is nevettek azért amit mondtam. Innen ered az én félelmem. Attól is tartok, hogy valami vicces, ciki vagy csúnya dolog van rajtam és az arcomon esetleg rosszul csinálok valamit, és ezt is elkezdik cikizni, gúnyolni. Ez is visszavezethető egy rossz élményhez. Még kilencedikben történt. Új suli, új tanárok, új osztálytársak. Testnevelés óra volt. Rólam tudni kell hogy nem szeretek mozogni és elég béna vagyok benne. Gyakorlatokat kellett csinálni, és a tanár mindenkit nézett hogy jól csinálja-e. Engem pont kiszúrt hogy nem megfelelően csinálom, és az egész osztály előtt, akik még nem ismertek, kigúnyolt. Mindenki engem nézett és nevetett. Majd amikor elvörösödtem, akkor meg is említette. Idézem: " na ne vörösödjön" ezen is nevetett. A többiek is...

Sok ilyenfajta dolog történt velem. Hosszú lenne elmesélni, és nem hiszem hogy érdekelne bárkit is.

Ezzel a két történettel szeretném szemléltetni hogy ez nem pusztán félénkség. Oka(i) van(nak) ennek a fóbiának. Ebből nehezen lehet kimászni. Én is haladok vele. Nagyon lassan, de haladok. Remélem sikerül legyőzni.