Janka
Rékával körbejárjuk a terepet és összeírjuk, hogy még mire van szükségünk. Még csak 10 óra mégis rettentő meleg van. Szegény kutyám is csak liheg mellettünk. Vízparton kéne lenni ilyen hőségben, nem pedig kertet ásni! Léna nem jelentkezett azóta a csók óta és én sem kerestem őt. Nem igazán tudtam hová tenni a mosdóban történteket. Nem tudom, hogy újra csak játék voltam vagy zavarta, hogy mással lát. Nem akartam, hogy ismét csak egy éjszakánk legyen, hogy után megint ignoráljon. Intek Rékának, hogy a tó felé menjünk tovább. Rábólint és tovább szemléli a terepet.
- Még mindig Lénán agyalsz? – kérdezi Réka.
- Igen! – bólintok és óvatos léptekkel a rozoga hídra lépek – Nézzük meg a kis szigetet is! Tegnap lebontották a régi pavilont.
- Oké! Nem beszéltél vele azóta?
- Nem! Lehet csak az esti buli miatt csókolt meg, tudod, hogy fel volt pörögve vagy mi – vonok vállat.
- Lehet! Megrendelted akkor a villanyosoktól ide is a kandelábereket? – rugdossa félre régi, kidőlt oszlopot.
- Persze, már kedden. Jövő héten hozzák és be is kötik. A víz alatt lévő kábelcsatorna ép, így csak újat húznak bele és mehet is a világítás.
- Szuper! Egész jól haladunk! Szerintem sikerül behozni a lemaradásunkat, ha ma és holnap belehúzunk! – fordul vissza.
- Ráérek! Nyomassuk!
- Nem találkozol Zsófival?
- Nem, vége van annak. Szerinte túl sokat dolgozom és nem figyelek rá eleget.
- Pf, hisztis – legyint lekezelően Réka - Jövő héten elmegyünk egy jó kis buliba és ott összeszedsz valakit! Oké? – veti a hátát a korlátnak.
- Réka ne! – szólok rá, de már késő. Amint a háta éri a korlátot, az úgy borul ki mögüle. Annyi lélekjelenléte van, hogy a kezem után nyúljon és magával rántson a hideg, büdös vízbe.
- Baszki! Ez rohadt hideg! – jegyzi meg nevetve Réka, ahogy mindketten a felszínre jövünk prüszkölve.
- Nem emlékeztél, hogy mondtam, hogy kicsavarozták a korlátokat és ne nyúlj hozzá? – fröcskölöm le. Bodza a hídról nézi egy darabig a játékunkat, majd utánunk ugrik a vízbe. Legalább ő is lehűl kicsit. Odaúszik hozzánk, majd körözni kezd körülöttünk.
- Most már dereng valami! Na húzzunk ki innen! Az előbb valami a lábamhoz ért!
- Az a valami a hajadba is van – nyúlok felé, de ő sikoltozva csapkodni kezd – Csak egy hínár! – röhögök fel.
- Olyan rohadt bunkó vagy! – úszik a part felé – Oh! Úgy látom neked mégis csak jó napod lesz!
- Mi? Miért? – fordulok felé, majd a parton kiszúrom Lénát. Összeugrik a gyomrom és kattogni kezdek, hogy vajon mit akarhat. Félve úszok felé, nem tudom miért jött ide. Kikecmergünk a vízből, majd Réka udvariasan magunkra hagy minket és viszi magával Bodzát is.
- Minden rendben? Nem hideg a víz a fürdőzéshez?
- Egy kicsit még az, de jövő héten már szerintem már jó lesz – mosolygok rá, majd csavargatni kezdem a vizet a rövid nadrágomból, majd a pólómból.
- Nehogy megfázz!
- Van váltóruha a kocsimba, majd átöltözöm!
- Rendben! Ráérsz kicsit?
