L - Egy Eldarya történet

Nyolcadik fejezet - Ébredés

Lilith nem akarta elhinni. Ez nem történhet meg. Nem vele. Bár annyi jel volt... Hogy lehetett ilyen vak? Hogy vehette el az eszét a régi érzés?
Andrew eközben mocorogni kezdett mellette, így a lány rémülten kapta fel a legközelebb eső tárgyat, vagyis az éjjeliszekrényen lévő gyertyatartót.
- Lilith - motyogta a fiú félálomban, de a szeme rögvest kipattant, mikor ránézett a szellemre. - Mi történt?
Automatikusan ki akarta nyújtani a kezét, hogy megnyugtassa szerelmét, de ő ijedten húzódott hátrébb.
- Hozzám ne érj, te gyilkos! - sikoltotta sírós hangon a lány. Andrew karja erőtlenül hullott le.
Ez az a pillanat. Erre vágyott, ettől rettegett évszázadok óta. Azt hitte ha végre az ő szájából hallja az ítéletet, ha ő néz rá gyűlölettel, elmúlik a lelkét mardosó bűntudat. De minden amit érzett, csak pokoli fájdalom volt.
- Igazad van - hajtotta le a fejét és kedvetlenül kuncogott. - Megöltelek. De kérlek, engedd hogy legalább egy kis magyarázatot adjak a történtekre.
- Nem kellenek a hazugságaid - sziszegte a lány egyre inkább az ágy szélére araszolva. - Az elmúlt hetek... hisz a nevemet is tudtad... Végig csak becsaptál, és hagytad hogy újra beléd szeressek.
- Nem, ez nem igaz. Rózsaszálam...
- Ne merészelj többet így hívni! - lendítette meg Lilith, a gyertyatartót, hogy a fiúhoz vágja, de pont ebban a pillanatban egy robbanás kiszakította a falat a helyéről.
A felszálló portól pillanatokig semmit se lehetett látni, de lassacskán egy karcsú alak körvonalazódott a törmelékek között.
- Hello, Lilith, hiányoztam? - lépett elő Siilvys elégedett mosollyal.

Habár a szellem teljesen ledöbbent a látványtól és csak egy halk nyögésre tellett tőle, Andrew rögtön talpra ugrott és úgy helyezkedett hogy a banshee és közé kerüljön.
- Lilith, fuss! Szólj a többieknek!
- Oh, tudják ők hogy itt vagyunk - piszkálgatta unottan tűhegyes körmeit a betolakodó. - Valószínűleg mostanra már nincs is kinek szólni. Egyedül maradtatok, hősszerelmes.
A fiú vicsorítva szorította össze a fogait.
- Menj már! - kiáltott újra a szellem felé, de ő képtelen volt felfogni, mi történik. Siilvys.... a barátnője... annyira más volt. Zöld haja szerteszét repdesett az arca körül. A fekete rúnák szinte teljesen ellepték a bőrét, csak smaradgzöld szemei világítottak ki. A Maszkos csapatainak egyenruháját hordta, és az egész megjelenéséből áradt valami magabiztosság. Mintha megtalálta volna a helyét a világban. Lilith mégse tudott örülni ennek.
- Siilvys - suttogta elhűlve. - Mi történt veled?
A lány mosolya a szellem hangjára aprót rándult, de gyorsan rendezte vonásait.
- Hazataláltam - felelte egyszerűen. - Rájöttem hogy ezen az átkozott helyen mindenki hazudik. Még a te drága Nevrád is.
Lilith nem tudta mire gondolhat a másik, hiszen azt kizártnak tartotta hogy tudjon arról, amiről ő is csak most szerzett tudomást.
- Ne hallgass rá, Lilith. A Maszkos manipulálja.
- Hát persze. Mindig ez a legkézenfekvőbb, nem igaz? "A Maszkos gonosz. A Maszkos mindenkit maga mellé állít az negédes szavaival, holott csak pusztulást akar hozni a világra. A Maszkos miatt nem tudunk hazaküldeni..."
A lány hangja alig érezhetően elcsuklott, ami Lilith torkát is elszorította.
Azonban úgy látszik, habár nyílvánvalóan ő volt a banshee célpontja, immár senki nem foglalkozott vele. Siilvys és Andrew megfeszülten álltak egymással szemben, készen az elkerülhetetlen összecsapásra.
- Miért most jöttetek? - villantotta ki hegyes fogait a fiú, ami újra felidézte Lilithben a szörnyű emlékeket. De most próbált nem figyelni rájuk, csakis arra hogy lassan az ajtóhoz araszolhasson.
- Te is tudod jól hogy ma különleges hold kél az égen. Addigra elfoglaljuk Eel gárdáját és a győzelem csak karnyújtásnyira lesz. Ráadásul - nevetett fel finoman, elnézően a lány -, lássuk be, gyengék vagytok. Annyi vér folyt azon a gyönyörű éjszakán. Mi is alig hevertük ki, nemhogy ti.
- Az embereink azért haltak meg hogy téged védjenek.
- Hah, jó vicc. De valld csak be, hogy fogalmatok se volt róla mire is képes egy banshee. Nem tudhattátok, hogy én vagyok a kulcs a Maszkos győzelméhez.
- Ugyan minek a kulcsa lehet egy sikoltozó hárpia?
- Egy kis trenírozással meglepően sok mindenre - vont vállat, majd tekintete hirtelen Andrew mellkasára szegeződött. - Látom például hogy mikor fogsz meghalni. És van egy rossz hírem...
Azzal előkapta az eddig háta mögött rejtegetett ostort, és a vámpír felé csapott vele.
Lilith ezt a pillanatot választotta hogy kislisszanjon az ajtón. Még vetett egy aggodalmas pillantást, bár túlságosan össze volt zavarodva ahhoz, hogy tudja kiért aggódik, és látta hogy Andrew immár ellentámadásba lendült, majd az ajtó végleg becsukódott mögötte.