L - Egy Eldarya történet

Tizedik fejezet - Hajnal

Leiftan egy órával később távozott. Közben átbeszéltek minden lehetséges dolgot végigvettek és csak egy megoldás maradt.
Lilith gyomra görcsbe rándult a gondolatra, de közben tudta hogy nincs más út. Nem akart meghalni. Vissza kellett jutnia hogy segíthessen a többieknek, így vagy úgy.
Kíváncsi lett volna rá, vajon mi van a többiekkel. Náluk is egy hónap telt el mint itt, vagy csak pillanatnyi ideig volt távol? A Maszkos biztos nem vitte véghez a tervét, hisz akkor az emberi világot már ellepték volna a tündérek. De nem tudhatta hogy béke van-e már vagy épp hogy kik vesztették életüket a harcok során. Andrew, Siilvys és a többiek. Olyan pokolian vágyott rá hogy láthassa őket. Tudta hogy veszélyes lehet visszatérnie. De értük meghalni is készen volt, nem úgy mint egy hülye egyensúly megtartása kedvéért.
Már csak Leiftan visszatérését kellett megvárnia. Szerencséjük volt, hogy éjszaka volt, így hamarabb nekiláthattak a dolognak.
Amikor azonban a férfi a Nap első sugaraikor se érkezett meg, Lilith kezdett nyugtalankodni. Nem eshetett baja, ugye? Nem tudta pontosan milyen fajba tartozik a "védelmezője" de abban biztos volt, hogy hihetetlenül erős varázslatot birtokol. Azonban egy ilyen lény...
Hirtelen ajtó csapódott és Leiftan jelent meg csapzottan, kezében győzedelmesen tartva a szemfogat.
- Tudod milyen erősen küzdött a kis rohadék? - zihálta a férfi. - Majdnem én hagytam ott a fogam.
- Én hősöm! - forgatta meg a szemét a lány, majd a másik elé sietett. - De ugye sikerülni fog?
- Ennyi méreggel? Inkább azzal kell vigyáznunk nehogy túl kevés legyen és csak szolgává válj.
Lilith nagyot nyelt.
- Nem nyugtattál meg.
- Nem is az volt a szándékom. Na, feküdj le, hogy megcsinálhassam az átváltoztatásod.
- Várj... Előbb tudni akarom miért  segítesz nekem - fonta össze a karjait bizalmatlanul a lány.
- Nézd, elismerem nem vagyok épp a legjobb ember, de igenis érdekel a világ jövője. Egy ideig azt hittem Miiko rejti a választ Eldarya megmentésére, aztán pedig hogy a Maszkos, de mindkettőben csalódnom kellett.
- És azt gondolod hogy én majd megtalálom a választ? - kérdezte már-már meghatódva Lilith.
- Dehogyis. De azt hiszem ezt az értelmetlen öldöklést meg tudod állítani.
- Mégis hogyan?
- Úgy hogy Siilvys egyedül benned bízik, és most rajta múlik minden. Te pedig hatni tudsz rá.
Lilith valahogy nem ilyen válaszra számított, de azért lassan bólintott.
- Akkor kezdjük!

Kibírhatatlan volt az egész. A méreg lávaként áradt szét az ereiben. Lilith arra gondolt, hogy így érezhetnek a főnixek, mikor porrá égnek, hogy aztán újjászülethessenek sokkal pompásabb alakban. Csak remélni merte hogy vele is így lesz. Az biztos hogy a forróság egyre csak nőtt, a lány pedig elvesztette az irányítást a teste felett, ami így össze-vissza rángatózott. Aztán hirtelen minden hideg lett. Mint mikor meghalt. A teste nem mozdult többet, csak a tudata pislákolt halványan. Igen, határozottan olyan mint mikor meghalt. Csakhogy ez egy szempillantásig tartott csupán. Aztán a világ sokkal teltebb lett. Színekkel, illatokkal, a levegő tapintása is más lett. Ő maga is más lett. A szíve nem dobogott, de élt. Vámpír lett. Aki vérre szomjazott.
- El kell ismerni, remek munkát végeztem - mondta Leiftan miközben a lánynak dobot egy vérrel teli zacskót, amit ő hálásan fogadott.
- Persze, persze, de kérlek mond hogy Eldaryában nem kell vért innom - bólogatott Lilith mikor végzett és érezte ahogy az erő megtölti a testét. Bármire képes lett volna jelen pillanatban. Még a Maszkost is leöklözte volna ha elé kerül.
- Nem emberit. Néha  azonban elkerülhetetlen lesz. De legalább kimehetsz a napra.
- Remek. Most viszont várhatok alkonyatig, míg megkeresem a gombakört - nézett ki a vidáman ragyogó napsütésre.
- Nem feltétlenül. Csak egy csuklya kell meg ruha ami mindenhol elfed és vigyázz nehogy egy pici napfény is érje a bőröd.
- És milyen szerencse hogy te elhagyhatod ezt a helyet hogy szerezz nekem egyet - vigyorgott.
- Túl sokat teszek a világbékéért - sóhajtott drámaian a férfi majd elindult a beszerző útra.

A Nap már magasan járt, mikor Lilith elindult. Előtte felaggatott magára néhány fegyvert, csak a biztonság kedvéért.
Leiftan úgy döntött nem kíséri el a gombakörhöz nehogy véletlenül őt is beszippantsa. A lány is jobbnak  látta így hisz nem kellett könnyes búcsúra pazarolni az idejüket. Azonban a lépcső alján mégis megtorpant.
- Leiftan... köszönök mindent. El se tudom képzelni mi lett volna velem nélküled. Remélem ezen a helyen megtalálod a boldogságot.
A férfit láthatóan meglepték ezek a szavak, de aztán gyengéden elmosolyodott.
- Ugyanezt kívánom, rózsaszál.
Lilith meghökkent. Honnan tudja a férfi hogy...? Már szólásra nyitotta a száját, mikor Leiftan hessegető mozdulatot tett.
- Menj már!
A lány még tétovázott, majd úgy döntött vannak dolgok amikről jobb nem tudni.