A természet lánya [Stark Lánya ff.] SZÜNETEL

A kemény valóság

De Hukk megnyomta az elektromos gombot.

A szemem elkezdett villámlani. Szó szerint. Apa már szúrta volna le Furyt de mikor látta a reakcióm eltátotta a száját.
Én hűtöttem a bilincset tovább. Nem zavartattam magam.

Mivel Loki egy elektromos sárkány ezért az áram a villám és az ilyesmi energiák nem hatnak rám. Ahogy a tűz és a jég sem.

Amint úgy éreztem kész a bilincs hozzá csaptam a padlóhoz. A bilincs darabokban és a padlónak sem lett baja. A másodiktól paráztam.

-Hukk öröm volt önnel.....önnel üzletet kötni.-Mosolyogtam. De a kezem olyan szinten kezdett remegni mint még soha. Biztos az energia löket miatt. A meglepődéstől pedig megremegett a hangom.

-Minden rendben Ms.Stark?-kérdezte gyanakvóan.

-Naná. Maga leszáll rólam 5 évig. Jobb nem is lehetne.De engedelmével elmegyek.- Lepacsiztam apával adtam egy puszit anyának és hívtam Píéket és befutottam a lépcsőházba.

-Király volt.-mondta Pietro.-De látom remegsz. Jössz futni?

-Naná.Csak átöltözöm. Te is jössz Wanda?-kérdeztem

-Persze.-mondta.

Gyorsan átöltöztem:

Pietro a hátára kapta a hugát és elsuhant énpedig utána.

-Nyertem-kiabált amikor leértünk.

-Ugye tudod hogy hagyott nyerni mert nem tudta az utat.-mondta Wan.

Énpedig bólogattam.

A sarokba Steve ütötte a boxzsákot pólóba és edzőnadrágban.
Bevallom nem nézett ki rosszul. Ahogy az izmai megfeszültek minden ütésnél. A feszülős polón keresztül láttam a kockáit... Nem rossz,nem rossz.

Wanda is nyállcsorgatva figyelte a kapitányt.
Pietro pedig mérgesen nézett rám. Vagy féltékeny?
Nem tudom. Megböktem Want.

-Szia Steve. Beszállhatunk edzeni? -kérdeztem.

-Persze.Wanda van kedved velem kezdeni? -kérdezte Steve.

-Per..persze-mondta lányos zavarában Wan.

Steve megtörölte a homlokát és oda ment a ringhez. Felemelte a ringkötelet és beengedte Wandát. Wan belépett és Stevere mosolygott.

És ezt az egészet Pietro mérgesen nézte végig.

-Tényleg van saját futópadod? -kérdeztem téma terelés képpen.

-Igen. Gyere. -mondta és átkarolta a derekam és odafutottunk.

Milyen égető az érintése és milyen jól esik. -gondolkodtam ezen.

Amikor a padhoz értünk elengedett. Hiányzott az érintése.

Felpattantam rá és elkezdtem futni. De lassú volt az a pad. 5 percet futottam rajta de nem bírtam tovább.

-Pietro ez nagyon lassú. -jegyeztem meg neki.

-Ez lassú? -kérdezte.

-Igen. Nagyon. -leállítottam a padot.-Megyek inkább le fel futok. -mondtam és futólag adtam az arcára egy puszit.

Miközben futottam elgondolkodtam. Miért érzek így Pietro iránt? Miért hiányzik ennyire az érintése? Miért?

A sok kérdésre két szó a válasz amit megrémít. Szerelmes vagyok.