A természet lánya [Stark Lánya ff.] SZÜNETEL

Az a fránya vacsora

Kopogtam és egy "gyere be" volt a folytatás. Átléptem a küszöbön és a már jól ismert hidrogén fej üdvözölt egy meleg mosollyal. Az ágyán feküdt és telefonozott. Ahogy rámnézett egyből ledobta a telefonját és a mosolya még szélesebb lett.

Fontosabb vagyok mint a telefonja. Hurrá

-Szia. Hát te?-kérdezte azzal a tipikus akcentusával.

-Hát apunak segítettem és nagyon megéheztem ezért arra gondoltam vacsizhatnánk együtt... Ha nem bánod. -mondtam a végét kicsit dadogva.

Erre lefagyott a mosoly az ajkáról, görbe lett a háta csalódottan nézett rám.

-Mivan? Steve nem ér rá?-kérdezte szúrósan. Felállt az ágyról és elkezdett felém jönni. Ő lépett felém én pedig hátrafelé araszoltam.

Steve? Hogy jön ide Steve? Miért kell minden srácnak idiótának lennie.

-Steve? Hogy jön ide Steve? Vagy téged átkereszteltek Stevere? -kérdeztem már szinte suttogva.

A szobában csak a lépteink adtak hangot és a zihálásom. Pietro egyre közelebb jött én pedig nekicsapódtam az ajtónak. Pietro pedig megtámaszkodott a fejem mellett ezzel a menekülési utamat elzárta. Belenézett a szemembe én pedig az ő türkizeit vizslattam.

-Szóval inkább velem vacsiznál mint a te kapitányoddal?Tud ő erről?-kérdezte miközben a jobb és a bal szemembe nézett. Mintha nem tudta volna eldönteni melyiket válassza.

-Az én kapitányom?Nekem nincs kapitányom. -mondtam határozottan.-Mi csak munkatársak vagyunk. Barátok a munkából. -mondtam.-nem szoktunk együtt enni. Még iszogatni sem.

-Szóval barátok. -nézett rám. Úgy nézte a szemeimet mintha egészen a vesémig látna vagy legalábbis a lelkemig. Kirázott tőle a hideg. Bizsergetett belülről, fűtött. Mostmár szinte lihegtem. A mellkasom süllyedt és emelkedett. Szaporán.

-Igen,csak barátok. -erősítettem meg.

És amint kimondtam a barát szót a szemei már nem az én barnáimat nézték hanem már a számat nézte. A szemei izzottak, sötétek és már nem voltak olyan tiszták az íriszei. Újra a szemeimbe nézett és közelebb hajolt. Már éreztem az orromban a fenyő illatát. Az orromba kúszott és az Isten kedvéért se akart volna kijönni onnan. Lehunytam a szemem hogy mégjobban érezhessem ezt az érzést. A zsibbasztó, égető érzést ami a csontjaimig elért.A csendet ami minden érzékemet lenémította,de közben minden zsigerem hangosan ordítozott. Már éreztem a szája melegét az ajkamon...

De ekkor az ajtó kicsapódott és hangos női beszédet hallottam. Nem értettem mit mondott.

Könyörgöm. A világ egyik legszexisebb sráca akart megcsókolni. Dehogy tudok odafigyelni.

-Ti meg mit csináltok? -hallottam egy-még-élő ember hangját.

Nyeltem egy nagyot, a copfomból kilógó tincseket a fülem mögé tűrtem. Ránéztem az új célpontjaimra. Natasha és Clint. Olyan szúrósan néztem ahogy csak tudtam.
Ránéztem Pietróra aki csalódottan nézett vissza rám.

-Semmi különös. Pietroval csak a vacsiról beszéltünk. De már nem vagyok éhes. Szóóóval-gyorsan átbújtam a karja alatt és kisliszkoltam a szobából.

Majdnem megcsókolt..

Na és ez az a pillanat amikor az első utam az edzőterem.

--------------------------------------------------

Puff, puff, puff.

Ennyit lehetett hallani az edzőteremben. Ahogy teljes erővel csapok a boxzsákba. Annyira frusztrált vagyok hogy még kesztyűt sem vettem fel. Puff, puff, puff. Izomból és szupergyorsaságból ütöttem a zsákot. Ütöttem és ütöttem. Csak akkor áltam le amikor a kezemmel lyukat ütöttem a zsákba és amint a kezemet kihúztam onnan a töltőanyag elkezdett folyni.

-Lehet neked is a kapitány boxzsákját kéne használnod. -mondta a anya.-Az erősebb.

Ránéztem arra a szomorú de mosolygós arcára. Lassan odakopogott hozzám a magassarkújával. Odaállt elém és megsimította vállam és ahogy bele néztem a szemébe elsírtam magam és átöleltem. Jó szorosan.

-Na, semmi baj, ne sírj. -ölelt.-Lejöttem mert mindjárt elfújja a szél a tornyot. -mondta mosolyogva

-Ez annyira sok. Ez a sok új érzés és az hogy annyira bezárva érzem magam. -szipogtam tovább.-De persze ez mind jó csak olyan sok. Egyszerűen úgy érzem túlcsordulok.

-Mond el nekem. Érdekel engem. Az anyukád vagyok. -megértően mondta.-előfordul az ilyen. Csak mond el valakinek. Az segít.

-Van egy srác-mondtam mosolyogva-olyan amikor a mellette vagyok...olyan mintha a szívem túl gyorsan akarna dobogni. A vérem pezseg és amikor a szemébe nézek teljesen elolvadok. És amikor az illatát megérzem mintha egy parfümboltba léptem volna be.-meséltem. Anyu úgy nézett rám mint aki mindent ért.

-Te szerelmes vagy. Pontosan ezt érzem akkor amikor Tony közelébe vagyok. -mesélte. -És ez normális...csak új. Gyere ide te szerelmes tini -és megragadott. Szorosan magához ölelt. Mintha az élete múlna rajta.

-A kislányom felnőtt.-hatódott meg.

-Hát 17 vagyok. Azt még nem mondanám de igen nagyobb lettem.-mosolyogtam.

-Mostmár csak egy kérdésem van-mondta anya-ki az a fiú? -kérdezte sokatselytően.

Ekkor az arcomról leolvadt a mosoly.

-Te is hallottad? Valaki hív. Megyek már!-kiabáltam ki és sprinteltem is.