Oliver
Az a nyár más volt. A fecskék másképp keltek táncra az égbolton, másként éltek a verebek, édesebbnek hatottak a barackok. Talán ragacsosabbnak is. A kedvenc bandáim számai csak nekem szóltak. Csak nekünk... S mi boldogan futottunk le az utcákon, pörögtünk a falak mentén. Én vezettelek, te pedig követtél engem.
Just follow me, just don't leave me. Until I have to leave you (Csak kövess engem, csak ne hagyj el. Addig, amíg nekem kell elhagynom téged) - mondtam volna, de nem mertem. A valóság kimondta helyettem.
Jó akartam lenni. Nem hagytad.
Nem akartalak bántani, de azzal is bántottalak volna, ha nem bántalak.
De talán, mikor esténként az ujjaimmal köröket írtam le a tenyereden, megértetted, hogy azok jegygyűrűk akartak lenni...
A kis tóban a vízfodrok örökre egymásnak adtak minket.
_____________________________________________
Helló! Hoztam új részt, s nem tudom, láttátok-e, de az előző végére így utólag odabiggyesztettem, hogy lehet ajánlani, melyik jelenetről írjak a jövőben. Remélem ez is tetszett nektek, habár most elég csapongó lett...
" There's an army on the dance floor..."
Haru Amadare
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Szólíts a neveden fanfiction
ФанфикValahol, Észak - Itáliában, a 80-as évek derekán... Görög szobrok között, fejhallgatóval a kobakon... Két fiatal ül, s könnyeiket egymásra hullatják... ~~~~~~~~~~~~~~~~ A filmből bizonyos megrendítő, szívszorító, akár fangörcsöt kiváltó részek prózá...
