Szólíts a neveden fanfiction

3 - Fűszálujj

Elio

Zsongott az egész mező. A szellőben, a napsugárban lengedeztek a fűszálak. Az egyik még meg is érintette az ajkamat. Igen, talán egy zsálya volt. Vagy egy pipacs... Egy pitypang, netán egy gabonaszál. Reméltem, hogy nem egy bogár csókolgatja a számat.

Bőszen simogatott, édesebb volt az érintése, mint a napfénynek, pedig annál kellemesebb nemigen van. A testemet felforrósította a délutáni hőség, a hátam alatt hiába hűtöttek a letaposott gyógynövények.

Kellemes illatok úsztak a levegőben. Akkora csend honolt, hogy meghallottam a bogarak kúszását, a hangyák szorgos lépteinek robaját.

Kinyitottam a szemem. A fűszál nem is fűszál volt. Az ujjad simogatta az ajkamat.

Oliver...

Valahol, az országúton elsuhant egy kocsi elnyomva a torkomból feltörő sóhajt, aztán föléd hajoltam, már az sem érdekelt volna, ha az autó utasai meglátnak minket. Úgy éreztem, nem akarlak elengedni, soha de soha.

Mégis miért taszítottál el?

___________________________________________

Remélem, tetszett. Ez is rövidke lett, bocsánat érte. Mondom én, hogy nekem a fanfictionírás nem megy... xd De jó kedvem lesz tőle, szóval folytatom.

Illetve itt is reklámozom, hogy lesz mondoconon Watty-találkozó. A részletek kint vannak, ha valakit érdekel.^^

Haru Amadare