Szólíts a neveden fanfiction

7 - Again

Elio:

Hé! Emlékszel még? Emlékszel még a napra, amikor Bach-ot játszottam neked? Emlékszel, hogy gitároztam, amíg te olvastál? Én emlékszem. A szívemben őrzöm a pillanatot, mikor rám néztél, és azt mondtad, játsszam újra.

Újra és újra és újra...

Lesz nekünk valaha is "újra"? Mikor jön el újra a mi időnk? Mikor nézhetek végre magam mögé, ahol meglátom a mosolygó arcodat? Mikor érzem majd újra azt a különlegességet, melyet legelőször nem is tudtam megérteni? Mikor fürkészhetem újra a sötétben a szemed fényét?

Hé... Mikor szólíthatlak újra a nevemen?

Mikor fogod a testemet úgy érinteni, mintha egy törékeny, ókori görög szobor lennék? Mikor fogsz velem patakokban szaladgálni, vidéki levegőt szívni, virágok közt feküdve az eget nézni?

Mikor fogsz újra viszontszeretni?

_____________________________________________

Ah, sírni akarok már megint. X'D

Remélem, hogy tetszett ez is. ~

Haru Amadare