Vissza Hozzád

:2

A másnapnak azonnal rossz kedvel álltam neki, mivel Matt-el álmodtam. Álmomban újra találkoztunk, elmondta hogy még mindig a szívében vagyok, és elhadja értem azt a másik lányt. Mikor felkeltem arcon csapott a valóság. Hogy ez csak álom, és álom is marad. Mert a való életben sajnos nem így működnek a dolgok. Felhívtam az akkori legjobb barátnőmet, Ambert, viszont nem vette fel. Üzenetben közölte, hogy neki nem megy ez a távollét, inkább szakítsuk meg a kapcsolatot. 10 percen belül minden barátomtól kaptam egy ilyesmi üzenetet. Elsírtam magam, ennyire könnyen eldobtak. Felhívtam Lesie-t, aki megnyugtatott. 2 órát beszéltünk, le sem mentem ebédelni. Felvettem valamit, és kifutottam. A nagyiék furán néztek rám, mivel délután háromkor köszönés nélkül kiszaladok a házból, úgy, hogy egész nap nem láttak.
A parkba rohantam, ahol Amber már várt.
-Minden oké? - tárja szét a karjait ölelésre várva.
-Nem- sírom el magam és a karjaiba vetem magam.
Igazából nem tudom, hogy most a barátaim, vagy Matt miatt sírok. Csak elegem volt már mindenből. Hogy mindenkit elvesztek a távolság miatt.
-Minden rendben lesz. Én itt vagyok neked. - suttogja barátnőm a fülembe. Legalább ő itt van nekem.
-Tudom. - szipogom, majd leülök a padra.
-Ma bemutatlak Cameron-nak és a haverjanak, mit szólsz? Matt nem lesz ott. - kacsint felém.
-Jól hangzik. - mosolygok Lesie-ra. Nagyon aranyos tőle, hogy próbál nekem barátokat keresni, hogy jobban érezzem magam.
-A kávézóban vannak, gyere. - fogja meg a kezem majd szaladni kezd.

Mikor odaértünk a kávézóba Amber után mentem, majd odaértünk 5 sráchoz.
Az egyik hosszú csókkal köszöntötte barátnőmet, gondolom ő Cameron.
-Fiúk... Ő a csaj akitől meséltem, Olivia- mutat be a srácoknak.
-Cameron vagyok, Lesie barátja - nyújt kezet.
-Olivia. Sokat hallotam rólad - rázom meg a barátságos fiú kezét.
-Max - int az egyik gyerek.
-Troy- áll fel a másik, két puszival köszönt.
-Shene - ölel meg egy újabb srác.
-Josh - mosolyog rám az utolsó fiú, és le sem vette rólam a szemét. Nagyon helyes, barna hajú, barna szemű fiú volt. Leültem mellé, és beszélgettünk a srácokkal. Megismertük egymást, összebarátkoztunk. Mindenről beszámoltam nekik, kivéve Matt-ről. Hiszen az ő haverjai. Szerintem sikerült jó barátokat szereznem.
Este kilenc felé a nagyi hívott, hogy aggódik értem, mert egész nap hozzá se szóltam. Gondoltam hazamegyek, beszélek kicsit vele.
-Srácok, nekem mennem kell, köszi mindent, tényleg, örülök hogy megismertelek benneteket. Remélem holnap megismételjük. Sziasztok - mosolygok rájuk. Ők egy csapatként mondták ki, hogy "SZIAAA", majd tovább beszélgettek. Kivéve Josh-t.
-Hazakísérlek. - állt fel.
-Köszönöm. - mosolygok rá, majd elindulok vele az oldalamon a kijárat felé.
-És milyen L. A. - ban élni? Mindig is ott akartam élni. - érdeklődik Josh.
-Hát, meg lehet unni, hidd el. - mosolygok rá. - De imádtam.
-Nem hiányzik? - kérdi.
-Persze, hiányzik, de őszintén jól érzem magam itt.
-Csakmert abban a megtiszteltetésben részesültél, hogy ilyen remek társaságban lehetsz. - mondja mire én nagyot nevetek. Megnevetetett, ez jó ideje nem fordult elő.
Hazáig még sokat beszélgettünk, majd a kapuban öleléssel búcsúztunk.
Boldog voltam, majdnem boldog.
Matt végig a fejemben járt, viszont Josh segített, hogy jobban érezzem magam.
Viszont távol állok attól, hogy elfelejtsem Matt-et. Nem megy. És nem akarok új kapcsolatot, ha még visszavárom az előzőt.
Csakhogy úgy érzem lényem egy része mindig visszavárja majd. Valahol mindig szeretni fogom.

A nagyi a szobámban várt rám.
-Minden rendben? - kérdi féltő, mégis kedves és lágy hangon.
-Félreérted nagyi. Épp az hogy minden csodás. Szereztem új barátokat. - mosolygok vidáman.
-Hogy úgy! Annak nagyon örülök, így már minden világos. - mosolyog vidáman. - De nagyon fáradt vagyok, megyek és lefekszem. Jó éjt. - megy ki a szobából.
-Jó éjt! - kiáltok utána.
Ezután felvettem a srácokat facebookon. Josh azonnal rám is írt, úgyhogy vele beszélgettem chaten, és eléggé elszakadt az idő. Éjfél kettő felé elköszöntem és eltettem a telefonomat.
Megint Matt járt a fejemben. Eszembe jutott hogy mennyire boldogan aludtam el egy évvel ezelőtt. Azzal a tudattal hogy az enyém. Ő még mindig boldogan alszik el esténként. Én viszont minden este megtörök. Mert még mindig nagyon szeretem őt.  Most végre megint nincs távolság köztünk. Minden lehetne úgy mint rég. Csak ő azóta elfelejtett. Mással van. És most még tovább bonyolítom a dolgokat azzal, hogy bekerültem abba a baráti társaságba, amibe ő is tartozik a barátnőjével együtt, gondolom.
Lassan elnyomott az álom, és a Matt-ről szóló gondolatok helyét átvették a Matt-ről szóló álmok.