Raging Fire | Kylux | Star Wars

Első: Ez csak egészséges szintű megalománia

A tábornok éppen a reggeli kávéja mellett ébredezett. Még nem öltötte magára a sötét egyenruháját és a vörös haja is kócosan keretezte sápatag arcát. A beosztottjai talán egyenesen komikusnak tartanák a látványt, de a férfi szemében a fáradtság ellenére sem aludt ki a hatalom tüze. Tisztában volt azzal, hogy járulékos veszteség a pihenési idejének csökkentett óraszáma. Minden perc értékes. Minden munkával töltött másodperc közelebb sodorta őt a totális hatalomhoz. Soha nem hitt a pacifizmusban hála az apjának, aki mára már alulról szagolhatja az ibolyát a mondás szerint. Hogy sajnálta-e? Dehogy. Maga végzett a férfival, aki vér szerint az apja volt, de az atyai szeretetet nem ismerte. A törvénytelen fiával szemben csak dühöt, gyűlöletet és az erőszak vágyát érezte. Egy dolog talán mégis közös volt bennük. Hux is ugyan így érzett iránta. A tette csak bebiztosította a szilárd lélekjelenlétet, amit mindenki csodált, aki ismerte Hux tábornokot.

Lassan megitta erőadó italát, majd egy droid eltakarított utána. Nem engedett a kísértésnek, hogy még néhány percet üljön és olvasson. Kötelezettségei voltak és nagy elvárásai. A gondolatai rendezetten sorakoztak és egy pillanatig sem ingott meg az a határozottság, ami oly félelmetessé tette. Levetette magáról alvóruháját, amit a droid elpakolt, majd odavitte frissen vasalt egyenruháját a férfinak. Magára öltötte és lesimította azt az egy-két szöszöcskét, amit kiszúrt égkék szeme. A fürdőkabinban hátrafésülte a haját és ügyelt arra, hogy egyetlen egy kis hajszál se törje meg azt a katonás szabályosságot, ami a kinézetét is jellemezte. Feszülten szemezett a tükörképével, figyelte minden egyes apró mozdulatát. Ahogyan megrándul a szemöldöke, ahogyan idegesen fel-le emelkedik ádámcsutkája. A kezeire vezette tekintetét és visszaemlékezett arra, hogyan tapadt a vér hozzájuk. Azonnal az arcára emelte vissza a tekintetét egy pillanatra megrémülve, hogy ismét sebek borítják a fehér bőrt, de az arca olyan makulátlanul nézett vissza rá, mintha évek óta festette volna egy nagyszerű művész a tükörre. Nem volt betörött orra sem bevérzett szeme. Az az idő lejárt. Már ő volt az, aki átrendezte mások arcát. Mély levegőt vett és elhagyta a szobáját. Tükörszerű folyosókon sétált végig útja közben rohamosztagosokkal találkozva, akik egyből tisztelegtek neki. Elégedetten mosolygott és kezeit hátra tette. Magabiztosan kihúzott háttal haladt és élvezte ahogyan a csizmája tekintélyt parancsolóan koppan a fényes padlón betöltve zajjal a kihalt folyosók szánalmas csendjét. Legszívesebben fütyörészett volna és sütkérezett volna önön fényében, mint egy hiú páva. Igaz, hogy soha nem szerénykedett, ha róla és a teljesítményéről volt szó, de azért szerette megtartani a mértéket. Mértékesség. Az egyik tulajdonság, ami nagyon fontos volt neki. Tudta jól, hogy mérsékelten kell bánnia a hatalmával és ki kell várnia mindig a megfelelő alkalmat. Igazi stratéga és a veleszületett géniusza is már több irányban kamatozódott. Szinte az egész birodalom ismeri Armitage Hux nevét. Túlnőtte a múltját.

Azonban hamar megtörte látszólag töretlen jókedvét egy ismerős hang. Nehézkes, kapkodó, egyenesen trappoló léptekre lett figyelmes és egyből azonosítani tudta őket az egyetlen személlyel a hajón, aki ki tudta hozni őt a lelki békéjéből. Kylo Ren befordult a következő sarkon, majd megtorpant. Hux hallotta, ahogyan a Ren lovag kifújja a levegőt, amit a maszk egyből recsegéssé torzított.

-Tábornok.-szólította meg a feketébe öltözött alak, ő meg megállt.

-Ren.

Másokkal ellentétben ő nem félt a Ren lovagok mesterétől. Alig néhány centiméterrel volt magasabb Ren a szintén magasnak számító tábornoktól. Csuklyája és maszkja csak kezdetben feszélyezte a vöröst, de amint kiismerte a harcos egyenesen gyerekes természetét és a zabolázatlan forrófejűségét a parancsokkal és szabályokkal szemben, megszűnt minden ilyen érzése. Habár a fizikai erő tényleg Kylo Ren birtokában volt, az elméleti tudás és minden stratégia Hux erényeit gazdagította. Egy vitát csak úgy nyerhetett volna meg a feketébe burkolt férfi, ha a vörös fénykardjával felnyársalja a tábornokot, hiszen a férfi haláláig kitartott volna, ha az ő igazáról van szó. De ezt nem tehette meg, hiszen akkor neki sem lett volna hosszú a pályafutása. Huxot most is a felsőbbrendűség érzése kerítette hatalmába. Elmosolyodott és már készült, hogy egy csípős megjegyzést tegyen Renre, ezért alaposan szeműgyre vette a kinézetét, hátha talál kivetnivalót benne. És általában aki keres, az talál.