Félvér Tábor - Fogócska

3.☁ Az őrült motoros beindul a vizes vasdiétáján

- Ez segíteni fog - nyomott egy kulacsot a kezembe Percy.

A lehető legbizonytalanabb fejjel vettem át.

- Ha meghalok, esküszöm az összes békára a Földön, hogy visszajövök kísérteni téged - húztam meg az üveget.

Jackson röhögött egy sort mellettem, aztán viszont hamar kikapta a kezemből, és visszadugta rá a dugóját.

Édeskés íze volt, mint a kedvenc csokimnak. Meggyes, nyami.

De régen ettem olyat is!

- Nem ihatsz belőle sokat, mert tényleg meghalsz - magyarázta a srác, mikor újabb adagot követelve fordultam felé - Istenek isszák, nem mi.

- Zsír - mozgattam a frissen (és teljesen) begyógyult karomat - Melyik boszorkánnyal jöttél össze?

- He? - nézett rám értelmes fejszerkezettel.

- Mindegy. Szóval, miért akarod te tágítani a fejemet? - tereltem a témát abba az irányba, amiért eredetileg is kiengedtem a joghurtból.

- Ja, igen... szóval, ismered a mitológiát?

- Melyiket? - vontam fel a szemöldököm - Ha most azt mondod, valódi, megnyalom a füledet - kerekedtek el a szemeim.

- Akkor nem mondom - kapta a kezeit a hallójárataihoz.

Hülye, ha azt hiszi, tényleg hozzáérek.

- De ez így nem ér! Miért csak most küldenek valakit?! Chá! - pattantam fel a betonfalról, amelyre eredetileg telepedtünk a bunyónkat követően, és fel-alá járkálva kezdtem agyalni.

- Hát, figyelj... - vakargatta a tarkóját Percy - Bocs, de így jött ki a lépés.

- Nagyszerű - morogtam az orrom alatt - A te apád Poszeidón, a tengerek istene, ugye? - válaszul bólintást kaptam - Szuper, honnan tudod?

- Elismert - vonta meg a vállát, mire a világ leg"mivan"abb fejét villantottam meg - Tizenkét évesen kerültem a táborba, és egy szigonnyal a fejem felett tudatta mindenkivel, hogy a fia vagyok.

- Ahaaaaa... és ő honnan tudja?

- Kérdezd meg tőle - hagyta rám a dolgot - Most viszont le kell lépnem. A húgomnak hiányzom - nyújtózkodott ráérősen.

Felvont szemöldökkel figyeltem, mit művel.

- A táborban szolgáltatnak ruhát és ételt - magyarázta, miközben ő is ellökte magát a faltól - Ha meggondolod magad, és mégis jönnél, keress meg - paskolta meg a vállam, ahogy elment mellettem.

- Hogyan, nagyokos? New York hatalmas - fontam össze a karom magam előtt.

- Hidd el, megtalálsz - válaszolta vigyorogva, és már el is tűnt a közeli sarkon.

A szemben levő villanypóznákról tollas nők krákogtak felém, így jobbnak láttam, ha én is lelépek.

Percy éppen csak annyi információt szolgáltatott, amelyből könnyen kitalálhattam a folytatását a dolognak.

Mert valami itt nagyon bűzlött.

Mindenesetre kirázott a hideg a gondolatra, hogy Zeusz a rokonom lehet.

Na, az nagyon bizarr lenne.

~***~

Adolf bácsi leüvöltötte a fejem.

A pláza kellős közepén.

Sok ember előtt.

És grr...