Megvan az érzés, amikor csak egy kifliért szaladnál el, mert megdöglesz éhen?
Meg mert másra nincs pénzed, de azt ki nem szarja le?
(Megsúgom, végül nem mentem el kiflit venni)
- A rohadt életbe... - motyogtam, miközben kihúztam az övemből a tőröm.
Ha harc, hát legyen harc.
A vérszomjas fenevad őrületes csaholásba kezdett a sikátor bejáratánál, melynek csatornaszaga volt.
Emellett valamiben tuti beleültem!
Fúj!
- Gyere, kutyi, a vacsi tálalva reggel nyolckor! - kiáltottam el magam, és kigurultam a gigakuka takarásából.
Az állat tüzet köpött.
Édes fa... szentségit neki!
Megtöröltem izzadt homlokom, amely lassan már nemcsak a verejtéktől, de a mocsoktól is csatakos lett.
Szuper, megint rám férne egy nagyon alapos fürdő.
Felemeltem az isteni derengésben úszó, harminc centis csoda pengémet, és rámarkolva a bőrből varrt nyélre, profi nindzsamozdulatokat alkalmazva kerültem ki a támadást.
A levegő valósággal izzott körülöttünk. Nem viccelek! Hullámzott a kukák teteje!
És a szag... soha ne menjetek egy ötvenfokos, telepakolt, panelházszemetes közelébe!
Ha a tűzokádó, savat köpködő, önerőből hajtott gázkazán nem, a kukaszag biztos, hogy kinyír!
- Töpszli kis félvér! - morogta a... izé az orra alatt.
Pechje van. Meghallottam.
- Töpszli?! 180 centi vagyok, te ajnározott tömegdög! - ráztam az öklöm mérgesen a csivavának beállított szörny felé.
Válaszul vicsorgást, szájszagot és savköpetet kaptam.
Egy ilyen miért nem egy bagoly képét veszi fel?
Legalább nem néznék teljesen marhának... vagyis csivavának.
- Megöllek, mielőtt kicsorbíthatnád a fegyvered!
- Abba azért nekem is lesz beleszólásom!
A srác hirtelen bukkant fel.
Azt se tudtam tőle, hol áll a fejem! Na nem azért, mert annyira jóbőr lett volna...
Bár kezdésnek nem volt rossz.
Formamagasak lehettünk, és talán egyidősek is. Farmert, belebújós, "Én vagyok a legjobb tesó, tesó!" feliratú, sötétzöld pulcsit viselt edzőcipővel.
A kezében egy alkar hosszúságú, hasonló derengésű kardot fogott.
Pontosan a kutya és közém állt be.
Haver, sorrendet nem ismersz?
A dög vicsorgott.
-Partiidill... pazar... - nyögtem fel, majd előtérbe helyezve a tőröm (ami amúgy az Apótonaéra (vagyis légből kapott) névre hallgatott ) lazán az ismeretlen srác mellé kutyagoltam.
Hoh, szóvicc veszély!
- Tetszik a fogpiszkád - jegyeztem meg vigyorogva.
Megjegyzem, életemben akkor láttam őt először. Habár ismerősen derengett valamit... talán egyszer már találkoztunk, amire én nem emlékszem...
ESTÁS LEYENDO
Félvér Tábor - Fogócska
Fanfic#1. "Hogy féltem-e? Talán. De nem mondok inkább semmit. Traktor felemelte a kezét, én meg hátrébb léptem. De olyan nyugodt fejjel, hogy szerintem, már csak a puszta (megjegyzem, NEM LÉTEZŐ) pillarebegtetésemmel is felidegesíthetettem volna. Ha nem e...
