Félvér Tábor - Fogócska

15.☁ Én vagyok Kronosz (abszolút kedvenc) nénikéje

Vera és Erósz egy egészen kis takaros házba vezettek minket, ahol konkrétan egy svédasztal várt.

Szóval bezabáltam.

Mivel hármunk közül én voltam az egyetlen, akinek tényleg szüksége volt élelemre az életben maradáshoz, nem is ellenkezett senki.

Nem mintha mertek volna, mert amint valaki csak közelíteni merészelt a kajámhoz, azonnal a kezére csaptam. De olyan reflexből, hogy azt látni kellett volna.

Takaros kis konyhában ültünk. Egy nagy asztzal volt középen, két oldalán egy-egy hosszabb pad, rajta szivaccsal, hogy ne legyen olyan kemény. Így sem volt tökéletes, de az elmúlt napok eseményeihez képest maga volt a Mennyország.

Vera aggodalmasan pillantott rám, de egyéb jelét nem adta, hogy bármi baja lenne.

Erósz meg szimplán hátradőlve figyelte Árészt és Tritont. Mintha tettek volna valamit, amiről én nem tudok.

- Szóval mostmár beszéltek? - pillantott kettejükre a hadisten - Vagy szuggeráljuk egymást még néhány óráig?

- Rád még mindig haragszom - szögezte le Vera, dühös pillantást vetve az istenre, mire amaz megforgatta a szemét.

- Te mindig haragszol valakire...

- És mindig jogosan! - csapott az asztalra a lány, mire az ölembe kaptam a kajámat. Biztonság kedvéért, tudjátok, mielőtt leveri, vagy valami.

- Ezzel azért vitatkoznék... - jegyezte meg csendesen Triton. Erre kapott egy olyan pillantást Verától, amit még én sem tettem zsebre, nemhogy ő.

- Valaki... megkért minket, ha tudunk, segítsünk, mielőtt kinyírjátok a lányt - szólalt meg Erósz, maga előtt összefont karokkal, miközben rám pillantott. Ösztönösen elvörösödtem a szemeitől rajtam.

- Azért vagyunk itt, hogy életben tartsuk! - csattant fel Árész.

- Oh, ismerjük a te életben tartási módszereidet! - kontrázott rá Vera - Azokat a kegyetlen edzésterveket, a 'ne egyél, amíg össze nem esel'-féle nevelési módszereket és a 'addig ütlek, amíg mozogsz' technikákat!

- Hogy jön ide az edzéstervem?! Különben is, ki vagy te, hogy így beszélj velem?! - hördült fel a hadisten, egyre inkább feltörekvő dühvel. Lassan fújtatni is kezdett. Mint egy felbőszített bika. Éppenhogy tűz nem csapott ki sehonnan. De csak éppenhogy.

Vera oldalra döntötte a fejét. A csíkok a testén egy fokkal mintha jobban izzottak volna.

- A te hibád is, hogy a lányom feláldozta magát. Éppen ezért hűtsd le magad. És ne próbálj meg úgy tenni, mintha nem felejtetted volna el, miért is vagy itt. És hogy kivel is beszélsz - villantott rá igencsak szigorú tekintetet a lány - Az, hogy isten vagy és még tagja az olimposzi tizenkettőnek nem jelent semmit jelen helyzetben.

- Mi az, hogy még? - akadtam meg ezen az apró szócskán és Árészra pillantottam - Le akarsz mondani, vagy mi?

Az isten sóhajtott egyet.

- Lemondani? - horkantott fel Vera, Erósz meg csak a fejét fogta mellette és inkább a vállára tette a kezét, mielőtt olyat mond, amit később megbán.

- Szó sincs róla - rázta meg a fejét Mr. Szexi - Le fogják fokozni, ha most nem teljesíti sikeresen ezt a küldetést.

Kettőt pislogtam rajtuk.

- Lefokozni? - hüledeztem, és még egy almám is kipottyant az ölemből - Mi az, hogy lefokozni? Miért fokoznák le?

- Büntetésből - folytatta Vera - Amiért nem tartotta be a törvényt. És mivel elkergette, Nia sincs itt, hogy megvédje.