Daydream [TheVR ff]

"Szakítok veled"

Jani

Este még ráírtam Pistire, hogy megtudjam ki van-e még akadva. Nem akartam felhúzni, csak tényleg ráférne egy kis pihenés. Amióta a barátnője szakított vele mindig fáradt, kialvatlan, ráadásul olyan mint akinek 0-24 nincs életkedve. Pedig Pisti nem ezt érdemli. Tegnap már bepakoltam, tehát még van egy kis időm ma reggem kaját csomagolni az útra. Neki is állok felfedezni a konyhát, majd egypár szenya és kóla kíséretében térek vissza a táskámhoz. Félreértés ne essék, a bőröndben is tökéletesen elférek, de az a csomagtartóba lesz bebaszva. A táska meg elfér akár a lábam alatt is, max összebaszódnak a szendvicsek. Miután a táskát teletömtem azzal a mennyiségű kajával ami egész Afrikának elég lenne egy évre, rápillantok az órámra... Még mindig fél óra Pisti érkezéséig. Valahogy nem bírom ki, hogy ne hívjam fel, ezért egyből elkezdem keresni a telefonomat.

- Bazd, hol a jó édes anyjába hagytam... - szakad ki belőlem, mikor már vagy 5 perce keresem azt a szart, immár az ágy alatt... Hova a faszba tűnhet el egy kurva telefon?

- Ezt keresed? - olyan hirtelen fordultam meg a mély, mégis jól eső hang hallatán, hogy oldalba vágtam a mögöttem álló Pistit.

- Kö-kössz... És bocs, csak nem hallottam hogy jöttél. - mi a fasz van velem? Alig tudom kipréselni magamból a szavakat...

- Semmi gond, előjöttek a tigris ösztönök, mi? - nevetett a göndör, majd kezembe nyomta az iPhonet. Lehet azt mondta semmi baja, de még mindig láttam rajta, hogy fájt neki.

- Lehet... De ugye tényleg jól vagy? - kérdeztem némi aggodalommal a hangomban. Magabiztosnak akarok tűnni, mégis az ellenkezője jön le rólam basszameg...

- Túlélem. - mosolygott rám kedvesen - De most menjünk, hosszú út áll előttünk! - ezzel viszont nem vitatkozhattam, elindultunk az ajtó irányába.

Már fogtam volna meg a bőröndöm amikor Pisti hirtelen felkapta és elindult vele a lifthez. Mi. A. Fasz? Egy meglepett arckifejezés és a hátizsákom kíséretében indultam utána. Lent bekúrtuk a bőröndöt a csomagtartóba, majd beszálltunk.

- Készen állsz, Pisti? - kérdeztem tőle a lágy pornós hangomon, mire csak egy "Ehhez még túl korán van" fejjel válaszolt.

- Na, akkor indulás... - indította be a kocsit, majd szépen lassan kigördült a Corsi a parkolóból, majd Debrecenből, és végül Magyarországról.

A határoknál nem volt gond, viszont megálltunk egy kávéra egy Horvát benzinkúton, ahol összefutottunk pár nézőnkkel. Csináltunk velük képet, aláírtuk az unikornisos úszógumijukat, minden fasza volt, amíg az egyik meg nem jegyezte, hogy nagyon aranyosak vagyunk együtt.

Pisti szemöldöke a másodperc töredéke alatt szaladt fel, majd csak ennyit tudott kinyögni: - Hehh?

- Nem vagytok együtt? Pedig azt hittem... - majd hátat fordított és kínjában elsétált. Pisti még mindig nem bírta felfogni a történteket, szegény nem tudta eldönteni hogy rage-eljen, vagy hogy inkább zavarba jöjjön...

Beszálltunk a kocsiba, majd ismét indultunk az utunkra, már csak kb. 2 óra volt hátra.

- Honnan a lónak a faszából szopta ez ki hogy mi ketten... Tudod... - kezdte megemelt hangon - Attól még hogy együtt kirándulunk nem vagyunk egy pár basszameg! - kelt ki magából.

- Hagyjad mán, nem értem mért vagy még mindig fent akadva ezen... - válaszomtól kissé elpirult, kinyögött egy "Hagyjuk" szerűséget, majd az út további része csendben telt.

Délutánra meg is érkeztünk, átvettük az apartmanunk kulcsait, majd kipakoltuk a bőröndöket is. Pisti elindult a háló felé, hogy alszik egyet, de horkolás helyett csak egy hangos kiáltást hallottam...