Boldogan léptem be a kis szobába, várva Ryan kifejezéstelen, mégis gyönyörű arcát, ám senkit sem találtam odabent. Ijedten, és kissé aggódva néztem körül. A lepedő gyűrötten feküdt a -látszólag kényelmetlen- ágyon, takaró félig lecsúszva a matracról, párna a földön, az ablak nyitva. A sarokban felállított infúzióhoz sétáltam, ami-nagy meglepetésemre- teljesen üres volt.
Mi történhetett? Az ágy másik oldalán lévő kis éjjeliszekrény fiókja is ki volt húzva, pedig mindig kulcsra szokták zárni. Óvatosan belenéztem, de egy gyűrött papíron, és egy kitört hegyű grafit ceruzán kívül semmit sem találtam. Miért zárnák el ezeket? Semmi érdekes, vagy különleges nincs bennük... Végül óvatosan visszacsuktam a fiókot. Szólnom kellene a recepciós hölgynek...Valami itt nagyon nincs rendben.
Kiszaladtam az üres szobából, amikor is két férfi hangját hallottam meg a földszintről. Idegesnek, és ijesztőnek tűntek, így inkább megálltam a lépcsőfordulóban, és onnan hallgattam a beszélgetésüket.
-Miért kell ezt csinálnuk!?-kiáltott fel az egyik férfi, kissé dühösen, és szomorúan.
-Mondtam már, vagy egy millió dollárt kapunk értük.-mondta a másik hang, mintha már ezerszer magyarázná el ezt társának.
-Pontosan. Értük. De a fiam csak az egyik, kell a kis barátja is...hogy is hívják?
-Jason Blakwell.-sóhajtott a másik.- Bár azt mondják, ő nem olyan fontos. Csak ez a Ryan Break nevű gyerek legyen bent a virginiai elmegyógyintézetben és akkor már meg is kapjuk a pénz háromnegyedét.
-És mégis mit fognak vele csinálni abban az őrültek házában!?-aggodalmaskodott a másik.
-A Főnök valami "agyhalott zombi"-t említett, aki majd segít a maffiának, de hogy hogyan, arról fogalmam sincs.
-Ha nem ölik meg, akkor rendben van. Legalább végre hasznára válik valakinek. Azelőtt úgyis csak egy kis buzi volt...-tetette boldogságát, feltehetőleg Ryan apja.
-Tudom, hogy nem így gondoltad a fiad "megnevelését", de mostmár mindegy. Inkább induljunk. Ha elkésünk, még rajtunk fogják tesztelni az új fegyvereket...és ezt azért te sem szeretnéd, ugye?
-Nem, dehogy!
-Én is így gondoltam, Daniel.-mondta a másik, és -a léptekből ítélve- elindult társával, és egy gurulós hordággyal a kijárat felé. Csak egy dologra tudtam gondolni; meg kell mentenem Ryant, akár az életem árán is!
DU LIEST GERADE
Az elmegyógyintézet titkai
JugendliteraturA "Nem zavar, hogy fiú vagy" című könyvem úgymond második évada, vagy ha jobban tetszik, folytatása. A történet alapja ugyan az, viszont itt az egészet Jason szemszögéből olvashatjátok, miként próbál segíteni barátján, valamint hogyan próbál lélegez...
