Nincs szükség szavakra

Tizennyolc

Ajtócsapódás. Még egy. Aztán még egy. Néhány perc szünet, majd óriási dübbenés a bejárati ajtón. Isabelle felpattant mellőlem a kanapéról és az ajtóhoz rohant. Előre dőltem, hogy jobban lássam ki lép be, de a hangja már megelőzte.

- Hohohó, megérkeztem! - kiáltotta vidáman Thomas atya. Mindkét keze tele volt, ráadásul egy doboz takarta el a homlokáig. Felálltam és kivettem a kezéből a dobozt, ami nyomott vagy egy tonnát, ezért a lehető leggyorsabban tettem le a padlóra.

- Mi a fenét hozott? Egy kis bálnát?  

- Nem, attól sokkal jobb van benne. Az autóban van még egy csomag, behoznád? - kért meg, miután csomagjaitól megszabadulva, éppen próbálta magát kihámozni a kabátjából. Készségesen indultam ki az autóhoz, azonban amikor kiléptem a teraszra földbe gyökerezett a lábam és leesett az állam.

- Hé, haver! - kocogott felém boldogan Eric. Nyoma sem volt a régi lassúságnak, a beesett szemeknek és mintha pár kilót hízott is volna. Még mindig ámulva fogtam kezet vele és veregettem meg a hátát.

- Te hogy kerülsz ide? - bukott ki belőlem a kérdés. - Mintha ki lennél cserélve.

- A csuhás hozott el a rehabról, hogy itt karácsonyozzak - felelte a maga szokásos, laza stílusában. Annyit azért mégsem változott.  

- Rehab? Elvonón vagy?  

- Ja. Amikor beadtad a kulcsot a csuhás engem is elvitt. Mire észbe kaptam már az elvonón ültem egy csomó kattos figurával. Amúgy bemegyünk? Befagy a seggem - ezzel fogta magát és bement a házba, én pedig röhögve követtem. Odabent lármás veszekedés zajlott Thomas atya és Rita között. A házvezetőnő a Thomas atya által okozott rendetlenséget igyekezett eltakarítani, elég sajátos módon. A csomagokat, szatyrokat erélyesen az atyához hajigálta, közben kiabált vele, az atya meg igyekezett mindent megóvni, összeszedni és csitítgatni a nőt. Isabelle pedig kaján mosollyal figyelte a jelenetet a kandalló mellől.

- Mi ez a hangzavar?

Mr. Woods jelent meg a lépcső tetején. Láthatóan feszülten, mert a száját egy vékony vonallá préselte, a szemei pedig szinte villámokat szórtak. Végignézett a már elcsendesült társaságon. Thomas atya és én álltuk a tekintetét, Eric pedig szimplán leszarta, a kandalló fölött lógó festményt nézte.

- Te, miért tettek pont ide egy pucér nős festményt? - kérdezte suttogva, de csak oldalba könyököltem, hogy jelezzem, ez nem éppen a megfelelő pillanat. Mr. Woods gyilkos pillantást lövellt felénk, aztán minden bosszúságát az öccsére zúdította.

- Thomas, szeretnék veled beszélni az irodámban. Négyszemközt. - Hangja vészjóslóan csengett. Az atyára pillantottam, akit egyáltalán nem hatott meg a bátyja viselkedése. Szemében dacos fény villant. 

- Vigyétek ezt fel a szobámba, légy szíves - mutatott a nagy dobozra, majd elindult az irodába. – És ne merjetek bele – fordult még vissza és fenyegetett meg minket játékosan a mutatóujjával.

- Gyere, vigyük fel - szóltam Ericnek. Ketten cipeltük fel az atya szobájáig, ahol még sosem jártam azelőtt. Katonás rend uralkodott és makulátlan tisztaság. Olyan ijesztően személytelen volt, mint egy útszéli motel szoba. 

- Szerinted most kidob a faszi? Nagyon idegbetegnek tűnt - kérdezte Eric miután elhelyezkedtünk a szobámban. Ő az ágy végében terült el, én az ágytámlának dőlve ültem. 

- Nem hinném - vontam meg a vállam. - Engem sem dobott ki még eddig.

- Igaz, pedig sok faszságot csináltál. Kell egy? - nyújtotta felém a kibontott cigisdobozt. A hófehér szálak szinte hívogattak.