Egyetlen ok | Nagy Dominik & Miha Blazic |

9. rész - A legerősebb nő

Gera Csenge

Apánál ragadtunk éjszakára, ugyanis a testvéreim odáig voltak a gondolatért, hogy közösen nézzünk mesét. Nem mondom, hogy egyszerű volt, hisz Hanna el tudott beszélgetni Miha-val, mivel arra készítették, hogy az ovi után ugyan úgy az iskolát is Angliában kezdi meg, viszont az öcsém nem tudott angolul, ezért nem sokat beszélt a focistával, de látszólag kedvelte, mivel játszottak együtt is és Miha próbálkozott nála a magyarral.

Reggel elsőként keltem fel, persze Timi és apa után, így őket már a konyhában találtam, csakúgy, mint régen.

- Jó reggelt Hercegnőm. – köszönt apa, közben pedig a hagymát szeletelte. Egy puszival köszöntem neki és Timinek is, aztán leültem az asztalhoz.

- Bánnátok, ha én most... beszélnék? – kérdeztem elég idétlenül, de Timi értette.

- Nyugodtan Csenge. – ő is megállt a munkálatokban és leült mellénk. Nem vártam el ezt tőle, de láttam, hogy szívesebben hallgatná meg így a mondandómat. Egy nagyot sóhajtottam és amint rájuk néztem előtörtek a könnyeim.

- Kedvelem Miha-t. – úgy gondoltam, most a másik oldalról közelítem meg a dolgot. – Talán jobban, mint valaha gondoltam. Úgy érzem mellette magamat, hogy végre megérkeztem. Anya halála és a vetélés után sokáig csak egy szellemként léteztem és bár Varsóban elterelődtek a gondolataim eleinte, de nem volt minden rendben. Az, hogy tudom Miha bármikor meghallgat, hogy érdeklem, hogy törődik velem, ez számomra biztonságot nyújt.

- És Dominik? – kérdezte Timi értetlenül. – Olyan rég volt itt.

- Azt hittem meg tudjuk oldani, egy pillanatra visszatért az a Dominik, aki volt, aztán csak elmondta, hogy mit tett. – egy nagyot nyeltem. Nem fogom tudni kimondani negyedjére, egyre nehezebb, hisz azóta tudatosult bennem az egész.

- Úgy érted, hogy megcsalt? – kérdezte apa felhúzott szemöldökkel, és mivel bólintottam egyet a fejét a kezébe temette. – Nem hiszem el.

- Jól leszek, most még fáj, de nem szeretnék a szobámban sírni hetekig és ebben Miha segít nekem. – egy kis mosolyt ejtettem meg. – Viszont szeretnék haza költözni egy időre, ha lehet. – néztem rájuk félve.

- Hogy ne lehetne. – rázta meg a fejét Timi és megszorította a kezemet. Ekkor jött le Miha, de megtorpant mikor meglátta, hogy az asztalnál ülünk. Már kérdezett volna, de Timi megelőzte. – Gyere csak. – intett mosolyogva. Összeszedtem magamat és felálltam az asztaltól, hogy aztán apa mögé sétálhassak. A kezeimet a vállaira tettem és megnyomkodtam egy kicsit.

- Nagyon szeretlek. – motyogtam neki, mire felsóhajtott. Remélem látja rajtam, hogy tényleg összeszedve magamat próbálok továbblépni és nem adom fel.

- Én is téged Cseni. – megfogta az egyik kezemet, aztán folytatta a darabolást. Miha-ra pillantottam, aki közben leült az asztalhoz és egyből beszélgetésbe elegyedett apával.

Nem mertem betenni a lábamat az edzésekre, már így is aggódtam, hogy mi lesz ott, ha Dominik és Miha összefeszülnek, pedig állítólag erre mindketten figyelnek. Reménytelennek tűnt a szabadidőm, féltem, hogy túlagyalok dolgokat, de mindenki el volt foglalva. Ekkor jött megmentésemre Bőle Lukács, akinek a felesége már vár rám náluk. Talán kétszer találkoztam Ágival, de sosem beszélgettünk úgy igazán, így egy kicsit izgultam, viszont Lukinak teljesen igaza volt abban, hogy így jobban el fog terelődni a figyelmem. Már mindenki tudta a csapatban, hogy mi történt, már akit érdekelt annyira, de ez várható volt. Nem bántam, hisz nem csámcsogtak az ügyön, egyszerű tényként kezelték szerencsére.

Leparkoltam és becsengettem. Máris kinyitotta a kaput és visszafogta a kutyáját, akiért odáig voltam. A Dalmata izgatottan szaglászott végig, de nem ugrott rám csak mikor megengedtem neki.

- Zara! – szólt rá Ági, mire a kutyus kicsit csalódottan ment a helyére. Két puszival üdvözöltük egymást, aztán hátra sétáltunk, ugyanis a kertben aludtak az ikrek. – Érezd otthon magadat. – tárta szét a karjait.

- Annyira hálás vagyok nektek. – ráztam meg a fejemet egy kis mosollyal. Megnéztem a babákat, akik egyszerűen lenyűgözőek voltak a szívem pedig összeszorult. Már én is anya lehetnék, az egy olyan helyzet volt az életemben, ami teljesen más irányba vitt volna és talán sosem történik meg az, ami most.

Ágival elvittük a lányokat sétálni, na meg a kutyát is, közben pedig jót beszélgettünk szinte mindenről. Hihetetlen könnyű volt vele beszélni és bár most ismertem meg el tudtam mondani a bánatomat, ő pedig nem rejtette véka alá a gondolatait.

Mikor visszaértünk, akkor két autó parkolt a ház előtt, így úgy gondoltam, hogy a fiúk hazajöttek edzésről. Én toltam be a babakocsit a kertbe Ella – az egyik baba – pedig nagy mosolyt eresztett rám.

- Sziasztok. – jött közelebb Luki és kivette Lénát. – Megtennéd, hogy kiveszed Ellát? – kérdezte, én pedig bólintottam egyet és óvatosan kiemeltem. Leültem a büszke apuka mellé a teraszon és meglepve néztem le mikor a kislány nekidőlt a mellkasomnak és egyik kezével a mutató ujjamat fogta. Várható volt számomra ez a reakció, mármint a könnyek a szemeimbe akaratlanul is megjelentek, én pedig csak átöleltem Ellát.

- Mi a baj? – kérdezte Ági és megsimította a hátamat.

- Én csak... - szipogtam.

- Nyugodtan mondd el. – biztatott Luki is. Miha pedig csak ott ült előttem és aggódva nézett rám.

- Lényegtelen, már egy éve volt. – legyintettem, de ettől nem éreztem jobban magam. Ha elmondanám, akkor jobb lenne? Ők biztosan megértenék, vagy nagy ügyet csinálnának belőle? – Terhes voltam, csak... elveszítettem. – motyogtam és ismét Ellával játszottam, aki hangosan kacarászott.

- Dominiktől? – kérdezte Ági, mire bólintottam egyet, ő pedig sóhajtott és megrázta a fejét. – Bármikor jöhetsz hozzánk, ugye tudod? – kérdezte, én pedig bólintottam egyet.

- Köszönöm. – mosolyogtam rájuk, ők pedig aggódva Miha felé néztek. Ági kivette Ellát a kezemből, aztán Lukival bementek, mondván, hogy megetetik őket, így ketten maradtunk Miha pedig egyből átült mellém.

- Ugye elmondod? – kérdezte angolul, én pedig bólintottam egyet. Az arcomhoz tapadt hajszálaimat kisöpörte a fülem mögé és egy édes mosollyal nézett rám. Ha nem fejezi be én most rögtön megcsókolom.

- Tavaly a születésnapomra hazajött Dominik és utána vissza is ment Varsóba, én itthon maradtam és kiderült, hogy terhes lettem. Rá pár napra pedig anya elhunyt, én pedig elvetéltem. – sóhajtottam fel. Nem könnyeztem már, már nem volt érteleme, hisz annyit sírtam miattuk. Kis mosollyal néztem a szlovén focistára, aki csak meglepve bámult rám. Megrázta a fejét, aztán megfogta a kezemet félve, mintha nem tudná, hogy ez jó lesz-e így. Nem akartam semmit elsietni, ezt már ő is tudta viszont szavak nem kellenek ahhoz, hogy tisztában legyünk ezzel a vonzalommal.

- És itt ül mellettem a legerősebb nő a világon, aki ismerek. – motyogta mosolyogva. – Nem érdekel, hogy mi lesz Csenge, de én itt leszek neked. Ígérem. – csak reméltem, hogy ő tisztában van a szó jelentésével és tényleg betartja. A homlokomat az állának támasztottam és hevesen dobogó szívemet próbáltam lenyugtatni, de nem sikerült miután Miha a kezét a hátamra simította. Elvesztem, ahogyan egy apró puszit nyomott a homlokomra és végre úgy érezhettem, hogy megtaláltam a helyemet annak az embernek a kezében, aki tényleg törődik velem, aki csodálatosnak tart és ezt el is meri mondani nekem még ha éppen egy nagy bizonytalanságban bolyongunk éppen.

_______________________________________
Remélem tetszett a rész💚 Ne haragudjatok, amiért nem hoztam hét közben részt, de le vagyok maradva és nem sok ihletem van már. 😔 De igyekszem😘😘😘

Miha Blazic, ha még egyszer úgy rám hozod a frászt, mint a Paks ellen... Nagy szerencséd, hogy nem Gulácsi hanem Dini állt a kapuban, nem kell Eppel Marcit utánozni... 😡😔💚
Azért az a kapufa se volt kellemes😂

Mit gondoltok? Doll-nak távoznia kellene?