Egyetlen ok | Nagy Dominik & Miha Blazic |

20. rész - Még mindig

Gera Csenge

Hivatalosak voltunk Márk születésnapi kis összejövetelére, ahová mi csak úgy készültünk, hogy nem maradunk sokáig. Később érkeztünk, mi voltunk az utolsók, amit a mi kis csodánkra fogtunk, remélem Lara nem fog erre emlékezni, mert akkor jó nagy szarban leszünk. Szülői létünk óta kicsit szétszórtabbak lettünk, még nem igazán sikerült beleszokni ebbe az új szerepkörbe.

- Hé, Lara alszik? – kérdezte Márk egyből belesve a babakocsiba, ahonnan a keresztlánya nagy mosollyal üdvözölte. – Kivehetem? – kérdezte, mire bólintottam egyet. Lara már fél éves, hihetetlen, hogy hogyan repül az idő mellette. – Hát szia Kishercegnő. – gügyögött neki Márk. Csak vettem egy mély levegőt és megfogtam Miha kezét, így mentünk be.

- Hé! – az arcomon hatalmas mosoly játszott mikor megláttam Panteszt Marcival beszélgetni. Egyből elengedtem Miha-t és megöleltem mindkét srácot.

- Csengusz, hol van a bébi? – kérdezte Pantesz.

- Épp Márk dicsekszik vele. – kuncogtam, aztán Marci felé fordultam. – A ti kis törpétek hogy van?

- Most épp beteg, ezért Dalma otthon maradt vele, én sem maradok sokáig. De amúgy nagyszerűen, de gondolom te tudod. – mosolyogva bólogattam, mint egy kiskutya. Nemrég Lara lázas volt, én pedig annyira beparáztam, hogy ott sírtam mellette és Miha vitte el az orvoshoz végül.

- Csajos! – mosolyogva fordultam Nati felé, aki tárt karokkal várt engem. Megöleltem a rég látott lányt, aztán még hozzánk csapódott Dominika is. Mennyire hiányoztak ezek a lányok nekem, hihetetlen. Láttam, hogy itt van Dini és Botka is a lányokkal, így nekik is köszöntem, aztán át kellett vennem Larát, mert Márk szerint a keresztlánya épp haragszik rá, mivel sírt. Az én kezemben hamar befejezte és már a karkötőmet rágcsálta, miközben az embereket nézegette a gyönyörű kék szemeivel, amiket az apjától örökölt. Egy kis csoda ez a lány, komolyan mondom.

- Hát egyem meg de édes valaki. – gügyögött neki Pantesz, őt követte Krisz és Endi is, így már hárman hajoltak elém, hogy Larával egy magasságban legyenek.

- Hű, még egy fél éves kislány is tök hülyének néz titeket. - felnevettem Marci megjegyzésén, de utána ő is beállt a sorba. Ezt Dini végig nézte és csak a fejét fogta az idióták miatt, amit teljesen átéreztem.

- Szegények még nem is tudják, hogy semmi esélyük nincs nála. – rázta a fejét, amin felnevettem.

- Most miért mondod? Csak huszonnégy év köztünk, az tök jó, nem Anyamaci? – pillantott fel rám Pantesz, mire elfintorodtam és áthelyeztem a másik kezembe Larát.

- Nem, te pedofil. – morogtam, de a szám sarkában ott bújkált a mosolyom. Ezek után kimentem a kertbe, hogy elaltassam a kislányomat, hisz egyikünk sem szeretné megbontani a napirendjét. Mosolyogva néztem, ahogyan a nagy mosolya, amivel rám nézett már csak egy kis fintorrá lett és elaludt. Vajon mit álmodhat? Annyira szeretném tudni, ekkor nevetés szerű hangot adott ki magából és a kis ajkai újra felfelé görbültek. Ezek szerint biztosan valami boldog álom lehet, ennek pedig rettentően örülök. Még sosem éreztem ekkora büszkeséget, mint mikor Larára nézek. – Egyszer azt álmodtam, hogy szörnyen boldog voltam, de most már tudom, hogy a közelébe sem érhet ez az érzés. – megsimítottam a kis puha arcát. – Végre itt vagy kicsi Lara. – annyi minden zajlott le a fejemben akkor, hisz kihallatszott a srácok önfeledt kiabálása és kacagása, közben pedig a kislányomat csodáltam, le sem tudtam venni a szemeimet róla.

- Néha belegondolok, hogy mi lett volna, ha az a baba megszületik. – megriadtam, hisz azt hittem kettesben vagyok a lányommal. Elkomorodtam ettől, hisz el sem tudnám képzelni az életemet már Lara nélkül. – Biztos vagyok benne, hogy ez a kiscsaj akkor is megszületett volna. Gyönyörű.

- Köszönöm. – motyogtam és feljebb tettem a pokrócot Larán. – Hogy vagy? – pillantottam rá. Megváltozott, a hangja sokkal mélyebb lett, lefogyott és az arca is beesetebb lett. Összeszorult a szívem, hogy Dominik így állt előttem. – Minden rendben?

- Semmi sincs rendben mióta nem vagy velem. – egy nagyot nyeltem és lehajtottam a fejemet. Ekkor jött ki Endi, Dini és Miha elcsenve egy tálca sütit és azt majszolgatták. Miha felénk pillantott és rám mosolygott, majd kacsintott egyet. Elmosolyodtam ezen, a gyomrom megremegett tőle és a szívem hevesen vert, egy pillanatra ki is zökkentett a babakocsi tologatásából, de talán már megállhatok. Tegyünk egy próbát.

Lara. Minden, ami mi nem lehettünk Dominikkel, minden, ami én és Miha.

- Annyira megölelnélek. – motyogta könnyes szemmel.

Nem teheted Dominik, nem tehetsz tönkre egy családot azért, mert rájöttél, hogy hibáztál és ezt te is tudod. Miha. Az életem kis reménysugara, a boldogságom jelentése.

- Sajnálom. – én is Dominik. Az ölelésed, a csókjaid, az a huncut mosolyod, mindet sajnálom, az együtt töltött időt. – Önző voltam és ezt még sosem tudtam elmondani neked. Annyira bánom, hogy majdnem tönkre tettelek, sosem akartam.

- Tudom. – Lara ismét felkuncogott, ezért elmosolyodtam. Valami nagyon jót álmodhat, és most szeretném, ha én is álmodhatnék egy világot, ahol Dominik sosem hagyott el, mert ő nekem már csak ott létezhet. A férjem, aki a fény az én fure világomban, a kislányom, akit mindennél jobban szeretek, az édesapám és az új családja, akik az én családom is, a barátaim, miattuk nem álmodhatok.

- Tettem az Édesanyádnak egy ígéretet, miszerint mindig vigyázni fogok Rád. Nem felejtettem el. – szomorú mosolyra húztam az ajkaimat, remegtek a lábaim. Ez az, amit csak Dominik érthet, hisz ő volt mellettem abban az időszakban és ő segített át. – Nem felejtettem el, mert még mindig annyira szeretlek.

Lara.

Miha.

A két egyetlen okom.

_______________________________________
Hát én rohadtul szomorú vagyok. Meghasad a szívem, mert már megint vége. Ez nekem is nagyon nehéz, nem csak Nektek. 
Magam sem értem ezt a véget, úgy döntöttem, hogy mindenki döntse el, hogy Csenge ki mellett lesz ezek után, írjátok meg kommentben Ti kit szeretnétek! :)💚