Egyetlen ok | Nagy Dominik & Miha Blazic |

12. rész - Egyetlen ok

Gera Csenge

Az emlékek villámcsapásként sújtottak rám és ezen Dini sem segített. Szomorúan néztem rá, hisz most fogok kitépni a szívemből egy darabot, amit Dominik adott nekem. Ellenkezés nélkül mentem előre mikor Dini kinyitotta nekem az ajtót és mikor észre vettek a többiek megfagyott a levegő. Tudtam, hogy először Dominikkel kell, hogy beszéljek, de Pantesz pillantása ez őrületbe kergetett fél perc alatt. Egy nagyot nyelve léptem hozzájuk és néztem az említettre, de ő elfordult tőlem. A szívem összeszorult, hisz mi mindig olyan jóban voltunk, most meg... Persze, Dominik mellett van, de akkor Márk miért nevezi magát még mindig a barátomnak? Ő is elfordulhatna tőlem.

- Pantesz. – érintettem meg a vállát.

- Nem érdekel. Beszéljétek meg és lépj ki az életünkből. – szomorúan néztem rá, aztán Márkra, aki csak a fejét rázta és hagytam, hogy Dominik arrébb húzzon.

- Ő csak annyit tud, hogy ma szakítani fogunk. – sóhajtott fel Dominik.

- Marci? – kérdeztem tőle, ugyanis nem volt itt.

- A barátnőjével nyaral. – rántotta meg a vállát. Igaz is, még láttam is egy képet róluk. – Tudom, hogy elcsesztem és sajnálom. Nem kellett volna idáig elmennem, vagyis a kapcsolatunk nem ezt érdemelte volna. – sóhajtott fel.

- Dominik én azt hittem, hogy te sosem bántanál, de most... te bántottál meg a legjobban. És megteheted, hogy úgy csinálsz, mintha soha nem jelentettem volna neked semmit, de attól még valamikor igenis az életed része voltam. – ráztam meg kicsit a fejemet.

- Tudom. – megfogta a kezeimet. – Én csak szeretném, ha tudnád, hogy akármi volt köztünk és miután te készen állsz megbocsájtani nekem én szeretném, ha úgy néznél rám, mint egy barátra. Tudom, ez hülyén hangzik, de nem csak az életem része voltál, hanem örökre az is maradsz Csenge. Egyszerűen nem fogsz eltűnni a szívemből, csak most már máshogy vagy ott. Márk mellett mondjuk. – egy nagyot nyeltem és lenéztem a földre. Nem tudom, hogy működne-e valaha ez a legyünk barátok dolog, de be kell vallanom, Dominik mindig egy olyan ember lesz számomra, aki fontos lesz. Nem most, de egy idő után igen.

- Az egyetlen ok, amiért itt vagyok, az az, amit Miha iránt érzek. – mondtam neki félve a reakciójától, de ő elmosolyodott.

- Nagyon szereted őt igaz? – kérdezte mire teljesen lefagytam. Egyszerűen megszólalni sem tudtam, hisz ezt az ő szájából hallva fura érzés volt. Akaratlanul eszembe jutott, amikor a Bozsik stadionban a nyakába borultam, mert elegem volt a sok hülyeségből, vagy amikor elvitt az első randinkra. Összeszorult a szívem, hogy ezek után képes volt megcsalni, ezzel tönkre is tette a kapcsolatunkat.

- Igen. – feleltem magabiztosan, ám a lelkemben háború zajlott. – Fáj elengednem a dolgokat Dominik, hisz ez egy nagy változás, de boldog vagyok Miha mellett. Mi pedig nem tudtuk megjavítani ezt a kapcsolatot. – egy pillanatra oldalra néztem és láttam, hogy Csilla is épp ránk tekintet, de nem fordult el. – Talán a sors keze volt az, hogy így alakult.

- Sosem fogom elfelejteni azt a pillanatot, mikor rájöttem, hogy szeretlek. – húzta mosolyra a száját.

- Jesszus, te meg akarsz siratni? – kérdeztem felnevetve, de a könnyeim ott voltak a szemeimben. Hosszú idő után ez volt az első, amikor Dominikkel úgy tudtunk beszélgetni, mint régen. – Nem tudom szavakba foglalni, amit érzek. – szipogtam.

- Nem kell Csenge, én is azt érzem. – mondta és magához vont egy ölelésre. – Életem legszebb időszakát éltem meg veled és komolyan, mindig szeretni foglak.

- Dominik megverlek, ha ilyeneket mondasz. – motyogtam a pólójába. – De én sem akarok megfeledkezni rólad soha. Veled éltem meg a poklok poklát és nem bánom, de azt hiszem a mi időnk lejárt. – mondtam és Csilla felé böktem. Ő is arra fordult és elmosolyodott.

- Ugyan még nem tudom, hogy mi lesz köztünk, de remélem hasonló dolog, mint köztetek. – most ő bökdösött a fejével és Miha bizony ott állt az ajtóban egy kis mosollyal. – Komolyan mondom, rám mindig számíthatsz.

- Én pedig egy idő után fel foglak hívni Dominik. Komolyan. – mosolyodtam rá, aztán odasétáltunk a többiekhez, Miha-t pedig megkértem, hogy várjon az ajtóban. Dominik átkarolta a vállamat és még egyszer magához húzott. Letöröltem a könnyeimet és a kis hiányos bandára pillantottam.

- Szakítottunk, de úgy tűnik békésen. – mondta mosolyogva Dominik. – Nem mondasz valamit a barátaidnak? – nézett le rám.

- Szeretlek titeket, és bár vége egy korszaknak, egy nagyon nehéz korszaknak, remélem magam mellett tudhatlak titeket továbbra is. – motyogtam a kezeimmel babrálva, mire letámadtak és egy csoportos ölelésbe törtünk ki. Örülök neki, hogy sikerült ezt így lerendezni mivel Dominik tényleg örökké fontos lesz nekem. Az egyetlen ok a szakításunkban pedig nem a megcsalás volt, és drámaian mondhatnám, hogy azzal az egyetlen okkal Dominik mellett maradhattam volna, de nem. Az én egyetlen okom Miha volt. Az övé pedig Csilla.

- Akkor hétvégén találkozunk itt. – kacsintott egyet Márki, mire felnevettem.

- Rendben, itt leszek, de nekem mennem kell. – mondtam mosolyogva.

- Igen, igen, látjuk. – forgatta meg játékosan a szemeit Dominik. – Remélem ő nem lesz olyan faszfej, mint én voltam.

- Azt nehéz elérni Dominik. – húztam fel az egyik szemöldökömet. – Nem kell, hogy féltsetek. – ráztam meg a fejemet mert láttam a szemükben. – Komolyan, ígérem, hogy nem fog elütni egy autó sem, nem fogja megkérni a kezemet egy őrült ex sem és nem fogok eszeveszettül külföldre költözni. – emeltem meg a kezeimet védekezően, persze mindenki elnevette magát, aki értette, még Pantesz is, bár láttam a kis haragot még a szemeiben, de majd ő is megbékél. Jelenleg kell egy kis távolság Dominiktől, biztosan nem fog ártani, de utána már biztos vagyok benne, hogy valamelyikünk meg fogja keresni a másikat, mert az a szerelem, ami köztünk volt nem fog megszűnni, csak szeretetté formálódik.

Elköszöntem a többiektől, igaz Csillával nem igazán foglalkoztam, de szerintem érthető. Miha-hoz siettem és a nyakába csimpaszkodtam, a kezeit a derekamra tette, aztán egy apró csókot hintett az ajkaimra.

- Minden rendben? – kérdezte mosolyogva.

- Tökéletesen. – válaszoltam neki. – Miha? – szólítottam meg, mire figyelmesen rám pillantott. Nem a legromantikusabb út ez és a hely sem egy Szlovénia, de tudnia kell és ez a legfontosabb. – Szeretlek. – nagy mosolyra húzta a száját és talán ilyen gyengéden még sosem csókolt meg. Azért remélem Dominik látja, hogy mit veszített, bár lehet, hogy nem kellett volna ehhez a végkimenetelhez megcsalás és az a viselkedés, amit ő produkált.

- Szeretlek, Gyönyörűm. – viszonozta az érzéseimet, aztán összekulcsolta a kezeinket és mielőtt kihúzott volna a kocsmából én még visszapillantottam. Dominik mosolygott, de nem volt fájdalommentes. Igen, még fájni fog ez az egész, hiába vagyunk mind a ketten mással.

_______________________________________
Érzelmi kavalkád 3...2...1
Kérlek ne öljetek meg. 😂🙏🏻 Azért a mostani részhez kifejezetten jobban érdekel a véleményetek, még ha rossz is. 🤔
Nem tudom mikor hozom a következőt.

Holnap nagy meccs! Hajra💚