Nem hittem hogy valaha...

12.rész

"Hol van David?"

Kipattantam az ágyból, magamra kaptam a kardigánom és leszaladtam a konyhába. Nagyon megijedtem mert David ruhái nem volt itt, de elhösögettem a félelmem, mivel gondolom felöltözött mielőtt lement volna.

Leértem a konyhába és David nem volt ott. Nem volt sehol. Elment azok után, hogy odaadtam azt neki amit sose fogok visszakapni. Nagyon kiborultam, a könnyeim patakokban folytak. Nem birtam tovább, fel kellett hívnom Diát.

Én: -Szia Dia.-szipogtam.-áttudnál jönni hozzánk, azonnal. Nagyon kivagyok.-majd rákezdtem a bőgést.
Dia: -Persze, indulok azonnal.
Majd kinyomtam. Nem birtam többet mondani. Egyszerűen nem hiszem el, hogy en is felkerültem David "megbaszottak listájára".

5 perc múlva csengettek is.
-Gyere.-mondtam, majd Dia benyított és odaszaladt hozzám.
-Mi történt?-kérdezte, de nekem nem akart megállni a sírásom.-Shhh, nyugodj meg és mond el mi történt.
-Da..viddel teg..nap este le..feküd..tem.-majd újra rámjött a bőgés.
-Hogy mii?? Mia életem, akkor most miért sírsz?-kérdezte, de láttam rajta hogy fingja nincsen, hogy mi a fasz folyik körülöttem. Bátorságot vettem, majd elkezdtem mondani neki a magamét.
-Hogy miért sirok? Ezt most komolyan kérdezed. Míg te tegnap este Adammel hancúroztál, addig engem Mark unokatesód meg akart dugni, hogy élőben közvetíti egy aplikáción, amin több millió ember van rajta. David ezért verte meg, majd hazahozott, megdugott és ma reggel meg elment.-fakadtam ki magamból.-Szerinted minek sirok?
Dia lepődötten hallgatott végig, majd mikor befejeztem a mondani valómat, megölelt.
-Annyira sajnálom Mia, el sem tudom mondani mennyire.-sajnálkozott, de nem hatott meg.
-Sajnálod?-akadtam ki megint.-Miért nem voltál mellettem mikor annyira szükségem lett volna rád? És te nevezed magad legjobb barátnak? Menj el,most.-üvöltöttem rá.
-Mia, beszéljük meg.-kérlelt.
-Mosttantól mi nem vagyunk legjobb barátnők. Befejeztem. Pá.-azzal rávágtam az ajtót. Most kell mindennek elcsesződni-e?
Felszaladtam a szobámba, majd az egész napot végigsirtam.

Most 5 nap pihenőt kaptunk szóval lesz időm a gondolataimat helyre rakni. És újra koncentrálhatok a tanulásra. Idő közben anyáék hazaértek a konferenciáról. Nagyon boldog voltam, hogy újra láthatom őket, nagyon hiányoztak már. David nem keresett a szünetben, Dia pedig többször is próbált hívni, de nem vettem fel neki a telefont.
Összepakoltam a cuccaimat, mivel holnap már újra suli. Próbálok majd úgy tenni mintha semmi nem történt volna, de tudom hogy nehéz lesz. De megcsinálom!

Hétfő:
A reggel valami hihetetlenül szarul kezdődött. Rosszul állítottam be az ébresztőt az este, és kapkodás volt az egész reggelem. De mint tudni illik rólam 10 perc alatt is képes vagyok rendes kinézetet varázsolni magamnak. Most sem volt másképp. Próbáltam olyan ruhát választani, hogy amikor David meglát, lássa mit veszített. Íme:

Megfogtam a táskámat, majd leszaladtam az emeletről.
-Jajj de csinos ma valaki.-szólt hozzám anya.-csak nem tetszeni akarsz valakinek?
-Mamá, kérlek. Egyszerű iskola szett. Ennyi.-mondtam majd adtam anyának majd adtam egy puszit a homlokára.-APAAAA, mehetünk.
-Azta de csinos az én kicsi lányom. Indulhatunk.

5 perc volt kocsival az út a sulihoz.
-Köszönöm, papá. Majd délután megyek.
-Rendben kincsem. De siess mert az a fiú nagyon néz téged.-megpuszilt,majd kiszálltam.

David volt az. Utáltam, hogy olyan gyönyörü szeme volt. Rettenetesen mérges voltam rá.
-Mizu cukorvirág?-kiabált utánnam egy ismeretlen hang.-told ide a formás kis feneked.
Nem fordultam meg, nem is figyeltem mit mond. Majd valaki elkaptam a kezem és maga felé fordított.
-Beszéljünk.-David volt az.
-Nekünk nincsen miről beszélnünk, halott ember vagy a számomra. Végeztünk.

Sziasztok. Itt az újabb rész. Úristen el sem hiszem, hogy meg lett az 1K olvasottság. Hihetetlenek vagytok, és nagyon koszonom nektek.
Kerlek jellezetek ha tetszik nektek a story,irjatok vagy voteoljatok. Puszi❤️