Nem hittem hogy valaha...

19.rész

"Teljesen nem értem"

Nagyon rosszul aludtam. Egész este azon gondoltam, hogy mi a büdös francért költöztem Davidhez. Miért adtam be ilyen hamar a derekam? Teljesen nem értem magamat.

6:30-kor csengett az ébresztő. Szerencsére már fent voltam, úgyhogy nem jelentett gondot az ébresztő kinyomása. Rendszerint még pihengettem egy kicsit az ágyban hiszen csak 9-re kell menni dolgozni, addig viszon elkell rendeznem egy csomó dolgot. Gyorsan végigfutattam az e-mailjeimet, instagramm és egy kis olvasás is belefért még az időmbe. 7:10-kor kipattantam az ágyból és a szekrényem felé vettem az irányt. Próbálom mindig megtalálni az aranyközép utat a kényelmes és az elegáns ruha között. Szóval most erre esett a választásom:

Gyorsan felkonytyoltam a hajamat, majd egy egyszerű sminket csináltam magamnak.

Abban a hitben léptem ki a szobámból, hogy David még nem bent be az irodába, de sajnos csalódnom kellett. A konyhaasztalon egy cetli várt és a kedvenc turmixom:
"Ha beértel az munkahelyedre, várlak az irodámban!"
Nem nagyon foglakoztam vele. Elindultam dolgozni. Útközben beugrottam a kedvenc kávézómba, ahol a legeslegfinomabb kávéz csinálják a Földön.
8:50-re beértem az irodába, lepakoltam a cuccaimat, majd David irodája felé vettem az irányt. Bekopoktam majd benyitottam.
-Ülj le.-parancsolta David.
-Baj van? Vagy miért hivattál be?-kérdezem értetlenül. Erre a kérdésre David feláll, begombolja a mellényét, majd ráül az asztal szélére.
-Jövőhéten lesz a cégünk egyik legnagyobb bulija. Rengeteg nagy ember lesz itt, rengeteg olyan befolyásos ember akik a cégünkbe fektetnek be. Szeretném ha te is itt lennél, mégpedig az én páromként.-mosolyodott el David. Jesszus anyám ez a mosoly, embert lehet vele ölni.
-Ooo...-tanácstalanodtam el.-Igazából, mégcsak most kerültem ide, nem hiszem hohy én lennék a megfelelő partnered.-erre mondatra David felált majd elémtérdelt.
-De, te vagy a megfelelő partnerem.-majd megcsókolt. Ajka meleg és édes volt. Nem hiszem el, hogy megint beadom a derekam neki. Egy kis idő után eltávolodott tőlem majd megszólalt:
-Remélem jó döntést hozol.
-Már megis hoztam.-mondtam nyersen.
-Mégpedig?!
-Leszek a páros a bálon.-mosolyogtam, de éreztem hogy az arcom tiszta vörös.
-Jó döntés. Most pedig mehetsz dolgozni. Este találkozunk.-mondta David majd megcsörremt a telefonja.
-Rendben.-azzal elhagytam az irodát és a saját irodám feé vettem az irányt.

Rengeteg papírmunka. Rengeteg papír. Nem tudom,hogy valaha láttam-e ettől több papírt. Mégis mi a szarnak engem kért fel David, hogy legyek a párja a bálon?! Kezdek nagyon összezavarodni.

Lassan 5 óra és én meg mindig nem tudtam befejezni a papírmunkákat. Megkaptam az uzsonnámat, majd 10 perc pihit tartottam, hogy az ürrs gyomromat megtöltsem.
Reggel óta nem láttam Davidet. Lehet, hogy neki is rengeteg dolga van ezért nem ér rá benézni. Ez kicsit elszomorított. De volt időm gondolkodni. Vajon valami dolga volt azon a reggel mikor otthagyott? Történt valami? Vagy csak egyszerűen nem akart maradni? Úgy döntöttem megkérdezem. Eldöntöttem, hogy hamarabb hazakéreszkedek, hogy valami vacsit főzzek. Jó ötlet! Megcsináltam az összes papírmunkát, majd a főnök úrhoz mentem.
-Jó estét Főnök úr.-köszöntem.-Azért zavarkodok, hogy el tudna hamarabb engedni. Van egy kis elintézni valóm.
-Csak nem a fiammal kapcsolatos?-kérdezi mosolyogva.
-De. Szeretnék neki vacsoráz főzni és egy-két kérdést feltenni neki. Ha megengedi..?-kérdezem megszeppenve.
-Hát persze. Mehetsz nyugodtan....ja, és vedd le a lábáról a fiamat.-kacsintott egyet majd elhagytam az irodát.

Hazaértem, gyorsan összeütöttem a vacsorát, megterítettem, amikor ajtónyitódádt hallottam.
-Jajj Szia.-öleltem meg Davidet.-Gyere ülj el.
-Minek köszönhetem a vacsorát?-kérdezi David.
-Szerettem volna valamivel kedveskedni, amiért itt lakhatok és persze, hogy én lehetek a párod a bálon.
-Igazan nincs mit megköszönnöd.-mosolyog.
Majd leraktam a vacsit az asztalra és elkezdtünk enni.
-Szeretnék veled őszintén beszélgetni. Szeretném, ha őszintén válaszolnál egy kérdésemre.
-Aha, szóval erre megy ki a játek. Hallgatlak...
-Miért hagytál engem ott reggel miután lefeküdtem veled?-érzékenyültem el.
-Mia, én igazán sajnáom...nem hiszem hogy ezt valaha megfogod nekem bocsájtani.
-Miért? Miért feküdtel le velem, ha tudtad hohy ott fogsz hagyni?
-Nem akartalak ott hagyni, muszáj volt.
Mi az hogy muszáj volt. Ezt most komolyan mondta?
-Miért hagytál ott David?-már elkezdtek potyogni a könnyeim.-Én szerettelek téged, mindennél jobban akartam veled a szexet, erre te ott hagytál.
-Mia...-érzékenyült el.
-MIÉRT??
-Mert az anyám meghalt...

Sziasztok. Itt az újabb rész. Látom, hogy nem igazán kommenteltek, pedig én szívesen válaszolok mindenkinek. Jó olvasást. Puszi❤️