Nem hittem hogy valaha...

14.rész

"AZ NEM LEHET, NEM LEHET HOGY Ő A FŐNÖKÖM! TELJES MÉRTÉKBEN KIZÁRT!"

Miért ver engem ennyire az Isten? Egész életemben egy embernek sem árottam, mit vétettem ellened Istenem?
Ahogy megláttam, lepörgött előttem az életem. Az első találkozásunk, amikor eljött értem,hogy elvisz a Dia szülinapjára, amikor ott állt előtt és közelebb és közelebb jött hozzám, éreztem a testének a melegét, majd amikor megmentett Marktól, majd hazavitt és elvette a szűzességemet, másnap reggel pedig ott hagyott. És a utánna lévő dolgokról már ne is beszéljünk. Próbált velem mindig beszélni de sose hagytam. Nem volt kedvem vele beszélgetni, nem voltam rá kiváncsi. Az összes verekedése mind miattam volt, miattam verte szét az összes pasimat, aki valamilyen szinten hozzám ért a szeme előtt. De egyszer az igazgtatónál is elszakadt a cérna. Igazság szerint, mikor kirúgták a suliból nagyon megsajnáltam. Tudtam, hogy pénzes családból származik, hogy az apukája és az anyukája sikeres üzletemberek még talán most is. De sose találkoztam egyikőjükkel sem. Nagyon féltem, mi fog ezután történni.
-David?-fehéredtem le. Mi a szart keres itt?
-Szia Mia. Örülök,hogy itt vagy. Ezek szerint már be sem kell mutatkoznom. Én leszek az osztályvezetőd, azaz a főnököd!-mosolyra húzta a száját.
Teljesen kizárt,hogy ez David legyen. Teljesen megváltozott a viselkedése, a stílusa, teste. Izmos, de mégsem az a nagyon kigyúrt.
-Ez valami félreértés, nem lehetsz a főnököm, hisz kirúgtak a gimiből.-mondtam teljesen értetlenül.
-Akkor menjünk el az én főnökömhoz, majd vele megtárgyaljuk a dolgokat.-azzal kinyította az ajtót, majd a főnök irodájához mentünk.
David bekopogott:
-Tessék.-szólalt meg Josh.
-Jó napot, uram. Sajnálom, hogy már az első nap zavarkodom, de lenne egy kis próblémám az osztályvezetőmmel.-majd Davidre néztem, aki az ajtóban állt.
-Szia, apa.-köszönt David. Na álljunk meg egy percre, apa? Josh Davidnek az apja?
-Apa?-kerdezem értetlenül.
-Figyelj Mia.-mondta Josh.-Én vagyok Davidnek az apukája és egyben a főnöke is. Tudom mi volt köztetek, mivel mesélt már nekem rólad. Tudtam, hogy édesapád ide fog hozni dolgozni. De viszont azt már nem én osztom be, hogy ki kivel fog dolgozni. Azt a felettem lévők.-mondta Josh.
-De...hogyan? Hisz kirúgtak a gimiből?-néztem kérdően Davidre.
-Mivel érettségi előtt rúgtak ki, egy másik gimnáziumban leérettségiztem, majd egyetemre mentem. És hát itt vagyok.-mosolygott rám.
-Próbáljatok meg együtt dolgozni, szükségem van a jó és precíz munkára. Ezzel elmehettek. Aztán nehogy megint összevesszetek.-mondta Josh, azzal felvette a rezgő telefonját.

Davis és én felálltunk majd vissza mentünk David irodájába. David bezárta az ajtót majd felült az íróasztalára.
-Mi történt veled azután, hogy kicsaptak a gimiből?- kérdezte David.
-Próbaltam magam rendbe hozni lelkileg. Sajnos te rátettél egy lapáttal, mert nagyon...-álltam meg. Nem akartam kimondani.
-Mert nagyon...-mondta David.
-Hiányoztál.-mondtam, majd lepattant az asztalról David és közelebb jött hozzám.
-Hiányoztam a kicsi Miácskának. Hogy lehet az? Mondok egy jobbat, sose volt olyan nap. hogy ne gondoltam volna rád.
-Akkor miért hagytál ott, aznap reggel mikor elvetted az ártatlanságomat? Mi a fasznak hagytál magamra.-akadtam ki, de a könnyeimnek nem tudtam parancsolni, elkezdtek potyogni.
-Megvolt rá az okom.-lépett közelebb.-Hidd el, soha az életben nem hagytalak volna el, soha. Aznap reggel mikor felébredtem melletted, nem hittem a szememnek. A világ legszebb lánya feküdt mellettem, aki nekem adta legféltettebb kincsét. Sose bocsájtom meg magamnak amikor ott hagytalak.-mégközelebb jött.
-Utállak David. Sose gyűlöltem még ennyire senkit.-mondtam idegesen.
-Teszteljük le mennyire vis utálsz engem.-azzal elindult az ablakok felé, majd megnyomott egy gombot, amitől az ablakok elsötétültek, majd felkapcsolodtak a lámpák. David odament az ajtóhoz majd kulcsra zárta és visszjött hozzám.
-Utállak David. Bármennyire nem hiszed el, de ezzel nem érsz el semmit sem.-majd mégközelebb jött David, úgy hogy az ajkaink már majdnem összeértek.
-Teljesen biztos vagy ebben? Akkor nem baj ha ezt csinálom?!.-keze elkezdte simogatni a lábam. Teljesen elvörösödtem, olyan jó érzés volt, hogy újra hozzám ér.-Vagy nem baj ha ezt csinálom?!-majd elkezte csókolgatni a nyakamat, a keze pedig már a nőiességemnél volt. Apróbb nyögések hagyták el a számat, amit persze nem akartam. -A tested más mond arról, hogy utálsz. Szerintem nagyon is vonzódsz hozzám.
-Azt csak hiszed.-mondtam, de levegőt már nem kaptam, mert a keze mindig a lábam között matatott.
-Próbáljunk ki mást akkor.-közelebb jött majd megcsókolt. Annyira hiányzott már a csókja, elsőnek nem akartam visszacsókolni, de teljesen uralma alá vett. Kezemet a nyaka köré fontam, a lábamat pedig a a dereka köré. Teljesen elfeletkeztem mindenről, hogy hol vagyok, hogy mit is kéne csináljunk. Csókolózásunkat egy hang zavarta meg.
-Szívem, odabennt vagy.

Sziasztok, itt az újabb rész. Tetszik nektek hogy ennyire elore ugrottunk az idoben? Jo olvasast.❤️