Nem hittem hogy valaha...

21.rész

"Neked nem szabadna itt lenned"

Pont édesanyám volt az akire a legkevésbé számítottam. Úgy tudtam elutaztak apával, mégis mi a fenét keres itt?
-Anya, te mégis mit keresel itt?-kérdeztem megkepődve, de láttam anyám szemében az aggodalmat és a mérhetetlen szégyent.-Gyere be és beszéljük meg ezt bent!
-NEM. Szó sem lehet róla. Most, összepakolsz és visszaköltözöl hozzánk!-anyám hangja nagyon parancsoló volt. Sose láttam még ilyen idegesnek.
-Anya, gyere be és beszéljük meg, kérlek!-kérleltem, hogy jöjjön be...
-Neem, összepakolsz és velem jössz.-egyre nagyobb dühöt és haragot láttam a szemében.
-Elmagyaráznád mégis mi a jó büdös franc folyik itt?
-Kislányom, most az egyszer hallgass anyádra és gyere velem.
-Gyere be, mond el mivan és utánna elmegyek veled!-felcsillant a szeme, láttam rajta hogy hisz nekem.
-Rendben.-azzal bejött a házba, a konyhába kisértem, hoztam 2 pohár vízet és leültünk az asztalhoz.
-Mesélj, anya!
-Kislányom, szeretném ha tudnád, hogy én nagyon sajnálom amit most fogok mondani. Sosem akartam hogy megtudd ezeket a dolgokat, de épp itt az ideje.-zokogott az asztalnál anya és fogalmam sincs mit fog mondani. Teljesen kétsébe estem.-Mérhetetlenül szégyellem ezeket a dolgokat, amiket a múltban tettem. Ha tehetném visszafordítanam az egészet, de nem tudom.
-Anya, ha nem bököd ki mi az, esküszöm elküldelek!-forrtam az idegességtől. Nem hiszem hogy voltam-e valaha ennyire feszült.
-Nekem..-szipogott.-Viszonyom volt David apjával.

Ez volt az a pillanat amikor minden összedőlt bennem. Anyámnak viszonya volt David apjával? Az én szent anyámnak, aki annyira kedves, szerethető nő volt?
-Anya...-felálltam az asztaltól és egyre messzebb mentem.-Mégis hogyan?
-Régen volt már, mikor gimnazista voltál. Apád rengetegett utazott és nagyon kevesett láttam. Hiányzott a törődés, hiányzott hogy valaki foglalkozzon velem. Egy este megbeszélésem volt Daviddel és elhivott vacsorázni. Nem mondhattam neki nemet Mia...-potyogtak a könnyei, ahogyan az enyémek is.
-Ne ejtsd ki a nevemet.-undort éreztem anyám iránt.
-...Vacsora után felhívott magához és...Mia tényleg sajnálom az egészet.
-MEDDIG VOLTÁL EGYÜTT DAVID APJÁVAL?-kérdeztem.
-Mia, kérlek.
-MEDDIG VOLTÁL EGYÜTT DAVID APJÁVAK?-ordítottam.
-Addig míg az édesanyja öngyilkos nem lett.
-Tessék? David édesanyja miattad lett öngyilkos? Mert megtudta hogy viszonyotok van?
-Nem tudtam, tényleg. Édesem, kell hogy higgyj nekem.
-Takarodj a szemem elől. Soha többé ne gyere ide. Takarodjál az életemből.-kituszkoltam a házból.

Egyből felszaladtam az emeletre, David szobájába vettem az irányt. Bebújtam az ágyába és elkezdtem sírni.
Hogy tehette ezt az anyám? Tönkretette egy másik nő életét. Nem hiszem el, hogy ő az én édesanyám.

Nem bírtam elaludni, egész este csak forgolódtam. Meg akartam várni Davidet, nagyon hiányzott már...

Arra keltem fel, hogy valaki puszilgatja a hasamat.
-David?-kérdezem kómásan.
-Szia bébi.-tovább puszilgatta a hasamat.-Annyira finom vagy.-és egyre lejebb puszilgatoztt már. Teljesen felcsigázott, muszáj volt valamit tennem. Megfogtam a fejét, odaemeltem a számhoz a száját és megcsókoltam, úgy mint ahogy még sehogy sem. Visszacsókolt, amitől újra felizgultam de próbáltam ezt nem mutatni. Majd elhúzodott majd a szemembe nézett.
-Mia, valami baj van?-képtelen voltam neki elmondani, hogy az anyám miatt lett öngyilkos az anyukája.
-Semmi, bébi. Hiábyoztál...-majd megint megcsókolt.
-Mikor hazajöttem mindenhol kerestelek és csak remélni tudtan, hogy itt talállak ahol most vagy. De arra nem számítottam, hogy ilyen látványban lesz részem...-aztán végignézett rajtam, amitől végigfutott rajtam a libabőr.-Imádlak meztelenül látni.
-Igen?-majd megpusziltam a nyakát.
-Mia...-lihegte a nevemet.-Kérlek!
-Nem kell kérned...-majd felugrottam az ölébe és elkezdtem kigombolni az ingjét. Láttam a szemében a vágyat és a tüzet egyaránt. Végigcsókoltam a kulcscsontjától kezdve egészen az öve feletti részig, de láttam rajta hogy már nem birja sokáig. Egy hirtelen mozdulattal felkapta a fejemet és az ő arcához emelte.
-Mia, szeretném ha tudnád, hogy nem muszáj megtenned. Nem szeretném elsietnu a dolgokat vagy esetleg rossz élményt okozni neked...
-Kicsim, én szeretném a legjobban ha megadhatnám neked azt amire most a legjobban vágysz..-majd megcsókoltam és ismét elindultam lefelé.
Kicsattoltam az övét, de mindent szépen lassan csináltam. A nadrágját is óvatosan húztam le, de láttam már nem bírja sokáig.
-Ohh Mia, olyan lassan foglak megdugni, hogy könyörögni fogsz, hogy elélvezzél...-azzal kiszabadítottam a farkát a nadrágból, majd elkezdtem azt amit ezelőtt még soha.
-Jézusom Mi..a, ha igy fogsz végig szop..ni, elfogok durrani..-mondta lihegve, de úgy csináltam mintha megsem hallottam volna. Egyre durvábban mozgott a farka a számban.
-Na jo, elég volt.-felkapott, a hátamra fordított, majd lehajolt és megnyalta a nőiességemet.
-Ahh David...-egyre jobban falt. Alug birtam már tovább, egyszer csak David felemelte a fejét, a férfiasságát a nőiességemhez emelte majd belémhatolt.
-Ahww, David..-nyögdécseltem alatta.
-Gyerünk Mia, had halljam a hangod.-aztán lasított a tempón.
-Kér..lek..-nem bírtam tovább, olyan lassan mozgott bennem...
-Megmondtam, amiért járszottál velem, megérdemled hogy szenvedj..-beleharapott a nyakamba, majd megszívta.

Az este folyamán kétszer szeretkeztünk még, addig bírtok ameddig egymás karjába nem aludtunk volna el.
Másnap reggel a csengő zajára ébrettem. Valaki nem tudja hogy vasárnap reggel van. Lebattyogtam, majd ajtót nyitottam.
Egy hosszú, szőke hajú lány állt az ajtóban. Gyönyörű lány volt...
-Te meg ki vagy?-kérdezte gorombán.
-Ugyan ezt kérdezhetném én is.
-David itthon van?
-Ki keresi?
-Mond meg neki, hogy a gyerekének az anyja....

Sziasztok. Rengeteget vártatok erre a részre, és tényleg sajnálom. De itt van, és mindenkinek kívánok jó olvasást. Ha tetszett Vote-oljatok és kommenteljetek❤️