A Csapatkapitányom ~YoonSeok~

9. |Mi van velem?|

'Yoongi, egy vagy kettő?'

Ez után egy ideig csöndben ültünk egymással szemben. Mimi várakozóan pillantott rám, én pedig teljesen elmerültem a gondolataimban, hogy mégis mit válasszak. Leginkább azt szeretném tudni, hogy mit érez irántam, de így van esély rá, hogy megbántom amit nem akarok. Viszont az még mindig jobb, hogy "járok" Mimivel, minthogy tönkrevágok mindent azzal, hogy bevallom Hosinak az érzéseimet. Bár lehet így is elbaszok mimdent, de az most bem lényeg..
-Yoongi.-rákapom a tekintetemet a velem szemben ülőre-Elbambultál.
-Bocsi..-elkezdem harapdálni a számat miközben tovább agyalok. Megint a magas lány hangjára leszek figyelmes.
-Mit választasz?-oldalra billentett fejjel pislogott felém.
-Kettő.-szűkszavúan és halkan válaszoltam a barátnőmnek, aki alig de hallotta mit mondtam.
-Szuper! Akkor már kezdhetjük is!-összecsapta a tenyereit majd mosolyogva rám emelte íriszeit.-Á, egy kérdés. Csók?-
-Ha nagyon muszály..-elhúztam a számat mire vállatvont.
-Nem tudom. Csak hihetőbb lenne, nem? Vagyis..ha neked kínos lenne, akkor inkább haggyuk.-egy apróbb mosoly ült az arcán. Igaza van. Hitelesebb lenne ez tény..
-Benne vagyok.-határozott hangomon mindketten meglepődtünk, majd miután felfedeztük egymás arcán ugyanazt az emóciót, muszáj volt felnevetnünk. Jókedvünknek a csengő vetett véget, aminek hallatán gyorsan lemásztunk a fáról majd felmentünk a földrajz terembe. Az ajtó elött Mimi összekulcsolta a kezeinket, majd egy bíztató mosolyt küldött felém(Megjegyzem a találkozásunknál túloztam. Tényleg alacsonyabb vagyok nála de nem túl feltűnő. A csapatban még így is én vagyok a legalacsonyabb..). Mélylevegőt vettem, majd a terem felé vettük az irányt. Izgulok. Ez nem is kifejezés arra amit érzek, de próbálok higgadtnak tűnni. Ismét leültünk egy hátsó padba majd a még mindig összekulcsolt ujjainkat az asztalra -,úgymond szemelé- tettük. Elkezdtünk beszélgetni valamilyen sorozatról, és közben éreztem, hogy sokan megnéznek minket. Rápillantok az ajtóra, ahol épp most lép be hangosan nevetve, szinészkedésünk tárgya. Mimi látta, hogy észrevettem valakit, ezért megszorította a kezemet, ami arra "kényszerített", hogy ránézzek. 'Ő az?' tátogott így csak egy aprót bólintottam válasz képpen. Nem telt el sok idő, megéreztem az ajkait az enyéimen. Észbekapva csókoltam vissza, szememsarkából feltűnést kerülve, pillantottam a vöröshajúra, aki mereven bámult minket. Elváltunk, majd egymásra mosolyogtunk. Ráneztem Hobira mintha csak most venném észre, és elkezdtem mosolyogva integetni neki. Hoseok egy feltűnően eröltetett mosolyt -inkább vicsort- eresztett el, majd felénk közeledett. Úgy csináltam, mint akinek nem tűnik fel a hamis mosolya, amit még a vak is látna.
-Összejöttetek?-kérdezte egy kis éllel a hangjában. Lehet kevesebb ideig kell szinlelnünk mint gondoltal..
-Igen.-rápillantottam a padtársamra, és a hitelességért hüvejkujjammal megsímítottam a kezét.
-Szuper! Mikor?-
-Gondolom feltűnt, hogy nem voltunk bent az előző órán.-választ ezúttal Mimi adott -valószínűleg- féltékeny barátomnak.

Hoseok:
(Szerk.:Elölről le írom Hoseok napját, hogy egy kicsit érdekesebb legyen;))

Idegesítő ébresztőm szakított ki az álmaimból, amit egy morgással díjaztam. Miután kinyújtóztattam fáradt végtagjaimat, elindultam a konyhába valami reggeliszerű kaja után kutatni. Előszedtem a műzlit, tejet, két tányért meg kanalakat, ugyanis ide hallom Taehyung trappolását. Leültem reggelizni amit egy barnahajú mócsing szakított félbe. Kómásan botorkált az asztal felé, majd helyetfoglalt velem szemben.
-Jó reggelt!-vidáman köszöntöttem testvéremet, aki szintén elmormolt valami köszönés félét. Megreggeliztünk, elmosogattunk, ezután pedig elmentünk készülődni. Felvettem egy egyszerű fehér pólót, egy szakadt nadrágot és egy piros edzőcipőt. Gyorsan fogatmostam, megfésülködtem, majd elindultam, hogy megnézzem Taehyungot, hátha készen van már. Benyitottam öcsém szobájába, aminek tulajdonosa alsóneműben szugerálta a ruhásszekrényét. Annyira belemerült a gondolataiba, hogy érkezésemet sem vette észre.
-Taetae. Nem akarok semmi jónak elrontója lenni..Viszont, ha így folytatod nagyon csúnyán el fogunk késni.-mondandóm befejeztével kiindultam a szóbából, de öcsém hangja megállított.
-Hobi, várj! Melyiket vegyem fel? A feketét vagy a vöröset?-jött ki a szobájából egy-egy vállfával a kezében.
-Vörös.-ezzel lezártnak tekintettem a témát és visszaindultam a szobámba, hogy felvegyem a hátizsákomat, és elindulhassak a pokolba.
-Taehyuuung! Gyere máár!-kiáltottam testvéremnek az ajtóból.
-Megyek!-a választ követve felbukkant egy -mostmár- rendezett barna hajkorona, és a gazdája egy...egy fehér pólóval égy bőrdzsekivel.
-Mi lett a pulcsikkal?-azért kérdezte a véleményemet, hogy utána felvegyen egy teljesen más szettet? Igazából, ha nem így történt volna, nem is ismertem volna rá..-Mindegy.. Csak haladjunk!-kilépve az ajtón megvártam míg Taetae is kislattyog a házból, majd bezártam a nyílászárót. Majdnem elkéstünk mind a ketten, de szerencsére az utolsó pillanatban -szószerint- beestem a terem ajtaján. Körbenéztem és szememmel egy fehér hajkoronát és annak tulajdonosát kerestem, sajnos sikertelenül. Leültem Mark -Tuan- mellé, aki mellesleg tagja a kosárcsapatunknak, csak nem rég lesérült ezért eddig nem járt edzésre. Egész órán az ajtót figyeltem, hogy mikor esik be Hófehérke, de semmi. És ez így ment a következő órán is. Kezdek aggódni, hogy beteg vagy valami. Miután becsöngettek a harmadik órára, elkönyveltem magamban, hogy ma már nem találkozom Yoongival. Kb. 10 perccel a becsöngő után beesett az ajtón két elég rendezetlen külsejű osztálytársam. Ki sem találnátok kik azok.. Yoongi és az új barátja. Vajon mitcsináltak eddig? Eggyütt voltak végig, vagy csak az iskolában futottak össze? És a legfontosabb..Ez engem miért is érdekel ennyire?! Nyílván csak barátok. Bár nem mintha örülnék neki vagy valami. Engem aztán nem zavarna, ha járnának.. De tényleg.