A Csapatkapitányom ~YoonSeok~

13. |Novemberi hétvége|

"Ide-oda kapkodtam tekintetemet ajkai, és szemei között. Olyan puhának, és édesnek tűnnek. Szeretném megkóstolni őket.

Egyre közelebb hajolok ajkaihoz, mire ő is megmozdul. Borzalmasan lassan hajolunk egymáshoz mégközelebb. Orrunk már majdnem összeér, mikor megállunk. És csak nézzük egymást, de egyikünk sem mozdul. Élvezzük egymás közelséget, és csak a másikra figyelünk. Szinte minden elnémult körölöttünk és csak mi vagyunk.

Gyönyörű."

Hobi oldalra billentett fejjel figyelt tovább engem. Én mozdulok először, amire ő is előrébb dől egy kicsit. Megint csak az ajkaira tudok figyelni. Biztos vagyok benne, hogy olyan édesek mint a nyalóka, amit Mimi szokott venni az iskolai büfében. Mikor elértem párnácskáit lágyan mozgattam enyéimet, mire Hoseok is csatlakozik hozzám. Percekig csókolózunk, amit egy fényképezőgép kattanása szakít meg. Mikor felnézünk, találkozik a tekintetünk Mimiével és Taehyungéval, akik kicsit arrébb foglalnak helyet, egy bokor tövében. Mikor észreveszik, hogy meghallottuk a gép hangját, kicsit kínosan integetnek, majd felkelnek és elkezdenek idétlenül táncolni és vihogni. Hoseokkal csak elmosolyodunk, majd megint egymásra nézünk. Hobi szemei csillognak a könnyektől, amik nem sokkal késöbb végig szántották hibátlan arcbőrét. Lágyan letöröltem könnyeit, majd szemébe néztem.
-Miért sírsz?-lágy és aggódó hanggal kérdeztem.
-Boldog vagyok..Azt hittem sosem jön el ez a pillanat..-szemét törölgetve ejtette ki ezeket a szavakat ajkain. Elmosolyodtam majd én is megszólaltam.
-Én sem..-Hoseok ezek után jobban elkezdett sírni. Állánál fogva emeltem fel a fejét, hogy gyönyörörű, örömkönnyektől csillogó szemébe tudjak nézni. -Hoseok. Én már az első pillanatban beléd szerettem, mikor az ofő melléd ültetett első nap. Mikor megkérdeztem, hogy, hogy hívnak, akkor hazudtam mert megjegyeztem amikor a tanár megnevezett téged. Miután találkoztunk Mimivel, szinte azonnal kitalálta, hogy meleg vagyok és szerelmes beléd. Segíteni akart azzal, hogy féltékennyé teszünk úgy, hogy eljátszuk, hogy járunk. Az elmúlt kilenc napban, már kezdtem feladni mert a menhelyes mutatványod után, nem nagyon mutattál féltékenységet vagy bármi mást. Szombat este teljesen lerészegedtem, és mikor kijózanodtam, féltem, hogy bármit kikogyogtam neked és te emlékszel rá, én meg nem. Aggódtam, ho-....-időm sem volt befejezni, mert Hobi újra ajkaimra tapadt. Szerelmesen csókoltuk egymást, aminek most Hobi vetett véget.
-Én is szeretlek, Yoongi!-hatalmas mosolyát erővel sem lehetett volna eltűntetni ajkairól. Hobi szavaitól az én ajkaim is felfelé kezdtek görbülni.

Jimin:

A buli estéje

Miután Jungkook megcsókolt, annyira részeg voltam, hogy visszacsókoltam, viszont amint észhezkaptam eltoltam magamtól.
-Jungguk ez nem helyes..-mélyen a szemébe néztem és próbáltam részegen elmagyarázni neki a helyzetet.-Tudod..nagyon helyes vagy meg minden, de én heteró vagyok. Nagyon sajnálom, ha ezzel megbántalak, de nem akarom, hogy azt hidd játszok veled..-büszke vagyok magamra, hogy egy egész összeszedett szöveget tudtam neki mondani. Vagy legalábbis valami olyasmit.. Kook egy kicsit letört volt ami érthető. Megveregedtem a vállát, majd felajánlottam neki, hogy hazakisérem, amit elfogadott. Miután életveszélyes helyzetek nélkül elértünk Jungguk házához, azt mondta aludjak ott, mert részegen és egyedül nem akar elengedni. Elég nehezen tudtam megértetni vele, hogy nem lesz semmi bajom, de mikor sikerült, egy diadalittas mosoly kiséretében indultam el, Yoongival közös házunk felé.

//TIMESKIP//

Hoseok:

Tél eleje van, november vége egy szombati nap. Yoongival abban a parkban sétálunk, amelyikben nem olyan régen szerelmet vallottunk egymásnak. Kézenfogva mászkáltunk a parkban. Miután meguntuk a sétálást, leültünk egy padra és néztük a környéket, de az én tekintetem egy idő után a bámészkodó Yoongira tévedt. Próbáltam minél jobban megjegyezni az arcát. Szeretnék örökké amlékezni az együtt töltött pillanatainkra. Yoongs észrevette, hogy figyelem mire kérdőn rámnézett. Válaszul csak mosolyogva megráztam a fejemet. Nem beszéltünk, mert nem kellett. Ez a pillanat így volt tökéletes. Beszéd nélkül.

Mikor már kezdtünk fázni elmentünk Yoongiék házába, mert az közelebb van mint a miénk. Jimin Beakhyunnal van valahol, szóval most nincs a lakásban.

Magunkra terítettünk egy nagy pokrócot és leültünk a kanapéra tévézni.
-Valahogy kedvem támadt forrócsokit inni..-Yoongi elgondolkozva meredt a tévé irányába, amire valószínűleg nem nagyon figyelt.-Te kérsz?-
-Nem hangzik rosszul.-imádom a forrócsokit, így most is megkívántam. Mosolyogva figyelem, ahogy szerelmem felkel az ülőalkalmatosságról és elindul a konyha felé elkészíteni a italunkat. Nem sokkal késöbb két nagy bögrével tér vissza, aminek csak a tartalma gondolatára is összefut a nyál a számban. Yoongi felémnyújtotta az egyiket amiben néhány pillecukor úszkál forrócsokim tetején.

Az egész estét így töltöttük el. Valamikor tíz óra magasságában egyenletes szuszogást hallottam a jobb vállam felől, ahova nem is olyan régen Yoongi döntötte a fejét, így valószínűleg tőle jön a hang. Elmosolyodva kapcsolom ki a tévét, majd Hófehérkét menyasszonypózba kapva viszem fel az emeletre a szobájába. Ráadok egy pizsamát majd én is csórok magamnak valamit Yoongi szekrényéből amiben aludhatok. Gyorsan átveszem a talált alsót és egy pont jó felsőt, ami rá tuti nagy. Miután ezzel megvagyok bemászok mellé a puha ágyba. Átölelem derekát és magamhoz húzom.
-Szeretlek Yoongi..-mosolyomat le sem lehetne kaparni az arcomról. Hófehér tincsei közé suttogom a szavakat, mire fejét a mellkasomba fúrja és így alszunk el.

Reggel mikor kinyitom a szememet nem találom magam mellett Hófehérkét. Kimászom a puha párnák és a meleg paplan takarásából, hogy megkeressem Yoongit. Lementem a földszintre, s nem sokkal késöbb meg is pillantottam Yoongit a TV elött zabpehellyel tömni magát. Aranyos látványa miatt muszáj volt mosolyognom. Lehuppantam mellé a kanapéra, ami következtében felkiáltott.
-Hoseok! Majdnem magamra borítottam a müzlit!-
-Neked is jó reggelt Cicus!-felnevettem, de ő csak értetlenül meredt rám új beceneve hallatán.
-Cicus?-
-Igen. Mert édes vagy mint egy kiscica.-mosolyogva megpusziltam az arcát, amibe egy kissé belepirult. Hozzábújtam, s az egész napot így töltöttük.

•Nagyon sajnálom! Ilyen sok kihagyással ide pofátlankodok nektem egy ilyen rövid résszel, borzalom!😰 Minden esetre remélem tetszett és nem lett nagyon rossz.. Viszont én most elköszönök. A következő részben találkozunk!😉•

(Azt még halkan megjegyzem, hogy már csak egy-két rész van az első évad végéig😆)

Makneroni~