A Csapatkapitányom ~YoonSeok~

11. |Hamis kép|

Mikor beértünk az utcába, már lehetett hallani a hangos zenét. Szélesen elmosolyodtam. Nagyon régen voltam utoljára bulizni. A házhoz érve bementünk a kerten keresztül az ajtóhoz. Jimin becsöngetett, és furcsa módon meghallották. A házigazda nyitott ajtót, egy pohárral a kezében. Ha jól látom, ő már nem szomjas..
-Sziasztok! Már mindenki itt van. Mi tartott eddig?-kérdezte, meglepően józan hangon.
-Bocsi. Ez van.-válaszolt Yoongi zsebredugott kézzel.-Amúgy. Ő itt Jimin. Jimin, Jackson. Jackson, Jimin. Remek. Most, hogy ezt letudtuk, mehetünk inni?-felyezte be Yoongi mondandóját, kissé unott hangon. Oldalba löktem, és felvilágosítottam, miszerint bulizni vagyunk, így lehetne egy kicsit boldogabb is. Erre csak megforgatta szemét, és Jacksont arrébb tolva ment be a házba.
-Nézzétek el neki.-nézett Jimin Jacksre majd rám-Rossz napja volt.-
-Aha, jó..-válaszoltam majd Jiminnel bementünk a házba, ahol hangosan szól az egyik BigBang szám. Hirtelen megjelent elöttünk egy táj évfolyamtársunk, Kunpimook Bhuwakul két pohárral a kezében. Mindenki csak BamBamnek hívja, még a tanárok is, mert senki sem tudja rendesen kiejteni a nevét.
-Hali! Itt egy kis alapozó a többihez!-mosolygott ránk, majd a kezünkbe nyomta a poharakat. Jiminnel egymásra néztünk, vállatvontunk majd lehúztuk a pohár tartalmát. Úgyis jól beakartam rugni, amihez sok alkohol kell majd, mert -sajnos vagy nem sajnos- jól bírom a piát.
-EWW! Ebben mi van?!-nézett Jiminie BamBamre aki csak vállatrántott és elsétált. Tény, hogy elég erős volt.. Lehet, hogyha ebből még párat lehúzok, akkor hamarabb lerészegedek mint gondolnám..

Mikor beljebb mentünk a házba, megpillantottam MinMit, aki a többi lánnyal ellentétben akik itt vannak, nem picsatakaró szoknyát és köldökig vágott fölsőt vett fel, hanem egy hosszú, tapadós fekete nadrágot, egy zártabb nyakú fekete fölsőt és egy rövidebb, csillogó bőrdzsekit, olyasmit mint ami Taehyungnak van. Haját lófarokba fogta, a lábára pedig egy közepes magasságú fűzős bokacsizmát húzott. Nem volt túlsminkelve. Ki volt húzva a szeme és egy nem túl erős piros rúzs volt az össz sminke. A fülében egy Jungkookéhoz hasonló körfülbevaló volt, bal oldalt plusz egy. Elég jól belejöttem ezekbe az outfit elemzésekbe.. MinMi épp Markkal és a barátnőjével beszélgetett. Nem akarok odamenni mert az a banya is ott van, de szeretném megismerni Tuan szerelmét.
-Sziasztok!-köszöntem mikor odaértem hozzájuk.
-Hobi!-kiáltott fel Mark lelkesen.-Szeretném bemutatni neked a barátnőmet. SeulRa ő itt Hoseok, akiről meséltem.-mosolygott Mark a lányra.
-Nagyon örülök!-nyújtotta felém kezét, amit elfogadtam.
-Én is.-mosolyogtam rá, majd futólag az engem halványan mosolyogva figyelő MinMire pillantottam. Észrevehette, hogy ránéztem, mert szélesedni kezdett a mosolya. Esküszöm, megrémít. Időközben kiderült, hogy SeulRa és MinMi jóban vannak. Mark halkan megjegyezte nekem, hogy azért mert általánosban legjobb barátnők voltak, és most is közel állnak egymáshoz, csak kicsit kevesebbet beszélnek és találkoznak, mint régen. Teljesen különböznek egymástól. Viszont nem igazán érdekelt tovább a társaságuk, így elindultam megkeresni Taehyungékat, akiket a konyhában találtam meg. Elkezdtünk beszélgetni, és egyre több olyan lötty került a szervezetünkben, amit BamBam adott érkezésünknél. Éppen annyira voltam részeg, hogy másnap már biztos ne emlékezzek semmire, de még nem fetrengtem a padlón, és nem is képzeltem be mindenféle manókat. Elkezdtem szédülni, így kimentem az udvarra, ahol éppen párok dugták le a nyelvüket a másik torkán. Elfintorodtam, majd kerestem egy olyan helyet, ahol épp nem dúl a szerelem. Egyszer csak Jackson jelent meg egy seprűvel, és azzal próbálta rendre tanítani azokat a párokat, akik már majdnem levetkőztették egymást. Azt kiabálta, hogy: "NEM FEJEZITEK BE? EEWW! EGY KIS TISZTELETET EMBEREK!" Nem úgy néz ki mint aki nagyon leitta volna magát. Bár eddig bármikor is voltam nála házibulin, mindig ő maradt a legjózanabb. Viszont ha nem ő tartja a bulit, akkor úgy leissza magát, hogy az hihetetlen. Jacksonék háza kintebb van a külvárosban, ahol már nincs túl sok fényszennyezés. Lefeküdtem a fűbe, és a gyönyörű eget pásztázva, azon gondolkodtam, hogy milyen szomorú lehet csillagnak lenni. Mikor egy csillag elpusztul, az emberiséghez csak évekkel késöbb ér el a tény, miszerint az a bizonyos égitest már nem létezik. Arra gondoltam, hogy a csillagok pont olyanok mint a lelkek; ha egy megsemmisül, a körülötte lévő embereknek nem tűnik fel azonnal, csak napokkal, talán hetekkel azután miután a katasztrófa megtörtént.