𝚃𝚊𝚛𝚝𝚜 𝚏𝚎𝚗𝚗 𝚊 𝚟𝚒́𝚣𝚎𝚗 ○Yoonmin○

Ｆｅｅｌｉｎｇ

Jimin

Nem tudod igazán mi az a fájdalom.
Amikor eluralkodik rajtad az az érzés,hogy nem létezel igazán.
A mély tömény depresszió ami ellen nem tudsz tenni semmit,SEMMIT.
Csak próbálod magad nyugtatni,hogy majd jön valaki aki fent tart,aki nem szúr át rajtad még egy szöget ezzel az óceán aljához szögelve, még jobban, ezzel megfullasztava téged.
Vagyis én így érzem.
Amikor néha pedig van egy kis erőd próbálod megmenteni a hitedet,pár rajzal hanggal,zenével és még több zenével.
Anonim dolgok mögé bújni és beszélgetni....drogokhoz nyúlnál,ha menne csak nincs önbizalmad még ahhoz sem hogy olyan kapcsolatot szerezz.Ezért csak vagdossod magad.
Ez vagyok én csak én.
Ez a szó is új értelmet nyer,ha sokat mondogatod.
ÉN az énem amiből csak egy van.
Ami az enyém.
Az a pár barátod akik vannak és szereted őket,még nekik is hazudsz csak hogy elkerüld a kínos kérdéseket.Hogy nehogy találjanak rajtad egy lyukat,ahova puskát helyezhetnek ezzel megölve téged.
Túl nagy a védekezésem...ilyen gondolatokat,mi?

Mindig mosolyog kényszerből,nehogy azt higgyék baj van.A maszkomat lassan nem ismerem meg az igazi arcomtól.

Borzalmas.
Félelmetes.
Szörnyű.

Néha elképzelem a boldogságot ami visz egy kis fehéret a fekete elmémhez.

Elképzelem ahogy nyugodtan cigizek kint az erdőben egy tisztáson,vagy zenét alkotok egy stúdióban,fotózok a hegyről,festek egy BOLDOG képet.
De ezek csak álmok amiket csak én érzek képzelek.

○○○○○○○○○○○○○

Sziasztok!Ez az első könyvem,kicsit fura érzés,de remélem elmegy egy "résznek"
(Legalább 20.részt szeretnék neki.
Szóval később^^)