𝚃𝚊𝚛𝚝𝚜 𝚏𝚎𝚗𝚗 𝚊 𝚟𝚒́𝚣𝚎𝚗 ○Yoonmin○

Ｕ ｌｉｅｄ ｔｏ ｍｅ

Jungkook

*VISSZA EMLÉKEZÉS*

Az a napom is ugyan úgy kezdődött,mint a többi. A fülledt nyári levegőtől mindenki megtudott volna fulladdni.

Felkeltem,kávé,ruha,motor
tökéletes volt.

Aznap Jin elhívott motorozni Hobiékkal,gondoltam miért ne?
Úgyis azt csináltam volna egész nap.

5-re beszéltük meg a találkát.

Lassan készülődni kezdtem,már vettem fel a sisakomat és indítottam volna be a motort amikor hívott valaki.

Hoseok volt az.

Valami baj volt Namjoonal,azt mondta megállíthatatlanul sír, remeg és az én nevemet mondogatja.

Mondtam neki, hogy pár perc és ott vagyok

idegesen vezzetem végig a városon.

Mikor odaértem idegesen sétáltam fel az emeletére,még jó,hogy tudtam a panel kódját.

Szinte betörtem azt az ajtót.

Idegesen léptem be a nappaliba,Namjoon még mindig sírt.

-Hoseok,mióta sír?-kérdeztem miközben le vettem azt a szart a fejemről.

-Már negyed órája,nem tudom mit tegyek-mondta idegesen.

-Menj el,nyugtasd meg magad és ezt bízd csak rám-mondtam majd rámosolyogtam.

-Megpróbálom....-mondta aztán elment.

Leültem Nam mellé a földre,ő erre felemelte a fejét és oldalra nézedt.

Görcsösen megfogta a karom és hozzábújt.
Remegett a teste borzasztó gyorsasággal.

-Nam,figyelj rám-mondtam,de nem akart.

Felemeltem fejét balkezemmel.

-Kook.....-még a hangja is remegett

-Semmi baj itt vagyok,nem megyek sehová-mondtam lágyan.

-É-én n-nem b-bír-bírom-mondta elveszett tekintettel nekidölve kezemnek.

-Miért mondogattad a nevemet?Valami rosszat tettem?Va-

-Mo-mond-ani aka-akartam v-vala-mit-mondta majd mégjobban a kezemhez bújt.

-Nam,egy kicsit elengedsz,leakarom venni a kabátom

Lassan elengedett.

Gyorsan lekaptam magamról,majd vissza ültem mellé a földre.

Majd újra a karom után nyúlt.
A kezét csak kezem helyezte így kézfeje a földön volt az enyém mellet.
-Mesélj-mondtam majd összekulcsoltam ujjainkat még mindig remegett néha erőszakosan megszorította

-Én......-vett egy mély levegőt majd rászorított kezemre-Szeretek valakit.....és amikor szólni akartam neked akkor elkezdtem remegni és szorongni.

A SZÍVEM ÖSSZESZORULT

-Semmi baj itt vagyok, lehet, ha elmondod akkor jobb lesz.

-Jungkook....-kicsit felém nézedt fejével-Te vagy az.

-Hogyan?

-Kookie.....-mondta lágy elhaló hangon.

majd elfordítottam a fejem,nem akartam látni a pillantását túlságosan zavarban voltam.

-Nézz rám, kérlek-hangja keserves volt.

Rászorítottam a kezére

-Szeretlek

Befeszültek az izmaim válaszára várva,de helyette megölelt.

*JELEN*

Elhittem minden szavát....

Hogy rohadna meg......

4 hete annak,hogy megtörtént az a csodás incidens.

És most mégis itt vagyok a korházban az ő kezét szorítva miközben megyünk vissza Suga szobája elé a nővértől.

Még mindig felfoghatatlan....