𝚃𝚊𝚛𝚝𝚜 𝚏𝚎𝚗𝚗 𝚊 𝚟𝚒́𝚣𝚎𝚗 ○Yoonmin○

Ｍｅｍｏｒｉｅｓ

Jimin:

A homlokom egyezett az Amazonasszal, mivel szerencsétlenségemre eleredt az eső miközben futottam haza a dokitól,egyem meg.Este megint lesz egy "vendégem" félre értés elkerülése érdekében festményt fogok eladni neki nem pedig örömöt.
Csoda, hogy van még munkám és megtudok belőle élni...Addig előkéne halásznom azt a borzalmat, ha jól emlékszem egy eres kéz volt rajta ami nyúlt egy őőő,BOLYGÓ ez az bolygó felé.Valahol a konyhában van.
Vagy a fürdőben?
Levettem a cipőm és beléptem a szobámba.
Teljesen nyomott volt magányos, szomorú, undorító.A tükör elé álltam.
Hajam fekete és csapzott,ázott volt, az arcom pedig vizes.Fekete pulcsi volt rajtam kék szaggatott nadrággal.Ez a bámulás nem tarthatott tovább pár percnél.A fürdőbe igyekeztem, hogy megkeressem a kis hunszutott.
Ha jól emlékszem 6-ra jön, a vicc az egészben, hogy még a nevét sem tudom.Emlékszem régen még mikor mindig jött Hoseok hyung, hogy a festményeimet megvegye.Imádta az összeset.
Akkor minden olyan egyszerűnek tűnt.

Namjoon mindig megvédett..
Hoseok mindig felvidított...
Jin hyung mindig anyáskodott..
Taehyung mindig kisegített..

Yoongi pedig elhitette velem, hogy pótolhatatlan vagyok...

Azóta a nap óta nem láttam annak már 2 éve.Láttam őket távolról, elsétáltunk már egymás mellet, de semmi.

A nagy gondolkodásom közben megtaláltam amit kerestem.
Van még 5 percem.Milyen irónikus.Csinálok magamnak egy kávét ameddig "betoppan".
A kávégép hangja egyenlő a minden napi gondolataim hangerejével, mert nem hallasz tőlük semmi mást csak azt.

Kopogtatnak leteszem a kávém és megindulok az ajtó felé.
Amint kinyitom megfagynak gondolataim.

-Jimin,ismét vennék valami szépet,jó?-mosolygott rám nagy Nap szemeivel.
Bekönnyeztem majd hangos zokogásba törtem ki, térdeim megremegtem ezért összeestem.
-Hoseok...-nyögtem fel könnyeim alatt-Hoseok!
-Semmi baj, itt vagyok-jött közelebb de mielőtt leülhetett volna átöleltem lábát és neki dőltem.
-Annyira hiányoztál, annyira üres volt a napom nélküled-fúrtam fejem még jobban lábába.
Ahogy beljebb jött Hoseok úgy húzott engem is maga után,nem fogom elengedni soha többé én leszek a házi koalája.
-Beszélnünk kell-mosolygott rám komoly hangon-Yoongi...

-NEM biztos, hogy nem-engedtem el lábát majd felálltam és bementem a konyhába.
-Jimin, még mindig haragszol rá?-jött utánam és megragadta csuklóm majd felhúzta a pulcsim hegek ezrei muatkoztak meg rajta-Csak rosszabb lett, meghaltok nem érted? !-komolyodott el arca hangja pedig egyre csak keményebb lett.

-Inkább meghalok-néztem rá-Nem kell több hazugság-kiakartam tépni kezem szorításából nem sikerült.

-Hova lettél Jimin?
Hol van az akit tiszteltem?
Hol van az aki megverte a fél sulit, értem?-Nézedt rám sírva-Hol van az aki mindig segített nekem?Aki megbocsájtotta nekem?-kezem nem engedte el-Segíteni akarok visszakarom adni azt amit adtál.

Szememmel a padlót pásztáztam.

-Fogalmad sincs mi történt velem,neked sokkal könnyebb-néztem rá komoran miután összeszedtem magam-Nem neked kellet végig nézned ahogy meghal az anyád a kezedben!
Nem neked kellet kimásznod a kölcsönök alól!
Nem neked kellet látnod ahogy lecsúszik az öccse!
Nem neked kellet érted?!
Nem neked!
És már a faszom se tudja hol van az öccse!
Nem neked kellett melletetek mosolyogni a szemetekbe!
Yoongi végig tudta!
Ő tehet róla, hogy most ott van és nem velem az egyetlen élő rokonom!
A legalját súrolja és azt várod, hgy segítsek neki?!-ordítottam a képébe-Nekem ne mond, hogy mi lettem nagyon jól tudom mi lettem!Ahhoz képest mégis van pofám levegőt venni!Egy okot mondj ami NEKEM jó, ha segítek rajta!Vak voltam!Nem vettem észre a jeleket!-Fogtam meg fejem a másik kezemmel.
-A barátaid vagyunk,elmondhattad volna, hogy..
-MIKOR?OTT HAGYTATOK?!MÉG, HA AKART VOLNA SE TUDTAM VOLNA

-Annyira pofátlanok vagyunk veled szemben..nem is érdemeltünk meg téged hányszor kihúsztál minket a szarból, hányszor vertél meg embereket miattunk..hálátlanok vagyunk magadra hagytunk két évre-közelebb lépétt és a másik kezemet is megfogta-De most jóvá szeretném tenni bűneimet, jó barát szeretnék lenni a szemedben.Segíts, hogy segíthetsek.

-Legyen,miben?-mosolyogtam rá lágyan.Olyan könnyedén elfelejteném a múltat?

-Yoongi meghal, ha nem segítesz.Az alján van még Rm-re se hallgat se Jungkookra-Jungkook?Az ki a rák?

-Jungkook?Az meg ki?-nézdtem rá értetlenül.
-Ó...ő egy Jeon.

-Átok a fejetekre-nézdtem rá komolyan.

-Annyi tetoválása van, mint égen a csillag-nevet fel.

-7 óra-mondja-Yoongi korházban van.

-Rendben...

Ez az egész egy álom, nem akarom elhinni.