𝚃𝚊𝚛𝚝𝚜 𝚏𝚎𝚗𝚗 𝚊 𝚟𝚒́𝚣𝚎𝚗 ○Yoonmin○

Ｕ ｂｅｌｉｖｅ ｔｈｅ ｔｒｕｔｈ

Yoongi

Az esőcseppek az egyetlenek amik megértenek engem.
Most az hallgatom ahogy kellemesen zuhannak le az ablakra és elhomályosítják azt.Szememmel melletem lévő nyugalmat áraztó vékony csipogást hallgatom.
-Park Jimin?Igen ismerem.-hallom meg a falak mögül.A név hallatán elkerekednek szemeim.
Park.
Hallkan próbálok felnevetni,de sajnos nem megy.A nevetésem mellé éreztem nem csak a jókedvem fog felszínre törni.

-Jimin....jimine..-szememből kijöttek az érzések, megállíthatatlan vízesésként folytak a könnyeim.
Felemeltem kezemet a plafon felé.
Hosszú ujjaimon a köröm szinte nem is látszódott,megpillantottam tetoválásomat és mégjobban,úgy éreztem magam, mint egy pohár amibe vizet tölteten,majd a pohár tele lesz és kijönn belőle aminek ki kell.Tenyeremnél a hüvelykujjam alatti részen lévő tetoválást néztem amin egy kétoldalú mosoly volt
(:)
Most mégis magányosnak érzem magam nélküle.Annyi mindent mondanék neki kezdve azzal,hogy mekkorát tévedtem.Hiányolom az illatát az édes mosolyát,a lelkét,a kezét,a közös pillanatokat,az összeomlásokat,a nyaralásunkat,a szabad lelkünket,az öleléseket,a gyújtót...miért,miért tettem ezt vele?Miért vagyok ekkora idióta?!
Újra az óceán parton lenni.
A kurva életbe.
Valaki kinyitotta az ajtómat.
-Yoongi hyung?-hallotam lágy hangját Jungkooknak.
-Mit akarst?-Letöröltem gyorsan könnyeimet és rámosolyogtam.
-Hyung,jól vagy?-sebes volt az arca,de inkább nem szóltam semmit úgyis megtudom.
-Fáradt vagyok-közöltem érzelem mentesen
-Mindig fáradt vagy..
-Probléma?-itt egy kicsit megálltam és arcát kezdtem el nézni,nem tetszenek nekem ezek a sebek-Mit szeretnél?

-Namjoon és én beszéltünk-az ágyam mellé húzott egy széket és leült.
-Nem végződött jól, igaz?-kezdtem el mereven a plafont bámulni.

-Elkezdtünk vitatkozni azon,hogy menjen el pszicho...izéhez,azután verekedtünk,aztán elküldöt és most a tanácsodat akarom kérni.
-Tanácsomat?Namjoon nem szokta csak úgy elküldeni az embereket,szerintem túl hamar akartatok találkozni.Szóval most te ne csinálj semmit ne írj rá semmi,megkell várnod amíg ő csinál valamit.
-Tessék?-hmm túl "sok" lettem volna?
Rámosolyogtam.Na most legyél bátorító te, idióta...
-Ha számítasz neki akkor hamar felfog keresni,hidd el nem fogja kibírni ezek után egy napnál tovább-a puha párnáim közül felemelkedtem és előre hajoltam egészen közel hozzá-Amúgy halottál valamit Jennieről?-tereltem el a témát már eleget kapot a tanácsomból,meg tudni akarom mi van a "hugimmal".

-Lecsukták-közölte közömbösen majd még a vállát is megvonta hozzá.
-Basszameg,már megint?-vetődtem hátra.Mindig olyan ügyetlen szegény.
-Fél év és szabad,javító intézetben van.

-Hyung kérhetek valamit?-nézedt rám boci szemekkel.
-Attól függ gyerek,hallgatlak
-Mondmeg,hogy szoktassam le
Felnevettem,jó hangosan, ez hülye?
-Jaj...jó szórakozást nyújtasz-fél mosolyra húztam a számat.
-Hyung
-Tudod te, hogy hol beszélsz velem és, hogy miért vagyok itt te, idióta?
-Valahogy le kell szoktatnom...nem fog csak úgy besétálni velem az elvonóra.
-Ki a rák sétálna be oda,az maga a pokol!-lettem ideges tényleg voltam már az elvonón nem túl kellemes maradjunk annyiban.
-Yoongi hyung,miért sírtál?
-Tessék?Én nem....
-Hyung!
-Csak egy régi dolog amit elbasztam.
-Ismersz egy Park Jimin nevű embert?-tette fel azt a kérdést amit nem akartam hallani.
-Hol halottad ezt?-ültem fel újra idegességemben.
-Wonho és Jooheon hyung beszéltek róla-én megfogom fojtani,mind.a.kettőt.
-Mit tudsz róla?-ugye nem mondták el,hogy ő...
-Hogy ő egy fontos ember volt nektek.

Lefagytak az ujjaim éreztem ahogy elkezdek zsibbadni és bizseregni,fülem elkezdett sípolni és a vérem folyását hallotam csak és semmi mást.