𝚃𝚊𝚛𝚝𝚜 𝚏𝚎𝚗𝚗 𝚊 𝚟𝚒́𝚣𝚎𝚗 ○Yoonmin○

Ａｚ éｒｔｅｔｌｅｎｓéｇ ａｎｇｙａｌａ

Jungkook:

Bementem a kórházba Yoongihoz és elkezstünk beszélgetni természetesen. Már egy ideje akartam tudni egy választ erre a kérdésemre, szóval feltettem
.
-Ki az a Park Jimin?

Yoongit még soha nem láttam ilyen idegesnek.Úgy vert a szíve, hogy attól vízhangzott az egész szoba.
-Yoongi hyung?
-Nincs közöd hozzá-szólt ridegen.
-Miért jó ez nektek?!-Felálltam a székből ami indulatom miatt hangos csattanással érte el a padlót-Szükségem van arra, hogy tudjam!-őszintén beszéltem szinte égetet mindig ez a név annyira ismerős mintha mindig is tudtam volna,hogy ki ő.
Yoongi nagyon elgondolkozott, majd válaszolt, végre.
-Emlékszel még arra ugye?A legelső találkozásunkra-emelte rám tekintetét, szemei idegesek és sokat tudóak voltak.
-Igen, és?-nem értettem mi köze van ennek ehhez.Emlékszem rá, megakart verni az egyik sikátorban, nekem jött.Volt mögötte egy srác aki üvöltött utána.Azt ordította, hogy:

A kurva anyádat Min Yoongi a pokol lesz az egyetlen ami befogad majd!

Csak nem?
-Park Jimin volt, ő volt ott-szemeim kikerekedtek, megdermettem akár egy szobor.
-Mi csináltál vele?-kérdeztem félénken, azután miután sikerült összeszednem magam.
-Tönkre tettem a maradék életét-Szemei elködösültek.
Beállt az a bizonyos néma csend.Órákig tartott, amíg valaki kopogtatott az ajtón és bejött.Hoseok hyung volt az,értetlenül meredtem felé.
-Jungkook,menj ki-szólt rám.És köszönni ki fog?
-De..-folytatni akartam, de újból rámszólt.
-Menj ki-ellent mondást nem tűrő hangon szólt rám szemei felsőbrendűségeről árulkodott, és még milyen jól-Most.
Hangos léptekkel hagytam el a szobát, vízhangzott a lépteimtől a kő padló.Az ajtót kissé, de azért rábasztam egyet.Idegesített a tudata annak, hogy itt van az ember a kérdésemre és..lekell nyugodnom.
Az ajtó előtti széken egy srác ült, ismerős volt a feje.
-Szia-köszönt rám.
-Hello..-furcsán néztem rá.
-Jeon Jungkook, ugye?-engem kémlelt barna szemeivel, angyali volt.Földöntúli, nem e világi.
-Igen-zsebre dugtam kezeim, majd mellé lépdeltem.Hátamat a falnak támasztottam, úgy kémleltem tovább.
-Te kit akarsz látogatni?-kérdeztem.
-Yoongit-keserű mosoly jelent meg az arcán.
-Honnan ismered?-tettem fel a következő kérdést, egyre türelmetlenebbül.
-ohh..-lepődött meg igen érdekes formában kezeit tarkójára vezette így megláthattam csuklóján ékeskedő, meglehetősen "friss" vágasokat amiken még az alvadt vér is rikított.Nem szóltam érte, pedig nagyon akartam.Szája az ó formát vette fel, másik kezével pedig pulcsija ujját kezdte el piazkálni-Nos, úgy látom mégis csak bekell mutatkoznom.Fejét felém fordította és rám mosolygot-Park Jimin vagyok, bár nem hiszem, hogy ismernél.
Szemeim akkorák lettek, mint a diók.Állam gyakorlatilag a földön volt.Kezeimet kivettem szebemből és megfogtam vele a két vállát.
-Úristen!-nem hittem el-Te vagy?A fiúk annyit meséltek rólad, Namjoonék is mindig megemlítenek egy két verekedés után.Nagyon nagyon örülök a találkozásnak!-Szemei meglepetségről árulkodtak.
-Micsoda?-nem is tudtuk feldolgozni, hogy mi történik mivel drága Hoseok hyungom megint megzavart.
-Jimin-rákapta fejét az illető és értette is.Székeből feállt majd elindult, de még visszanézedt egyszer.
-Nagyon örültem a találkozásnak Jeon Jungkook-kezével intett nekem egyet majd maga után az ajtót gondosan becsukva hagyott ott engem a gondolataimmal,Hoseokkal, és a tudattal, hogy ő volt az, aki megmentett itt mindenkit.
-Hyung..-Rámeredtem, akár egy ártatlan nyuszi, mert nem is tudtam volna másképp nézni ezek után.
-Miért van itt?-nem értettem, ha Yoongi megbántotta akkor kiért van itt?Ezt nekem, tudnom kell.
-Jimin azért van itt, mert..-nem bírta végig mondani kinyitotta száját majd újból visszacsukta azt, de végül sikerült neki kimondania-Ő is haldoklik.
Szemeimet lecsuktam, nem tudtam már nagyobra nyitni a szemeimet.
Jimin haldoklik, de miért?
És akkor, mint akár villámcsapás a fába vágott belém a tudat, hogy:
Csuklói nem véletlenül véresek, akár a gyilkosnak.
-Hoseok hyung...-kinyitottam szeimet, láttam ahogy idegesebb lesz.Mi történik odabent?Elegem volt a titkokból-Válaszokat akarok-szemeit ismét rám vezette.
-Ha az olyan egyeszerű lenne, mint ahogy azt gondolnád..-mondta volna tovább, de nem engedtem.
-Mindent tudni akarok.