Tűz és jég - míg az egyik pusztítást ígér, a másik egy teljesen új világot.
Míg a másik szórakozottan szeli végig a vérrel áztatott utcákat, a másik csendben lépked a hideg hűvös Gothami utcákon és mosolyogva nézi az őt bámuló hideg, üres tekintetek...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ha valaki hazudik, elárulhatja magát akár egy mozdulattal - vakarja az orrát, a hátad mögé tekint ahelyett hogy a szemedbe nézne, dörzsöli a tenyerét...az embert apró kis mozzanatai lebuktathatják magukat, ha esetleg el akarják kerülni az igazságot. Jeremiah egy halvány jelét se mutatta hogy hazudott volna, mégis úgy éreztem hogy nem az igazat mondja. Nem akartam vele megosztani a kételyeimet, de az ajkaim akaratlanul is szétnyíltak.
- Hazudsz. - suttogtam alig hallhatóan, de úgy látszott ő értette minden szavam.
- Tessék? - vette le a szemüvegét az orráról, majd az inge puha anyagjával törölgetni kezdte a lencséit.
Tekintettem a plafonra tévedt, majd az ajkaimat kezdtem harapdálni. Sosem voltam az az ember, aki magában tartotta a véleményét valamivel kapcsolatban. Persze az őszinteségemmel sokakat megbántottam - például ha az egyik osztálytársam megkérdezte hogy aranyos e az a lila fekete mintás ing, amit előző délután vett a plázában, én megmondtam neki, hogy szerintem ez volt a legnagyobb hibája egész életében hogy pénzt költött arra a felmosórongyra. Most sem volt másképp. Jeremiah nagyokat pislogott rám, közben még mindig a szemüvegét tisztogatta.
- Szerintem hazudsz Xander. - raktam karba a kezem, közben nyomatékosan megnyomtam a "Xander" szócskát, ami az a szó, amibe egész életében burkolózott. Felbiggyesztette a szemüvegét az orra hegyére, majd ajkait egy igen gondterhelt sóhaj hagyta el.
- El sem tudod képzelni milyen teljesen elzárkózni a külvilágtól. Itt nincsen Ecco-n és rajtam kívül senki. Itt csakis egymásra számíthatunk és támaszkodhatunk. Hiányzik az emberek moraja, az autók dobhártyaszaggató dudálása, a madarak csicsergése, az esti fényben tündöklő csillagok ragyogása, a napsütés. Nem tudod milyen érzés az egész életedet bezárva, a föld alatt leélni. Egyedül.
Felvontam a szemöldököm kisebb monológja hallatán. Egyszerűen csak álltam ott és hiába akartam bármit is mondani, egy hang sem jött ki a torkomon. De egyben biztos voltam - nem sajnáltam és nem is bíztam benne. Mert ha ösztöneim jól súgják, akkor Jerome gyilkosával nézek farkasszemet. Ha meghalt egyáltalán. Ha így is van, megpróbálta megölni és újra meg fogja tenni mihelyt lehetősége adódik rá.
- Te nem ismered Jerome-ot. - folytatta, válaszomat meg sem várva. - Egy őrült mániákus. Egy pszichopata, aki ha megerőlteti magát, akármit teszek és akárhogy rejtőzöm, megtalál. Nagyon rossz dolgokat fog velem tenni, ha ez bekövetkezik.
Hunyorogva néztem a kissé sápadt arcú Valeska fiút, aki mihelyst szóba került a testvére, megdermedt a tehetetlenségtől és a félelemtől. Talán van is miért félnie. Jerome rögeszmésen meg akarta találni a testvérét, azért rohantuk le a partit, mert fel akarta hívni Jeremiah figyelmét, elő akarta csalogatni, hogy egyenesen a csapdába sétáljon. De ehelyett Jerome köddé vált, én pedig itt vagyok. Közelebb léptem a fiúhoz, aki hűvös arccal nézte mozdulataimat. Jobb kezemet lassan felemelve, homlokára hulló kósza barnás fürtjeit a helyükre söpörtem. A reakciója az volt amit vártam - kissé behúzta a nyakát, közben egyenes vonallá préselte ajkait.
- Csak nem félsz édes? - suttogtam kicsit lesajnáló hangon, közben egy széles mosoly terült el az arcomon, a fiú pedig egy hatalmasat nyelt. - Félhetsz is. Mert ez még nem a jéghegy csúcsa. Nem tudom mi történt a múltban. De azt igen, hogy Jerome minden erejével azon volt hogy megtaláljon, te pedig annyira rettegsz hogy a föld alatt bujkálsz ahelyett hogy szembe néznél vele. Gyáva vagy Xander. És az is maradsz. Előbb utóbb úgy is rád talál majd és akkor hatalmas árat fogsz fizetni a tetteidért, nagyobbat, mint amennyit fizettél volna. - simítottam végig az ujjaimat puha fehér arcán, majd megpaskoltam kis párnácskáját. A fiú végig csendben maradt, szürkéskék szemeivel ördögi mosolyomat vizslatta, majd a szikrát szóró szemeimet, amik égtek a gyűlölettől. Kezemet ismételten a mellem alá fontam, majd ásításra nyújtottamajkaim.
- Álmos vagyok. Hol van egy rohadt ágy?
● ● ●
Üdvözöllek kedves olvasó! Ma este a kíváncsiság hajt, így felteszem a kérdést - kivel látnátok szívesen drága főhősnőnket a történet végén? Jerome-mal, vagy Jeremiah-val? ☺ Persze én tudom hogy mi lesz a végkifejlett, de a kíváncsi vagyok melyik fiú oldalán látnátok szívesen Isabella-t. 😊
