Tűz és jég - míg az egyik pusztítást ígér, a másik egy teljesen új világot.
Míg a másik szórakozottan szeli végig a vérrel áztatott utcákat, a másik csendben lépked a hideg hűvös Gothami utcákon és mosolyogva nézi az őt bámuló hideg, üres tekintetek...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
- Hogy lehetsz életben?
Jeremiah keze remegett. Lélegzetét visszafojtva nézett testvére szinte lángoló tekintetébe, amik úgy érezte, teljesen felperzselik a teste minden egyes porcikáját. Mintha nyárson sütnék éppen. A fiúval ellentétben Jerome végtelenül boldog volt. Szórakoztatta a testvére látványa. Az hogy a szemei fátyolosan csillogtak, hogy alig mert levegőt venni a közelében. Fegyvere csövét a remegő Jeremiah homlokához érintette.
- Nah, ugyan márt testvérkém, hol hagytad a jó modorod? - Jerome vigyora szüntelen volt. - Így kell üdvözölni rég nem látott testvéredet? Sem ölelés, sem egy pici puszi?
Jeremiah nem igazán bírt nevetni testvérével. Már a látványától is a hideg futkosott a hátán, nem még hogy hozzá érjen. Hatalmasat nyelt, az imént legurított vodka liftezett a gyomrában. Tudta hogy nem húzhat ki semmit Jerome-ból, kertelni fog, aztán végez vele. Megnyalta sokktól kiszáradt ajkai, majd szóra nyitotta azokat, de a sebes arcú felemelte mutató ujját majd Jeremiah szájához nyomta.
- Nem, nem tesó. Csak nem azt képzelted hogy társalgás nélkül megúszod az egészet. - Jerome terve nem az volt hogy most itt helyben lelője. Tudni akarta. Tudni akart mindent. - Csak hogy tudd - mutatott végig magán - ezt itt magadnak köszönheted...Xander. - mihelyst kimondta testvére álnevét, eddig Jeremiah ajkához tartott kezét a hasához fogta és jól ismert kísérteties nevetésébe kezdett.
- Mégis hogy képzelted hogy el tudsz bújni ilyen gyökér név mögött? Végül is....te is az vagy. Egy kis gyökér aki a földbe burkolózva várja a messiást. De drágám, én elérem hogy végre kivirágozz! Lehet hogy már nem nézünk ki ugyan úgy, de az agyunk egy rugóra jár. - itt szünetet tartott és testvére vállába bökött. - Ugyan olyan őrült vagy mint én.
Jeremiah szeme elkerekedett. Testvére beteges elmélete szinte sértőnek hatott számára. Ő nem lenne képes arra hogy kioltsa mások életét. Még egy legyet is sajnál, aki betéved a rejtett labirintusába, majd le kell csapnia. Rosszul volt a vértől és a halál gondolatától.
Testvére viszont máshogy látta. Lehetőséget látott a fiúban és tudta hogy benne is meg van az ami benne él - egy őrült, mániákus gyilkos, akit nem érdekel hány férget kell eltaposnia a szórakozása érdekében. Tönkre akarta tenni Jeremiah-t méghozzá olyan módon, hogy gyűlölje magát és minden tettét, aztán térden csúszva könyörögjön a haláláért. Még a gondolatától is izgatottság járta át a teste minden porcikáját.
- Tévedsz! - a fiú hangja elcsuklott, majd eddig visszatartott könnyei végigszántották az arcát. - Te megölted anyát!
Jerome mosolya, most hogy az ajkai kissé megnyúltak, még szélesebbnek és gonoszabbnak látszott mint valaha. - Arról a részeges kurváról beszélsz, aki már szinte meg akart rontani téged annyira szeretett? Vagy arról a luvnyáról aki elefántszart lapátoltatott velem egész álló nap, majd jól megveretett minden jött ment cirkuszi bohóccal akikkel minden nap dugott reggeltől estig? Hmmm....- itt tekintete a fehér plafonra tévedt, majd ököllel testvére vállába ütött. - Vagy ez ugyanaz a személy? Bocsánat, még nem igazán tiszta minden a fejemben. - harsányan felnevetett - De ha arra a ribancra gondoltál, akkor igen. Megvártam amíg a legittasabb állapotában lesz és addig ütöttem a baltával még szörnyet nem halt...
- Elég...- Jeremiah szeméből áradt a könny. Ha tudta volna hogy Jerome valóban ennyire veszélyes nem ment volna el és akkor ez nem történik meg. Az anyja élne és nem kellene a testvérétől félnie.
- Elég? - az őrült Valeska összeszorította állkapcsát, majd tett előre egy lépést, miként a testvére reflexszerűen hátrálni kezdett. - Csakis magadnak köszönheted öcsikém és a kibaszott hazug pofádnak! Tiszteltelek testvér! De te bemocskoltál, hazudtál mindenkinek, hazudtál a családnak amiért egy szörnyként kezeltek! Ezért....- itt újra mosoly gördült az ajkaira. - úgy is tettem. Csak azt kapták amivé formáltak. Jah és csak hogy tudd, megöltem a drágalátos bácsikánkat is, aki aranyosan kikotyogta azt hogy hol keresselek. Béke poraira! - itt összetette mind két kezét és bólintott egyet. - De ne szomorkodjunk annyit! - vihogott. - A buli még csak most kezdődik!
Jeremiah-nak harmadjára is pislognia kellett mire felfogta a hallottakat. Tényleg ő formálta volna Jerome-ot egy szörnyeteggé? Végignézett testvére fehér, kissé beteg fegyenc öltözetén, majd lenyúzott arcán. Megrázta a fejét. Nem. Nem ő a hibás. Csakis Jerome.
- Te megölted Zach bácsikánkat?
- Igen - legyintett, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, majd fegyverét Jeremiah homlokától a márványkövön elnyúló lányra szegezte. - és vele folytatom. - vigyorgott a vörös hajú, közben ujjait a ravaszon pihentette.
- Jerome ne! - a szemüveges fiú testvére keze után kapott. Jerome kapott az alkalmon és zakója gallérjától fogva a falhoz passzírozta őt. Jeremiah felnyögött a testét ért hirtelen fájdalomtól, ami hirtelen koccant a hideg falhoz. Orra hegyéről leesett a szemüvege, ami aprót koccant a földre érve, majd hangosan ropogott Jerome fehér bakancsa talpa alatt, mikor vigyorogva rálépett, ezzel teljesen tönkretéve azt.
- Ölj meg, de őt hagyd békén! - rettenetesen félt. A benne felgyülemlett félelem hirtelen dühvé vált, a méregtől nyála lassan kicsordult a szája sarkából, ami szépen lecsorgott az álláig.
- Nem. Egészen más terveim vannak veled testvérkém. Szemet szemért, nem de? - szinte már belevicsorgott Jeremiah arcába. - Mégis csak igaz a mondás ; egyetlen rossz nap is elég ahhoz hogy az ember megőrüljön. Gondoskodtam arról hogy a te őrületed a felszínre törjön. Szívesen! Naaaa de ne szomorodj el! Egész Gotham veled nevet majd! - kuncogott, majd erősebben szorította meg a megszeppent testvére gallérját. - De őt előbb elviszem. - bökött szabad kezével a lány felé, majd mielőtt testvére bármit is szólhatott volna, Jerome egy hatásos, egyben nem végzetes ütést mért a fejére, mitől ájultan, rogyott össze a földön.
Jerome átlépte a fiú ájult testét, majd karjaiba vette a lányt. El kellett tűnnie mielőtt a rendőrség a nyomára bukkan. Szemeit végigvezette a karjaiban fekvő, angyali arcú lányon. Tudta hogy vele sikerülni fog a terve. Mégis volt benne egy érzés. Egy furcsa de mégis kellemes érzés, ami jobban felcsigázta, mint az ártatlan emberek életének elvétele - a lányból áradó sötétség és hűség. Látott benne lehetőséget, potenciált és tüzet. Jó sok tüzet. Minek segítségével Gotham gyönyörűen fog égni.
