Tűz és jég - míg az egyik pusztítást ígér, a másik egy teljesen új világot.
Míg a másik szórakozottan szeli végig a vérrel áztatott utcákat, a másik csendben lépked a hideg hűvös Gothami utcákon és mosolyogva nézi az őt bámuló hideg, üres tekintetek...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Testvéri szeretet - hűség és kitartás. Megvan ugye?
A testvéredre mindig számíthatsz. Bármilyen helyzetben, a szülők helyett is jobban megértenek és segítenek hogy elkerüld a bajt - de nem a Valeska ikreknél. Még az egyik tényleg hűséget érez a testvére iránt, a másik inkább szabadulna tőle - elszakadna a cirkusztól. Jeremiah tudta hogy nagyobb dolgokra hivatott, mint hogy ott a cirkuszban tengődjön a családjával. Születésnapjára - ahogy most is - egy doboz színes ceruzát és zsírkrétát kapott, mivel nyugodtan szabaddá engedhette a fantáziáját és kedvére tervezgethette a saját kis világát. A labirintusok szerelmese volt, minden vágya, hogy egyszer megalkothasson egy sajátot. Mérnök szeretett volna lenni -alkotni akart, valami újat és szépet ajándékozni a világnak. Viszont tudta hogyha a cirkuszban marad tűzbe vetheti tervét. Most is tervezett - hogy hogyan szakadjon el a családjától.
Ahogy azzal is tisztában volt, ha terve sikerül - testvére örökre meggyűlöli majd.
* * *
- Anya! - Jeremiah lélekszakadva dörömbölt lakókocsijuk ajtaján, közben néha hátra pillantgatva, mintha rettegne az őt körülvevő sötétségtől. Zihált, rángatta az ajtót, hogy minél hamarabb az ajtó másik oldalán tudhassa magát, mielőtt testvére utolérné. A fehér, kissé rozoga ajtó lassan kinyitódott, Jeremiah nagy megkönnyebbülésére - anyja állt előtte, ruháját igazgatva, letörölve elkenődött rúzsát. - Miért nem játszol a testvéreddel kincsem? - duruzsolta a nő, közben megpaskolta a vörös hajú fiú fejét. De mikor az asszony meglátta fia meggyötört arcát és lefelé konyuló rózsaszínes ajkát, riadtan lépett ki a lakókocsiból és magához szorította a fiút. Jeremiah szemei könnybe lábadtak, úgy szorította magához az anyját mint még soha azelőtt. - Jerome meg akar ölni! - bömbölte.
Leila ölbe kapta a fiút és bevitte magával a lakókocsiba. Ez már Jerome harmadik próbálkozása volt a héten, de máig azt hitte fia csak bolondozik. Abban a pillanatban Jerome szaladt a lakókocsihoz szélesen mosolyogva, kezében az anyjától kapott naplót lobogtatta. - Anya! -integetett már messziről a fiú - Nézd milyen szépet rajzoltam! - de mikor odaért az anyjához, nem dicséretet kapott - egy hatalmas pofon csattant az arcán. A fiú legördülő ajkakkal, könnytől fátyolos tekintettel nézett fel Leila-ra. - Nem tetszik? - hüppögött Jerome. Az anyja összeszorította állkapcsát és még egy hatalmas pofonban részesítette fiát. - Hogyan lettél te ilyen? Hogy hozhattam világra egy ilyen szörnyeteget mint te? - fröcsögte az asszony a fiú arcába. - Ma kint alszol! - csapta be a lakókocsi ajtaját. Jerome kétségbeesetten kezdett el dörömbölni az ajtón. Kis öklét felsértette a rozsdás ajtó, az erőteljes ütéseknek köszönhetően. - Nem csináltam semmit! Kérlek engedj be!
De hiába szólongatta édesanyját, Leila bezárta a befelé vezető utat, ezzel Jerome-ot teljesen kirekesztve. A fiú kisírt szemekkel rogyott össze az otthonuk előtt - barna farmerja piszkos lett ahogy leült a porba. Térdét felhúzva, szorosan magához szorította naplóját, mit később kinyitott az újonnan készült alkotásánál - az édesanyját rajzolta le, ahogy testvérével szorosan közrefogják őt - mosolyt kanyarított mind hármójuk arcára, hiszen miközben készítette ezt a rajzot, rettentően boldog volt. Most viszont könnyei eláztatták a puha papírt, mi elkente anyja égszínkékkel megrajzolt szoknyáját. A fiú egy mozdulattal letörölte puha fehér szeplős arcán végigfutó könnycseppeket, majd előhúzta a zsebéből a testvérétől elcsent zsírkréták egyikét majd összeszorított fogakkal, erősen a papírhoz szorította. Körkörösen belemászott vele Jeremiah és Leila arcába, míg testüket és egész lényüket be nem telítette a vörös szín.- Gyűlöllek. - sziszegte a napló felé görnyedve.- Gyűlöllek, gyűlöllek, gyűlöllek. - folyamatosan csak ezen szavakat suttogta maga elé, mozdulatai pedig egyre magabiztosabbak és hisztérikusabbak lettek, olykor olykor felkacagott miközben újonnan alkotott rajzát csodálta. Pupillája mintha hirtelen óriásira tágult volna, ajkain széles vigyor ült minek szélén egy csillogó nyálcsík folyt le egészen az álláig, miközben az eddig teljesen ártatlannak tűnő családjáról készült rajzot teljesen ellepte a vér.
- Az ő vérük.- suttogta maga elé Jerome. - Egyszer majd az ő vérük fogja festeni ezeket a finom fehér papírokat.
