Arranged Marriage

4.

[külső szemszög]

Csend. Egyetlen hang sem hallatszott át még a falon sem, ami elválasztotta a lányt a külvilágtól. Selena, aki már lassan kezdett megőrülni - ha még eddig nem lett volna eléggé az - a bezártságtól és a túlzott csendtől a haját markolászta idegesen.

A gondolatai kezdték felemészteni.

Nem mintha nem szokott volna már hozzá a magányhoz és az antiszociális életstílushoz, amit előszeretettel gyakorolt, de azért ami sok az sok.

Legalább átöltözhetnék vagy valami... - morgott magában.

Mivel sosem szerette a sokáig nyúló némaságot már annál a pontnál járt, hogy magának fog beszélni, vagy inkább a négy falhoz maga körül. Még el is nevezte őket.

- Én nem értem, Gerard! Miért vagyok itt? - gesztikulált hevesen a kezeivel, ahogy a matracon elterülve magyarázott a plafonnak. Fekete, hosszú haja úgy nézett ki akár egy szénaboglya, és bárki látta volna aggódott volna a mentális épségéért.

- A francba már! - állt fel irritálva a helyzettől.

- Valaki! Hahó! - ütögette az ajtót, hátha kívülről hallják, és megszánják legalább egy szerencsétlen jelenlétével.

Hát ez nem működik...

Tehetetlenségében levágta magát a sarokba, és elhatározta, hogy ha nem is látja senki, duzzogni fog. Úgy sincs semmi dolga.

Csak arról nem tudott, hogy minden egyes mozdulatát végig nézte egy kivételes valaki (a francba lassan nem tudok a saját anyanyelvemen - Sophie).

- Olyan aranyos, nem gondolod, Mich? - mondta kicsit elnevetve magát, amit ha akart volna se tudott volna visszatartani, ahogy figyelte a gyönyörű lányt a képernyőn keresztül.

- Cameron, te amúgy olyan hülye vagy, nem is értelek - csóválta a fejét a séf, ahogy a helyére pakolta az utolsó tiszta tányért is.

- Hé! Egyelőre én vagyok a főnököd, úgyhogy nem javaslom, hogy ilyen hangnemben beszélj velem - nézett maga mögé, hogy adjon egy figyelmeztető arckifejezést a férfinak, aki csak a szemét forgatta.

- Elnézést, Sir Cameron! Rosszul fejeztem ki magam, hadd fogalmazzam át - köszürölte meg a torkát - Képtelen vagyok felérni a maga kivételesen magasfokú intelligenciájához, ahhoz hogy meg tudjam érteni a rendkívül csökkent szintű értelmiségét.

- Mi a..? - ráncolta össze a szemöldökét a fiú, ahogy ismét az idősebbre tekintett - A mondat felénél elakadtam.

- És még te vagy a legokosabb tanuló az iskoládban - sóhajtott csalódottan - Mit tanítanak nektek manapság?

- Nem tudom, de szerintem Selena lassan becsavarodik odabent, szóval jó lenne, ha szólnál Joe-nal, hogy kísérje fel az egyik emeleti szobába. Csak nem hagyhatom a pincében, nem igaz? - csukta le a laptop tetejét.

- Oké - törölte meg a vízes kezeit Michael.

- Nem hallottam - piszkálta mosolyogva a fiatalabb.

- Igenis, főnök! - forgatta a szemeit, és kirohant az említett őrért, akit az ablakból pillantott meg, mielőtt az eltűnt volna szem elől.

Ne aggódj, drágám, hamarosan minden megoldódik.

_____________

HEEEEEY, PEOPLE!

Wow, élek! És még új részt is hoztam, huh! (Na igen, este 9 után, de mit számít az?)

Nem gondoltátok volna, hogy feltűnök ennyi idő után, ugye? El kell szomorítsalak, feltámadtam a korai téli álmomból. Mondjuk, ha úgy vesszük általában szinte soha nem haladok ezekkel a könyvekkel hehe *kínosan nevet, és szuggerálja az ablakot*.

Jól van, elég belőlem. A lényeg, hogy van update;)

Remélem, nem csalódtatok a csodálatos fogalmazási képességeimben most sem (note the sarcasm).

Hope you enjoyed! További szép napot/estét vagy tökmindegy!
(^з^)-☆Chu!!