Annexus |☑️|

1

A borzalmas iskolai csengő rázta fel a félálomban fekvő költözött diákokat. Mind fáradtak voltak hisz ez az év első tanítási hete. Mindenki a nyár legnagyobb történeteket meséli. Ki kivel kavart vagy éppenséggel kivel nem. A termékben mindenki az órarendet véste fel füzetébe akkor még szépen. Kivéve Taehyungot aki ezek ellenére egy rozzant kis buszon igyekezett eljutni az iskolájába, már a 3. évet taposta itt, nem volt jó tanuló sokszor próbálták kicsapni. Okos volt ő csak nem igazán foglalkoztatta az iskola. Sokszor piszkálja ezért barátja is de mit mondhatna? Ő élni akar.

Igaz sokszor sínylődött hisz már fiatalon 2 munkája van és az iskolában is 5 évig jár. Nyelvi szakon volt talán az egyetlen óra amitől sosem hiányzott az angol volt és az irodalom. Míg a másik barátja szinte testvére szépen csendben gazdagodott az utcán. A párjával sok helyen terjesztettek dolgokat. Sosem bántotta ez ha ezt szeretné akkor hajrá. Felsőbb éves barátnak pedig mindig az iskola felé terelték mondván ha nem tanul nem látja őket többet. De ezt sem volt igaz. A fiú többször is ellent mondva magának az ájult barátjához rohant ha úgy volt. Szerette őket.

A busz ablaka előtt most megjelenő a tégla épületre iskola amiből már több gyerek kiszállingózott rágyújtani vagy elszaladni a közeli boltba. Leszállt az roncsról ami nem sokkal később saját súlyát alig bírva tűnt el a sarkon. Utána nézett majd elment több társaság mellett és végül az egyedül ücsörögő fekete hajúhoz szaladt.

- Van cigid?

- Neked is szia. - mindig goromba volt reggelente, a mai sem kivétel. Min Yoongi ült most előtte a padon és nézett kifelé a fejéből. - Nem nincs. - túrt bele fekete hajába. - De nézd ott az a srác - mutatott egy fekete pulcsis alakra aki épp ajkaitól emelte el a kedvencemet. Mentás. - Ő majd megszán. - Nézett ismét oda a fiúhoz, de tekintete észre vette boldog párjára aki mosolyogva szalad felé. Park Jimin. Legjobb barátom akivel az évek elég szépen összeszoktattak . Most sem volt túl magas ahogy gyerekkorunkban sem. És vékony volt talán nagyon is. A fű elvette a fejét egy idő óta, így már szinte nem is hízik. De folyton mosolyog. Elköszönök tőlük majd az előbb kinézetét fiú felé igyekszem.

- Khm.. - még fel sem néz tovább bámulja a kezében fogott telefont. - Hm..- vállához érve néz fel rám. Túl sötét . A haja az eredeti színű vagy talán még sötétebb ahogy szeme is és a fülében az összes PC. - Van egy szálad abból? - nézek a kezében lévő mentás pálcát.

- Aha persze... - kiveszi a cigis dobozból egy szálat és ajkaim közé teszi majd még is gyújtja azt. Közvetlen. - Akkor szia. - Int egyet majd lassan sétálva tűnik el szemeim elől az iskolát körbe vevő fal miatt, lehunyom szemem és mélyet szívok a dohányból. Nagy meglepetésemre nem a megszokott mentás íz csiklandozza szájpadlásom hanem egy édesebb , magam elé meredve fújom ki a füstöt.

- Ez epres.

A teremben végig ülve még 2 osztályfőnökit, néz ki az ablakon ahogy fel véli fedezni a nyár utolsó sugarait lassan beköszönt az ősz és vele együtt a hideg is. Így kicsit kiélvezi ezeket. Mosolygott hisz ez a nyár különösen jól telt. Sok helyen voltak ők együtt hatan. Mindenfelé elmentek néha vonattal vagy épp autóval. Minden nagyobb fürdőt meglátogattak, néha csak úgy a szabad ég alatt sütöttek mályvacukrot vagy szöktek ki a sötét tóhoz a város szélen, mindegy volt nekik hogy mikor csak közelebb legyenek a természethez. Taehyun pedig őrült ennek, nem volt ezernyi gond a vállán az iskola miatt, nem aggódott, hogy sose lesz jó munkája, szabad volt. Most sem érezte magát máshogy ahogy meghallotta a csengő éles hangját a folyosón. Felkapva kisebb táskájat, első kint vetődött ki a teremből.

Jimin pedig a csengő hangjával együtt kezdett el kiabálva rohanni felé.

- Taetae várj már. Kiköpöm a tüdőm.. - utolért két combját a támaszkodik és kifújja magát amikor pedig sikerül kiegyenesedik és szemembe néz.

- Nem mondhatsz nemet. - Szögezi le előre amikor pedig agyában kezdi összerakni a mondatot máris vissza szeretné utasítani

- Nem - meg is teszi mielőtt a másik bármit is mondana, nem akar több betépős estét vagy olyan napokat amik kiesnek. Szeretne emlékezni mindenre.

- Jó de... Nagy buli lesz. Mindenki ott lesz. Mi is megyünk árusítani. Tuti szerzünk egy csomó pénzt. Ne szórakozz gyere el ha nem tetszik haza mész. Yoongi bulija. - szemei könyörögnek ő sose járkált nagyobb bulikba hacsak nem ők voltak a házigazdák.

- Rendben. Mikor lesz? - túr bele a hajába majd a zsebében lévő bérletet kezdi végig karcolni nagyobb körmeivel amik pedig barázdált húznak a vékony műanyag felületre.

- Péntek este. - néz csillogó szemekkel rá várva válaszát, gyorsan mindent lefutatott magában pénteken  2-9- dolgozik a boltban ha mindent el tud intézni akár el is juthat. Kurtán bólintott egyet majd tűrte ahogy a másik a nyakában csimpaszkodva örül a fejének. Megint beszedett valamit?

- Vettél be valamit? - húzza magához a kisebbet aki bájosan fúrja bele arcát a nyakába.

- Nem szedek semmit már 3 hete - mosolyodik el. Yoongi változása vitt magával mindent. Szép lassan csak árusítani fognak, vagyis nagyon bízik benne. Mert mindketten jól tanultak, kivéve mikor még nem találtak egymásra akkor leginkább sötét rész volt az életük. Akkor még Suga tetoválás helyen tű szúrások vagy sűrű vágások voltak. Jimin pedig védtelen volt és ártatlan. Folyton bántották a gyógyszerben kereste a boldogságot.

Utolsó nagy ölelést kapott a másik majd rohant a busz felé ami rá várva állt még a megállóban. Szerencsére a sofőr ahogy észre vette nyitotta az ajtókat majd gyorsan be is csukva azokat indult el a belvárosba velem egyetlen utasával. A busz ahogy szépen lassan haladt át több lámpán is egyre messzebb került az iskolától egyenesen a közeli bérházakhoz el is ment a pénteki  esemény helye előtt ami egy drágább panel több felszereltséggel. Tovább halad egészen az ő épületéig majd int a sofőrnek és leszállt. Előveszi kulcsait és a nehezen nyíló ajtóval szórakozik egy ideig mire bejut. A liftbe belépve várja hogy záródjon a nehéz ajtó de ebben egy elegáns cipő állítja meg. A cipő tulajdonosa egy idősebb férfi kezében egy aktatáskával, utánam száll be a liftbe majd megnyomom a 4.emelet gombját ő pedig a 6.-ig megy . Sokáig csendben állunk egymás mellett, csupán a második emelet után érzem még kezét a hátamon ahogy egyre inkább csúszik lefelé. Nagyot nyelve egy kínos mosollyal az arcomon lépek arrébb. Nem adja fel és ugyan így tesz de most már derekamról indul el a keze, mielőtt bármit tehetne a lift hangos csengővel jelzi a negyediket legnagyobb örömömre.

Így gyorsan kiiszkolok és várom az ajtó csukódását mögöttem amikor végre becsapódik nagy levegőt veszek és hálát adok hogy ma csak ez az egy volt.

kinyitottam a lakást és bevánszorogtam az előszobába ,lepakoltam a táskát és a cuccaimat. A nappaliba léptem felkapta a bontatlan cigi (Amit sikeresen otthon hagytam reggel) és a teraszon meggyújtottam. És vártam a hatását a mentolos íz végig járta a szervezetem. De mégis az epresen járt az eszem. Hiányzott az íze.

18.08.24