Annexus |☑️|

8

Minden a legnagyobb rendben haladt tovább, sok esküvőt levezényeltünk, a tavaszi fesztivál is csak alig ért véget , de máris itt van a következő esküvő, alig egy hét van addig az esküvőig, már a legtöbb dolgot lefoglaltuk, mindent elintéztem és Seokjin is alább hagyott azzal, hogy minden másodpercben megfigyel és gyanúsan méreget mikor csörög a telefonom.

- Mára végeztem. – kiabálok a raktár felé, hátha meghall valaki. – Srácok! – Elindultam az elszámolt ajtó felé majd átbújtam egyenesen a raktár felé haladva, minden a megszokott helyen állt mintha nem is lenne itt senki. Még egyszer kiabálni akartam, amikor a raktárból valaki felszisszent és utána egy aranyos kuncogást hallatott, elindultam megnézni majd mikor a raktár vastagabb ajtaját kitártam a munkatársaimra vezettem szemeimet, nekidőltem az ajtófélfának várva, hogy észrevegyenek. Még pár perc eltelt mire az idősebb íriszei rám vándoroltak és a ködfátyolos szeme hatalmasra tágult és egyből ütögetni kezdte az előtte állót

- Nam engedj el! – eltolta magától a szerelmét, de mivel ezzel csak még kínosabb lett a helyzet vissza is rántotta őt kezénél fogva. – Ne-nem láttál semmit – Mutat rám fenyegetően.

- Hogyne. – megforgatom a szemeimet majd gyorsan elköszönök tőlük.

A fullasztó botból kilépve a szokásos langyos idő feltöltődés volt és emiatt a  kellemes tavaszi  időjárás miatt hangulatom sincs haza menni, nagy levegőt veszek majd elindulok a közeli virágbólt felé. Leadom a hétre szóló rendelést ugye a rengeteg rózsaszín virág, és néhány fenyőágat is kértem a csokroknak, innen kilépve indultam el a következő helyre. A kedvenc kávézóm alig lehetett innen 50 méterre ezért betértem, a kis csengő a szokásos módon szolt és a zöld ajtó is ugyan azzal a koppanással érkezik vissza a keretbe mint mindig. Hangosan köszönök az itt dolgozóknak majd az ablak melletti két  személyes asztalhoz leülve várom a kiszolgálást. Váltok pár üzenetet Jiminnel arról, hogy jó lenne elutazni valahová négyen, ugyanis a szokásunkká vált már évente elutazni de még idén nem igen volt időnk erre. Egy fiatal lány áll meg mellettem majd megkérdezi mit szeretnék, felvonom a szemöldököm majd elnevetem magam, természetesen véletlenül. Már évek óta járok ide és szinte mindig ugyan az rendelem ezért szinte vártam azokat a pincéreket akik oda állnak mellém majd megkérdezik –„mit hozhatok a kókuszos latte mellé"?- így csupán megilletődés  miatt nevettem fel, a lány pedig szégyenében pirult fülig.

- Ne haragudj, nem miattad nevetek! . – próbálom meggyőzni, nehogy rosszul érezze magát, de minden próbálkozás ellenére nem sikerül meggyőzni erről mivel egyre pirosabb szegény.

- Hé! majd én kiszolgálom őt jó?- érinti meg a lány vállát a régi barátom és arrébb tessékeli.

- Szia Yuta. – ölelem meg a Japán férfit majd vissza is pattantam a helyemre,

- Rég láttalak. – néz rám féloldalasan miközben a hátra csatolt hajszálait igazgatja. – már ha azzal számolok hogy régen 3 naponta jöttél.

- Sok esküvő volt mostanában .- védekezek egyből,azt meg sem említve, hogy ha ide betérek pár nappal ezelőtt Seokjin szürke ballon kabátban járkált volna utánam Sherlock játszva.

- Lehet emiatt én is benézek majd az üzletbe. A barátnőm kezét már megkértem, de a fene se akar nagy esküvőt meg minden féle habos babos dolgokat. – fogja fejét. – Hozom a szokásosat oké?

- Rendben, köszi. – Mikor barátom elindul a konyhába ismét rezzen egyet a telefon, Jimin válaszolt, hogy még tavasszal menjenek mert Yoongi megöli ha túl meleg lesz esetleg barnul a bőre  egy kicsit is.

Halkan magamban felkuncogok, és elteszem telefont, majd ismét kifelé bámulok az ablakon, a rengeteg rohanó embert figyelem ahogy egymást kerülgetik , néha mintha fel is borítanák a másikat. A szemközti étteremben ugyan azon a helyen ahol ülök egy fiatal pár beszélget, mindketten teljesen szerelmesen bambulnak maguk elé miközben aranyosan beszélnek párjukkal, szinte árad belőlük az, hogy imádják egymást, még a pincér is mosolyogva lép oda hozzájuk és gratulál amikor meglátja a lány kezén az eljegyzési gyűrűt. Kínos mosolyra húzom a szám amikor belegondolok mennyire szégyellem magam, hogy véletlenül se vagyunk ilyen Hoseokkal de még hasonlók se, és még nem is volt róla szó, hogy hogyan tovább. Mi lesz velünk, egy ilyen rohanó világban gyorsan tisztázni kell mindent, mit akarsz és kiért teszed mindazt amit, magadért vagy másokért?

- Tae? Figyelsz? – Yuta az amint kezeivel köröket ír le előttem.

- Bocsi, elbambultam. – Leteszi elém a kávémat majd egy sütit és egy becsomagolt dobozt is. – Egy fiatal srác a pulthoz sétált és azt mondta adjam oda, azt nem tudom miért és ki volt az, annyit mondott sürgős. – szorítja magához az ezüst tálat, majd el is siet mikor a főnöke int neki a pult mögül.

A kezeim közt forgatom a kis dobozt, majd körbe nézek a kávézóba de nem találok egyetlen ismerős arcot se. Belekortyolok a kávéba majd óvatosan bontogatni kezdem a csomagot, lefejtem róla a papírt majd elolvasom mi van rajta, a celofán már eltűnt a tetejéről és a halált okozó kiírás helyett egy hanyag kézírás van :

Neked köszönhetően, virágok nőttek

a tüdőmben , de mindazonáltal,

hogy gyönyörűek...nem tudok tőlük

lélegezni...

I.L.V.JJ.

A mentolos dohányt a kezeim közt forgattam miközben az első kis könnycsepp végig szaladt az arcomon, az asztalon lévő dolgokat szép lassan elpusztítottam még mindig könnyes arccal majd ott hagyva egy nem kevés összeget kiléptem a kávéházból. Felbontottam a cigarettát és letéptem a benne lévő kis papírt, mikor azt leemeltem a megszokott szűrő helyett mindegyik kis szívet formált. Elkuncogtam magam mennyire aranyos már ez, majd kiemeltem egy szálat és a farzsebembe nyúltam a gyújtómért. És nem találtam ott semmit mivel az a mennyiség amit régen eldohányoztam nem vezetett jó irányba és letettem.

-Ahj.. – Olyan rég éreztem ezt az ízt a számban pedig nagyon megkívántam,  itt és most.

- Taehyung? – hallok meg egy mély hangot mellettem, és oda is kapom a fejem miközben az aranyos dobozt zsebre dugom.

- Szia!- arcomat gyorsa megtörlöm, hogy minden nyomot eltüntessek róla. – Segíthetek?

- Van tüzem. – nyújt felém egy unikornisos gyújtót. Felkuncogok , majd rá vezetem a tekintetem értetlenül. – A barátai vicces emberek. – vonja meg vállát majd a kezében lévő csikket a szemetesbe dobja.

Meggyújtom a dohányt mélyeket szívva majd visszanyújtom a gazdájának.

- Lenne kedved eljönni a legénybúcsúmra? – teszi fel a váratlan kérdést.

[December óta ide egy hangot sem írtam, ha van még itt valaki aki erre várt sajnálom]