Annexus |☑️|

4

A sötétbe kilépve megcsapott a kellemes őszi idő, a vastagabb pulcsi ellenére éreztem a bőrömön végig kúszó libabört a mellettem álló pedig csillogó szemekkel nézte az égbolt millió kis csillagát, kicsit ő is megremegtem a hideg idő miatt de nem tántorította el, a kezemet szorongatva indult el egyenesen az utak közepén. Úgysem járt arra senki egy két elkalandozott emberen kívül mint mi magunk is. Tudtam, hogy hova kell vinnem, a csillagok ahogy visszatükröződtek a szemeiben.. Látni akarom azt a csillogás, még ha ez lenne az utolsó is. Felcsábítom a fadeszkákon egészen a kilátó tetejére. Onnan  minden csillag tökéletes, akárcsak ő.

- Már nincs nyitva a Gyroszos . - mondta szomorúan Jungkook miközben engem vizslatott.

- Majd főzök neked valamit. –néztem a mellettem ülő, fáradt tekintetét és végig vezettem rajta a szemem. a bővebb felső, a bővebb nadrág. Ahogy válláról folyamatosan lecsúszik a farmerkabát. A haja ahogy szemébe lóg. Piros ajkai kicsit élninkebbek, sose láttam szebbet. Megtámaszkodtam  a fiú háta mögött majd lehunytam szemeim, kipihenni próbáltam ebben a 2 percben az elmúlt 2 napot. Ahogy találkoztunk, az a kínos tegnap este, a reggeli puszi és a délutáni tehetetlenség. Mind ez egyszerre sok volt így szemeim a kellemes pihenés helyett inkább kipattantak. Ismét a fiatalra néztem akinek ajkai között az én cigarettámat  találtam meg. Hosszan bent tartva a füstöt kezdett bele a szemkontaktusba. Kifújta azt ajkait leengedve, a gomolygó fehérség mögött megpillantottam a vadságot megcsillanni szemeiben. Majd a füst eltűnésével távozott is.

- Hogy vetted ki a zsebemből ? - kezdte el keresni a dobozt majd a gyűjtött egyiket sem találta. Elképedve néztem a  kézére mikor a telefonom is meglóbálta orrom előtt..

- Add vissza kérlek. - nyújtottam a kezem de sikeresen elrántotta.

- Csak pár kép és megkapod.. - a telefont maga elé helyezte. Lőtt pár képet magáról, majd közelebb húzódott így már ketten szorongtunk a fotón. Nyakhajlatába raktam állam a szemem pedig lecsuktam. Kattanás. Most arcukat rakták egymás mellé szorosan. Kattanás. Arcára illesztettem ajkaim mire csak zavartan nevetett fel. Kattanás. Arcélét megfogva magamhoz fordítottam és összeérintettem szájukat. Kattanás de már az utolsó. Feltérdelve kezdtem irányítani, ajkaival kellemesen becézett , végig nyaltam alsó ajkán folytatni az elkezdett szenvedélyes puszit de mellkason lévő tenyerek eltoltak .

- Nem jól csináltam? – kezdtem félve, nagyon nem akartam, hogy a fiatal fiú első csókja (reméltem) egy vele azonos neművel rossz emlék legyen.

- Ne-nem vagyok valami jó ebben. - kezeivel a kopott fát kezdi piszkálni és a távoli várost kémleli.

- Megtanítsalak? - ravasz félmosolyra húzódnak Ajkaim majd feltérdelve azonnal okítani kezdem. - Nem mindegy, hogy smárolsz vagy csókolózol. - ajkaihoz hajolva rá nyomva nyálas puszit hagyok és el is engedem. - Na most lesmároltalak. Vagyis olyasmi. - szemeim lehunyva hajlok vissza majd óvatos mozgatom párnáimat, miközben tincsek közé vezetem ujjaim. Még jobban bele lendülve. Végig nyakon ajkait, de nem válaszol rá semmit. - Most meg csókoltalak. - mely levegőt veszek és megigazítom  magamon a ruhákat. - Ha legközelebb ilyesmit tesznek. Végig nyalnak a szádon  vagy beleharapnak a szép szádba enged le az állkapcsod. - bólogatott. És most ő kezdeményezett. Óvatosan érintette piros számát, majd erősebben nyomta össze szánkat, kezeit átdobta a nyakamon és  közelebb húzott. Ugyan úgy végig nyaltam ajkain ő pedig ahogy kértem tett mindent. Nyelvem használva mutattam mit tegyen. Lassan de biztosan ő is használni kezdte és eszméletlen módon folytatta, mindent bele adott így elsőre nagyon jó volt.

- És most hova? - szétnéztem fentről és amikor a neon feliratos éjjel nappalit megláttam Felkaptam a cuccaimat és leszaladtunk . Ujjainkat összefűztük majd beszaladtunk a kisebb boltba. Elrángattam az üdítőkhöz ahol a egy colára hívatta meg magát később út közben egy vodkát is majd 3 tábla csokit is. Én meg vettem minden szendvicset valót gyorsan elszaladtunk a pénztárhoz.

- Láthatok egy személyit ? - a pénztárca öl előkeresve nyomtam az orra elé. Elpakoltunk és ismét összefűzött ujjakkal haladtunk haza.

- Hány éves vagy? -. Nézett rám gyönyörű szemeivel. Éjszaka is mérhetetlenül csillognak.

- 20- rántom meg a vállamat.

- Úristen, van egy sugár daddym. - hasát fogva nevét a parkoló közepén, és könnyeit törölgette. Felsóhajtom a hatalmas baromságon és kezét fogva rángattam hazafelé, ahhoz képest hogy mennyire más estét akartam kihozni ebből, nem bántam meg. Útközben szépen összekeverte a vett kolát és a vodkát és csendben iszogattuk. A panel ajtajában nagy nehezen beletettem a kulcsot és el fordítottam volna. Nem nyílt kuncogva kezdtem el rángatni hátha de semmi.

- Kint fogunk aludni. - fordultam hátra. Találkozott tekintetünk én vidáman néztem le de rajta még csak hasonló érzelem sem volt. Vad tekintete volt, szemei sötétebbek lettek. Kezeivel csípőmhöz nyúlt majd tovább hátra egészen az ajtó. Lábujjhegyre emelkedett és közelebb is jött. Megremegtem teljesen elveszett a dominanciám ami eddig szilárdan állt. Csörgött a kulcs én pedig beestem az ajtón.

- Dehogy alszunk kint. - zsebre tett kézzel sétált a lift elé. Én pedig magamban próbáltam mindent megtenni a férfiasságom érdekében.

A lift csendes lett én nem szolgáltam meg hisz Ő hozott zavarba nem pedig fordítva ő pedig lassan elemezgette a liftre firkált szavakat. A kezében volt a gyorsan kevert italunk és azt iszogattuk meg én megint a kulcsokal bambáskodtam. Mikor végre kinyit fáradtan rogytunk le a kanapéra és iszogattuk tovább. Csend lett közöttünk szűnni nem akaró kínos csend. Hogy miért alakult ki vagy egyáltalán mikor is lett ennyire gáz az egész helyzet, nem igazán lehetett megmondani.

- Khm, tudom hogy nem örülsz hogy így el kell látnod. Ígérem vissza fizetek mindent. - kezdett bele mellettem szemei meg mindig a parkettát fürkésztek de most ujjait meggyötörte a sok morzsolástól, szinte pirosra és sebesre dörzsölte őket.

- Ugye tudod, hogy magamtól teszem. Jól esik rád költeni, nem kell visszafizetés. Vagyis pénzel biztos nem... - a mondat végén megfogtam a kezeit hogy végre ne kínozza magát. Meg, hogy ne lássam a fájdalmas arckifejezését.

- Bármit megteszek, meg akarom köszönni. - szemeit most a vidámság járta át és száján apró mosoly keletkezett. Naiv.

- Biztos? - próbáltam minél perverzebb hangnemet megütni és szemöldök felvonással együtt de nem lankadt a lelkesedése, nagyokat bólogatott. Most vagy nem esik le neki vagy csupán szeretné.- Menj zuhanyozz le addig csinálok vacsit. - utasításomra felelt a kanapéról és el is szaladt a szobámba. Hallottam ahogy ledobja az ágyra a nehéz kabátot és az ajtó csapódását.

Elindultam a kis konyha felé és valami ehetőt próbáltam összeütni, hát lett belőle 2 szendvics. Épp a paradicsom vágás közben eszméltem rá, hogy mégis mit fogok kérni tőle hamar így felhozta ezt. Én nem szeretnék olyat tenni ami esetleg rosszul érintené, vagy rossz emlék ként jutna eszébe. Tehát csak nem rakhatom magam alá.
Sikeresen elvágtam az ujjamat a gondolkodás közben. Elég mély sebet sikerült szerezni, gyorsan bekaptam az ujjam hátha csökken a fájdalom. Meg éreztem a fémes ízt a számban ami nem igazán tetszett de addig még nem találok egy sebtapaszt nem engedem el. Már az összes fiókot kihúzogattam felkutattam amikor Jungkook kijött megnézni mégis mi tart eddig, a tegnapi felső volt rajta, akaratlanul is nyelnem kellet.

- Mi történt? - a konyhapultra támaszkodott és úgy nézett rám, aggódott egy kicsit és talán még is lepődött.

- Elvágtam az ujjam- húztam ki a számból és mutattam meg neki a nagyobb vágás.
- Biztos rám gondoltál. - nevezte el magát és a szekrényekhez sietett, ő is kihúzott egyet majd hátranézett. - Nem is akarod tagadni? - húzza kacér mosolyra a száját majd lehajol az alsó fiókhoz,direkt csinálja.

- Minek tagadni ami nyilvánvaló? - ujjam már kisebb vörös patak lett a rajta suhan vércseppekkel. A csap alá nyomtam átmostam és vártam a sebtapaszom, amit ő valamiért 2 perc alatt megtalált. Körbetekerte az ujjam majd gyógypuszit adott rá. Aranyos volt ahogy gondoskodott rólam. Kicsit bele is éltem magam hogy mennyire jó lenne minden nap érezni a törődését hogy minden nap hozzám bújna és édesen átölelne másnap reggelig. Arcomra tudtomon kívül mosoly ült majd szorosan öleltem magamhoz Őt hátulról kezeit a kezemre rakta és úgy ringatóztunk a nappaliban, boldogan és önfeledten.