Romance of the Library (Exo D.O. fanfiction -Befejezett!)

1.

* Bev. 

-Gyere egy kicsit, légyszi! -nyújtottam ki a kezem Kyungsoo felé, aki odalépett mellém. Egy kávés papírpoharat szorongatott a kezében. 

-Tessék! -nézett rám érdeklődően nagy szemekkel. Végignéztem a fiún. 

-Te mióta kávézol a könyvtárban? -húztam fel a szemöldököm. -Hol van a lerágott dumád, hogy "foltosak lesznek a könyvek". 

-Mióta ismerlek, néhányszor már el is gondolkodtam azon, hogy vallási csoportot kellene választanom magamnak. Rá kellene szoknom arra, hogy megbánom a bűneimet a mindenható előtt. Nem akarom, hogy büntetést kapjak a halálomat követő időszakban. 

-Ez most komoly? 

-Persze. Sőt, papnak állok, nem? -tette le flegma fejjel a kávéspoharat a polcra. 

-Ki ez és hova tűnt Kyungsoo? 

-Jött egy felelőtlen fruska és tönkretette a békés kis életét. -mosolyodott el és közelebb lépve megfogta mellettem mindkét oldalt a könyvespolcot. 

-Meglátnak. -suttogtam és becsuktam szemeimet mosolyogva. 

-Senki nem lát itt meg. A kamera ide nem lát be, a polcok meg takarnak. -motyogott halkan. 

-Akkor is! Basszus! -csattantam fel. 

-Mi az? -lépett hátrébb ijedt arcot vágva! 

-Ott! Ott! -mutogattam rémületet színlelve a mögöttünk álló magas állványra. 

-Mi a ... -hátra nézett és elkezdte keresni, amit mutogatok neki. 

-Ott egy könyv, ami nem oda való! 

-Valóban. -tolta oda a kis létrát és épp fel akart rá lépni, mikor megfogtam a karját és hátra húzva őt, kissé a polchoz nyomtam. Közelebb léptem hozzá és éreztem bőrömön forró leheletét. Csukott szemmel pihegett előttem. 

-Megleptél. -mosolyodott el. 

-Még meg tudlak lepni? -kuncogtam halkan és tenyeremet tarkójára simítva közelebb húztam és megcsókoltam gyengéden. Szokásához híven csókja eleinte bátortalan volt, de másodperceken belül éreztem, ahogy elengednek izmai és belegyengül a csókunkba. Telt, puha ajkai mézédesek voltak és fantasztikusan csókolt velük. Sóhajtott egyet és kissé eltolt magától. 

-Mi az? -mosolyogva néztem szemeibe.

-Ne itt! 

-Miért ne? Nem lát senki! 

-De ez olyan fura... mintha bámulnának a könyvek, akikkel egész eddig dolgoztam. Szinte méregetnek!

-Te nem vagy rendben fejben! -nevettem fel.

-Most miért sértegetsz? 

-Menjünk innen, mit szólsz hozzá? 

-Hová? -csillantak fel a szemei.

-Nem tudom. De már tényleg nem bírok magammal. -nyögtem fel keservesen, majd megfogtam a kezét és kifelé indultam vele a könyvtárból. *

Szokásosan indult a mai reggelem is, semmivel sem volt másabb, mint a Busan-ban megszokott hétköznapok. Lefőtt a kávém, amit gyorsan megittam, bekaptam pár falatot reggeli gyanánt, majd rohantam is az iskolába. Késésben voltam, ezért kapkodnom kellett a lábaimat, nem akartam már első nap elkésni. Az utolsó előtti pillanatban zuhantam be az osztályterembe, ahová a tanári szobában irányítottak.