Romance of the Library (Exo D.O. fanfiction -Befejezett!)

11.

Valahogy rossz érzések kavarogtak bennem azzal kapcsolatban, ahogy Kyungsoo elköszönt tőlem, mielőtt kitett volna engem a ház előtt. Egész nap együtt voltunk, szerelmesen bújtunk egymáshoz és szeretkeztünk a kocsija hátsó ülésén a házunk előtt. Sötét volt már, de az utca még élt, ezért különösen hülyeség volt a részemről az, hogy ott odaadjam magam neki, de lángoltam a szerelemtől. Mosolyogva öltöztem fel, de ő csak egy hűvös sziával köszönt. Nem értettem ezt a hirtelen jött hűvösségét azután, hogy az egész napot együtt töltöttük. Megkérdeztem ugyan, mi a baja, de azt mondta semmi, csak elfáradt, azonban én jobban ismertem már őt ennél, hogy ezt elhiggyem neki. Nyomasztó volt, de bele kellett törődnöm abba, hogy nem árulja el, mi bántja. Féltem, hogy én rontottam el a kedvét, de végül azt mondta, semmi közöm a dologhoz, nem miattam fancsalodott el, tényleg csak fáradt.

Ráhagytam és bementem a házba. Kerülgetett a sírás. 

Felszaladtam az emeletre és berobogtam a fürdőszobába. Leültem a kád szélére és megengedtem a vizet. Elkezdtem sírni, de a csobogó víz hangja elnyomta a sírásomét. Annyira tehetetlennek, értetlennek, becsapottnak éreztem magam, hogy hiába a sok szép emlék és a szerelem, nem voltam boldog. Beültem a kádba, felhúztam a lábaim, melyeket karjaimmal átöleltem és térdemre döntöttem a homlokom, úgy folytattam a sírást. Mire megtelt a kád vízzel, elapadtak a könnyeim és csak hanyatt fekve bámultam magam elé mint egy zombi. Sóhajtottam egy nagyot és levettem a fogkefémet, a fogkrémet és a gyógynövényes szájvizemet a polcról. A kád közvetlen közelében volt a csap, ezért könnyen tudtam fogat mosni a kádból, rendszerint elő is fordult, hogy így csináltam. Hirtelen megcsörrent a telefonom. Kakao értesítést kaptam.

"Ne haragudj, hogy így közlöm veled, de azt hiszem a mai volt az utolsó együtt töltött napunk. Sajnálom, hogy gyáva voltam elmondani, de nem ment volna a szemedbe nézni és azt mondani, hogy nem szeretlek már, miközben nem így érzek. Borzalmasan fáj, hogy el kell engednem a kezed, de most ennek így kell lennie. Legyek egy szép álom, amiből most ébredsz majd fel. Szeretlek és szeretni foglak örökké. "

Beleejtettem a telefont a vízbe és csak bámultam magam elé percekig. Éreztem. Biztos voltam benne, hogy valami hasonló fog történni, ezért volt annyira hűvös. De az, hogy sms-ben dobjon ki? Do Kyungsoo? Na nem. Kikaptam a vízből a telefont reménykedve abban, hogy nem ment teljesen tönkre. Szerencsére működött még annyira, hogy belépjek a menüjébe és tárcsázni tudjam Kyungsoo-t. Azonban mikor odaértem, hogy kicsengett volna azt jelezte a a vonal, hogy nem elérhető. Teljesen megsemmisültem lelkileg. Az ajtóhoz vágtam a készüléket ezáltal megadva neki a halálos döfést, ha az áztatás nem vált volna be. 

Megfogtam a szájvizem és csak reménykedni tudtam benne, hogy elég cserszömörcét tartalmaz ahhoz, hogy megölhessen. Hatalmasakat nyeltem belőle, borzalmas íze volt, de a sokadik korty után elkezdtem nagyon rosszul érezni magam tőle. Egyre gyengébbnek és gyengébbnek éreztem magam, majd mikor kiürült a flakon eltompult a lámpa fénye és az volt az utolsó képkocka, amire emlékeztem. 

Éles fény hasított íriszeimbe és nagyon éles fejfájással párosult ez a jelenség. Hirtelen nem voltam benne biztos, hogy alapjáraton fáj-e a fejem, vagy pedig csak a hirtelen jött éles fénytől hasított bele a fájdalom ennyire az agyamba. Megmocorogtam és összeráncoltam a homlokomat. Kissé megpróbáltam megemelni a fejemet és ekkor újabb fájdalom ütött agyon . Visszaejtettem a fejem a párnára, majd újrapróbálkoztam. Megint felemeltem a fejemet és ekkor végre realizáltam, hogy hol vagyok. Egy kórházi ágyon feküdtem és Kyungsoo szorította a kézfejemet, miközben az ágyamra dőlve aludt. Másik kezemet erőtlenül felemeltem és megsimogattam a fiú haját.